Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-10-25 / 37. szám

1931. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 293.

s a kihívást elfogadja, még mindig van lehetősége annak, hogy a Japán leikéért vívott harcban győzzön.

Jóllehet ez a mozgalom már régebben az egész nemzet keresztyén seregének ügyévé lett, ebben a harcban Wég mindig Kagava a kimagasló személyiség. Sajnos Eszakjnpán három nagy városában tett sikeres látogatás után, ahol 1800-an írták alá a nyilatkozatot, Kagava komolyan megbetegedett, úgy hogy szanatóriumba kellett vonulnia. Nem maradt más hátra, a decemberre tervezett előadásokat le kellett mondani. Ez sajnálatos körülmény volt, de a hadjárat folyt tovább. Ma negyven férfi és nő dolgozik a mozgalomban s ezek fáradhatatlanul viszik előre a fáklyát. (Kagava azóta felgyógyult, s résztvett a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek torontói és clevelandi világkonferenciáján. Fordító.)

Eddig szól az angol hittérítő értekezése. Láthatjuk belőle, milyen komoly akarat áll a mozgalom mögött. Jóllehet az egész mozgalom menete amerikai módszerekre emlékeztet, mégis az a buzgalom, amelyet a japán keresztyének nagy vezetőjük alatt tanúsítanak, teljes elismerésre méltó s követendő példaadás lehet nekünk is, akiknek ma valamennyiünknek küzdenünk kell az istentelen- ség propagandája ellen. Vajha a japán mozgalomnak, amely olyan jól indult. Isten segítségével továbbra is gazdag, maradandó siker jutna osztályrészül!

Drezda.

Handmann R.

lipcsei missziói felügyeld.

„Evangelisches Hauplwohlfahrtsamt“

Berlinben.

Berlin jellegzetes mai világváros. Közei négy és fél millió ember lakóhelye. Az építészet s technika csodás alkotásai között lüktető, rohanó élet. A széles tereken s a végeláthatatlan utcákon emberek s közlekedési eszközök sokasága hemzseg. A nagyváros érrendszere: a közlekedés, Berlinben elismerésreméltóan felel meg feladatának; a föld színén, a föld felett és alatt behálózza a város hatalmas területét. Az óriási forgalom bábeli hangzavart idéz elő, mely mint a tengernek morajlása állandóan ott zsong az ember fülében. Az est beálltával szinte nappali fényt árasztanak a kigyuló lámpák; szépen kivilágított, díszes kirakatok csalogatják a szemet; szerteszét csillogó fényreklámok pompás tűzijáték gyanánt vonják magukra a figyelmet. Ha valakinek kevés idő áll rendelkezésére Berlin megszemlélésére, társasautóba ül s mint valami filmen gyorsan peregnek el szeme előtt az égbe- nyuló tornyu, hatalmas templomok, királyi paloták, középületek, tudomány s művészet csarnokai, emlékművek, parkok, szórakozóhelyek stb. „Jeder einmal in Berlini" — ez az idegenforgalom fellendítésére a jelszó.

De nézzünk szét a német főváros azon részeiben

is, melyeket a látványosságokat kereső idegeneknek nem mutogatnak, de Berlin előkelő negyedeinek lakói sem igen ismernek. Berlin északi s keleti részei ezek. Itt laknak a munkástömegek, a proletárok. Komor, kopottkül- sejü, magas bérkaszárnyák. Egybe-egybe több száz (eze- ren felül is) ember van összezsúfolva. Szűk udvarok, levegőt alig kapó lakások. Jórészébe a napsugár sohasem tud behatolni. Szinte kiabálják a szemlélőnek, hogy azoknak, akik ezeket a bérházakat építették, nem az ember, hanem a pénz volt fontos. Nem az vezette őket, hogy otthont adjanak embertársaiknak, hanem, hogy jó pénzforráshoz jussanak. Minél kisebb helyen, minél több lakást, minél kevesebb anyagi áldozattal felépíteni, hogy aztán a befektetett tőke a sok bér által busásan meghozza a jövedelmet. A nyomornak rettentő jeleivel találkozunk a proletár részekben. A gazdagság és szegénység, a jólét és szükség, a fény és az árny szembeötlő ellentétként mered elénk a nagy világvárosban.

Berlint azonban egyébként is az ellentétek városának nevezhetjük. Az emberi élet megnyilvánulásának szinte minden területén éles ellentéteket látunk itt. Világnézetek végletekigmenö harcot vívnak egymással. Szembeállanak vallás vallástalanság, hit hitetlenség, erkölcs erkölcstelenség. A szép, a nemes mellett leplezetlenül takarja fel magát az élet szennyoldala. Az istentagadás, az erkölcstelenség nyíltan kérkedik s ejti hálóba az elszédítetteket. A legszertelenebb felfogások igyekeznek magukra ölteni a tudomány köntösét s a tudomány tekintélyével hódítanak. Művészetek csapongó kilengései, szembántó kinövései követelik az elismerést és a nagvraértékelést. Szélsőséges politikai pártok gyűlölt ellenségként tekintenek egymásra. Jó, hogy olyan kipróbált, ügyesen megszervezett rendőrséggel rendelkezik a németbirodalom fővárosa, különben bizony sokkal gyakoribb és sokkal véresebb összeütközések lennének a különböző pártállásu tömegek között.

A nagy német világvárosban ma a végletek foglalatában erjed forr, lázong az élet. Azt hiszem, nincs a földön még egy hely, amely forrongóbb életet tüntetne fel, mint Berlin.

A keresztyénség belmissziói munkájára szükség van a kis faluban is, de milyen égetően nagy szükség az ilyen hatalmas világvárosban. Az élet belső és külső Ínségeivel, veszedelmeivel szemben veszik fel a harcot a belmisszió katonái. Fegyverük a mentő, a segítő szeretet. Berlinben a belmissziói munkásság számos ágazatát a „Berliner Hauptverein für Innere Mission" foglalja egybe. Ennek egyik szerve az „Evangelisches Hauptwohlfahrtsamt." 1922-ben alapították, tehát aránylag fiatal szerve a berlini Kelmissziónak. Ügyvezető igazgatója D. Ulrich, aki Berlinben a belmissziói, a szociális munkásságnak egyik vezetőalakja. Egyetemen tartott előadásainak én is hallgatója voltam s ez adott alkalmat a vele való személyes ismeretségre. Most is hálával emlékezem vissza D. Ulrich igazgatóra, akinek vezetése alatt Berlin több szociális intézményét megismerhettem.

Az „Evangelisches Hauptwohlfahrtsamt" központi helyisége Pallasstrasse-n van. Hozzátartozik 20 ú. n. „Bezirkswohlfartsamt" — „kerületi jólétihivatal". Ezek munkatere Berlin 20 közigazgatási kerülete szerint oszlik fel. Élükön egy-egy lelkész áll. Az ő vezetésük alatt hi-