Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-10-25 / 37. szám
290. evangélikusok lapja jait és feladatait a lutheri reformáció legmélyebb alapjáig leásva iparkodik felismerni és megállapítani. A másik fontos jellemző vonása könyvének, hogy a külmisszíót a mai világhelyzethez vonatkoztatva szabja meg a misszió célját és eszközeit. Mindkét irányban nagy tanulságokat hoz, mert erre van szüksége egyházunknak ide haza: egyfelől megtartani és a gyakorlatba, az életbe átvinni a reformáció napvilágra hozott örökérvényű kincseit; másfelől a ma világában teljesíteni a reáháramló kötelességeket. A lutheri reformációnak lényegéhez tartozik Dr. Knak szerint, hogy a faji és nemzeti jelleget (Volkstum) mint Isten teremtési rendjének egyik integráns alkotórészét tiszteletben tartja és ápolja. A nyugati civilizációnak egyik alapvető baja, hogy szétmorzsolja és felőrli azokat a természetes társadalmi csoportokat, családokat, községeket, nemzeteket és fajokat, amelyek a teremtési rendhez hozzátartoznak s amelyek ennél - fogva az emberiség Isten akarata szerint való, tehát egészséges életéhez nélkülözhetlenül szükségesek. Ezeknek az emberi csoportoknak élete, funkcionálása és fennmaradása teszi egyedül lehetővé azt is, hogy az egyes ember személyiséggé érhessen, fejlődhessen s mint személyiség tölthesse be hivatását a földön. A modern nyugati civilizáció a természetes hűségkötelmek által összetartott és éltetett embercsoportok helyébe a gazdasági szükségletek által szabályozott érdekcsoportokat, élő oigani&mus helyett organizációkat állít, amelyek az egyén lelkiségével egyáltalán nem számolnak, hanem inkább ezt a lelkiséget lehengerelik. Kiválóan fontos tehát, hogy a külmísszió éles különbséget tegyen a nyugati civilizáció és a keresztyénség között. Ennek a civilizációnak megvannak a nagy és Dr. Knak által is elismert értékei. De a külmisszíónak óvakodnia kell attól, nehogy az afrikaiak elé úgy állítsa oda ezt a nyugati civilizációt, mintha az teljes egészében keresztyén civilizáció lenne. Az afrikai népek társadalmi életében is vannak nagy spirituális értékek s nem szabad azt gondolni, hogy a sokféle betegségben szenvedő nyugati civilizáció minden tekintetben felette áll az afrikai népek életének és társadalmi berendezkedésekének. Nem jelenti ez azt, hogy Dr. Knak kompromisszumot ajánl a keresztyén misszió és a pogányság között. A missziónak késhegyig menő harcot kell vívni a pogánysággal Afrikában is úgy mint Európában. Az afrikai népek társadalmi élete sok tekintetben közelebb áll a keresztyénség életértelmezéséhez, mint a nyugati civilizáció. Mert amit Jézus mint isteni kijelentést hozott, az nem az egyéniségnek, hanem az istenfiuságnak, a gyermeki viszonynak a kinyilatkoztatása volt. A fiu- ság mindig másokkal való közösséget, családi életet feltételez és involvál s a gyermeki személyiség kifejlődése csak az isteni teremtésrendben meglevő, természetes hűségkötelmekből szövődő embercsoportokban lehetséges. Az egyéniség fo1931. galma, amely Európa gondolkodását és életét olyan nagy mértékben alakította, nem a kérész- tyénségnek, hanem a reneszánsznak és a felvílá- gosodásnak a szüleménye. A nyugati civilizáció ezeket az embercsoportokat feloldja, azoknak fennmaradását megnehezíti és veszélyezteti. Az afrikai élet sokkal inkább személyiségeknek élete, sokkal jobban kedvez a személyi életnek, mint a nyugati civilizáció. A Krisztusban való új életnek azonban a természetes hűségkötelmek által fennálló személyes világban kell kialakulni, fejlődni, megérni és működni. A keresztyénségnek a feladata ezeket a személyes viszonylatokat átalakítani és megszentelni. Az afrikaiakban a keresztyén jellemet semmi mással nem lehet olyan hathatósan fejleszteni, mint azzal, ha ezeket a nyugati civilizáció által az egész világon veszélyeztetett szociális viszonylatokat teljes erkölcsi és nevelő jelentőségükben szemük elé állítjuk s az evangéliom erőivel ápolják, építjük és erősítjük. Az igazi személyiség növekedéséhez okvetlenül szükséges a kölcsönös költelezettségeknek és felelősségeknek talaja s ezek az embercsoportok az isteni teremtésrendhez tartozván, azok épenúgy beletartoznak az evangéliom megváltó erejének hatásterületébe, mint az egyes emberek. A missziói munka tárgya nem az egyes ember a maga elszigeteltségében, hanem az egyes ember, mint az emberi közösségnek tagj a. Az evangéliom tehát épúgy célba vesid a közösséget, mint az egyént. A keresztyén misszió nem érte el célját azzal, hogy valamely nemzeten belül egyéneket nyert meg, vagy ha valamely nemzeten belül minden egyént megnyert, hanem csak akkor, ha a nemzetnek a lelkét a maga teljességében szem- től-szembe állította az evangéliummal és azzal az állásfoglalással, amelyet az evangéliom megkövetel. Dr, Knak hangsúlyozza, hogy az afrikaiak jövője a fiatalabb nemzedéktől függ. Kiemeli ezért az iskolának és a nevelésnek nagy, szinte döntő jelentőségét. Másfelől azonban óva int attól, nehogy a külmísszió munkáját a neveléssel kimerítve lássuk. Nevezetesen nagyon elégedetlen azzal a neveléssel, amelyben a nevelő önmagát akarja ráerőszakolni a növendékre s szerinte az az újabb módszer, amely szerint a nevelő állítólag a gyermekben szunnyadó erőket és tehetségeket kívánja csupán fejleszteni, a valóságban voltaképen nem más, mint ugyanannak a célnak finomabb és leplezettebb eszközökkel való szolgálata, A nevelőnek Afrikában s másutt sem szabad felejteni, hogy az alapvető nevelési tényezők nincsenek a tanító kezében és hatalmában, mert azok nem az iskolában találhatók, hanem a szociális közösségekben. Másodszor Dr. Knak aggódva látja a nevelésben azt a veszedelmet, hogy az inkább arra irányul, hogy az anyagias civilizációnak neveljen emberi gépeket, mint arra, hogy igazán keresztyén életközösséget teremtsen. Dr. Knak szerint a nevelés elsősorban nem
