Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-10-25 / 37. szám
Jtvil. •▼tolv am. 1931. október 18. 37 <zam. Szerkesztősig ős kiadóhivatal: LEBEST IMoson ni.) Hadit: I LUTHER-SZŰVETSÉG. Postatakarőkpőeztőrí csekkszámla: 1290. Ilaoltetta : OR. RIFFIY SIMDOR plselk. SicrkaaiMifrt IcIalA* NÉMETH KAROLY aspere«. Meiieleoik hetenként egyszer, vasárnap. Eltlizettsi ir: Egész erre 6 r. 41IIIU lélővri 3 P 2Ü ÍIIU >eiiidtvre 1 P. 60 MU Egy szia 16 (III Hirdetési Irak megegyezés szériát. „Először.“ „Keressétek először Isten országát és igazságát; és ezek mind megadatnak néktek." Máté 6, 33. Isten országok Az embernek legelső és legfőbb kötelessége, hogy Isten uralkodásába belekapcsolódjék, beleilleszkedjék.' Rendesen ott hibázzuk el, mindjárt az elejénél, hogy magunknak akarunk trónt szerezni. Felcsapunk trónkövetelőknek. A mi önző, kicsinyes, ostoba és hiú igényeinket szeretnénk rátukmálni Istenre: tekintse és támogassa a mi érdekeinket úgy, mintha az övéi volnának. És így akarunk a világ előtt is szerepelni. Szeretnénk a világgal elhitetni, hogy az ügy, amit mi képviselünk, Istennek ügye, az igazság ügye. Nagy rövidlátás és kérkedés ez. A világ hamar átlát a szitán; nem is szólva arról, hogy az Isten még tisztábban és mélyebben belelát az önző szívek csüréscsavarásaiba. Az egész keresztyénségnek, benne a különböző, egymással marakodó, egymásra agyarkodó felekezeteknek ez kellene, hogy legelső és legfontosabb teendője legyen, amihez azonnal hozzálát s amelytől nem tágít, hogy az első dolgot tenné az első helyre: Isten országát és Isten igazságát. Az egyházak „elvilágosiasodásának" az az ismertető jele, hogy önmagukat, a maguk érdekeit — Istenre hivatkozva — első helyre teszik. Ennek a következménye azután, hogy csupa másodrendű kérdéssel bibelődnek: szervezeti kérdésekkel, szertartásokkal, közigazgatással, s elmellőzik a világnak életébe vágóan fontos erkölcsi és szociális problémákat. Nem kell messze mennünk, hogy szemléltető példákat találjunk. Az egész világ vajúdik, politikai, gazdasági, erkölcsi válságban van. Az evan- géliomi hitet, erkölcsöt nyiltan és alattomban irtó áramlatok hömpölyögnek és szivárognak népünkbe, fajunkba. A keresztyén egyházaknak, köztük főleg a mi evangélikus egyházunknak volna Istentől megszabott kötelessége, hogy rámutasson arra, amit ,.először“ kellene tenni, t. i. elismerni Istennek királyságát, uralkodását s törekedjék arra, hogy Istennek igazsága érvényesüljön. Ámde ehelyett másod-, harmad- és tized- rendü kérdéseket rángatunk elő, azokon rágódunk évről-évre, azokat felfújjuk, amíg a lélekzetünk is eláll, hasonlókká válunk a farizeusokhoz, akik megadták a tizedet a köményből s minden parajból, de elmellőzték az igazságot, az ítéletet és az irgalmasságot. Ha egyházunk égne az igazságért, békességért és jogért való buzgalomtól, mennyire más arculata lenne közgyűléseinknek, milyen más lenne az egyházaknak egymáshoz való viszonya, s mennyivel gyümölcsözőbb lenne belmissziói és külmissziói munkánk! A keresztyén misszió célja és eszközei. A külmissziói munka feladatai és tapasztalatai megtermékenyitőleg hatnak vissza a misz- sziunáló egyháznak életere is. Az Ür szőlőjében való munkálkodás kegyelmet és áldást jelent a munkásra is. A munka jutalma nem vész el, s a fáradság a fáradozónak is gyümölcsöket terem. A keresztyénségnek szüksége van arra, hogy a másokért való munkában önmaga is újból meg újból ráeszméljen lényegére, rendeltetésére s felülvizsgálat alá vegye azokat a célkitűzéseket és feladatokat, melyek a saját kebelében érvényesülnek vagy felmerülnek. Az új szempontok, kívánalmak, ezközök, viszonyok más és más oldalról világítják meg saját életét s életnyilvánu- lásait. Másokért áldozni és fáradozni kész életnek kötelmei és ihletései nélkül az egyház meg- poshad és megmerevedik. Dr. Knak Siegfriednek, a berlini missziótársulat (Berliner Missionsgesellschaft) igazgatójának „Zwischen Nil und 1 afelbai“ (A Nilus és a Táblaöböl közt) című könyve az afrikai misszió központi céljait*és feladatait ismertetik olyan mély éúdással és meglátásokkal, hogy a könyvből nagy tanulságokat vonhatunk le itthoni munkánkra is. Azért kívánjuk ezt a könyvet ismertetni még azok számára is, akik talán a külmisz- szió iránt nem viseltetnek érdeklődéssel, s azt hiszik, hogy a külmisszió csak erőveszteséget jelent a misszionáló egyházra. Dr. Knak könyvéből meg lehet látni azt is, hogy az az egyház, amelyik mások számára áldás, önmaga is áldást nyer. ' Dr. Knak könyvének egyik nagy jelentősége abban található, hogy a külmisszió centrális cél
