Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-01-25 / 4. szám
28 evangélikusok lapja 1931latba a mozgás fogalmának közvetítésével, akkor fel kell tételeznünk, hogy itt a felületesség és könnyüvérüség mellett szerepe jutott annak is, amit a nyelv géniuszának nevezhetünk, s ami megakadályozta azt, hogy egy magyar fordító evezői egy olasz költő lelkének szárnyalását nyomon kövessék. A magyar fordításban azt látjuk, hogy egy metonümiával miként lehet elméletileg áthidalni a nehézségeket és szavakba desztillálni a munka fatális hiányát: evezőink a fantázia transzparensein keresztül nézve szárnyakat kapnak és ész nélkül repülünk Peer Gynti lendülettel, az ezeregyéjszaka repülőszőnyegén; alattunk marad a hánykolódó tenger, a verejték- szagú szántók, a lihegő városok és a bányászcsákányra váró hegyek és lebegünk az ég azúrján, bárányfelhők puha bársonyán. Ez a magyar fordítás. Dante olasz sora pedig a teremtő emberi fantáziának, az akadályokon diadalmaskodó akaraterőnek himnusza; a modern kor dicsérete és revelációja a középkori olasz lángelme szavaiban; az örök művészet kohójában kikalapált és a nyelvművész műhelyében cizellált szimbóluma az alkotó szenvedélyeknek; a gyorsaság álma és vágya helyett a gyorsaság kiküzdésének; az anyagon diadalmaskodó léleknek; az eszközök áthevítésének az inspiráció tűzével, és magyarul így hangzik: Az evezőkből szárnyakat csináltunk az őrült repüléshez. A hírlapi fordítás Odüs- seusa szárnynak képzeli az evezőt és repül: képzeletben. Dante Odüsseusa szárnyat csinál az evezőből és reoül, A hírlapi fordítás és Dante közt az a különbség, ami van a magyar fasizmus és az olasz fasizmus között. Olaszul Dante remeke magyarul fajunk sorstragédiája. Az egyik Odíisseus, a másik Oblomov. Ágostai Hitvallásunk és az egyházszervezet. (IV. folytatás) Megállapíthatunk már ebből annyit, hogy az egyházszervezetnek egyik kristályosodási pontja a gyülekezet, de e mellett ne feledkezzünk meg a zsinatról, amelynek fontossága majd akkor tűnik ki, amikor megállapítjuk, hogy az Á. H. szerinti egyházszervezet nem kongregacionalizmus, nem önálló gyülekezeteknek összefüggéstelen konglomerátuma, amelyet a ,.világi dolgokhoz" tartozó szabályokon és törvényeken kívül semmi más nem tartana össze. A gyülekezetek szerepére vonatkozólag fontos az is, amit az egyházi hatalomról szóló XXVIII. cikkben olvasunk: ,,Ha (a püspökök) az evangéliom ellenére tanítanak valamit ottvan a gyülekezetek számára Istennek az a Parancsolata, mely megtiltja az engedelmességet". Aminthogy a hitvallás cikkeiben nem csupán pozitív megállapítások vannak, hanem elítélések. kárhoztatások is. Az egyházszervezetnek másik kristályosodási pontja az egyházi hivatal, a lelkészi hivatal. Az egyházi hivatalt Isten rendelte az evangéliom hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására. Az ige és a szentségek azok az eszközök, amelyek által adatik a Szentlélek, aki hitet ébreszt és így az újjászületésre és megiga- zulásra segít. Az egyházban csak annak szabad nyilvánosan tanítania és a szentségeket kiszolgáltatnia, aki rendes meghívással bir (rite vocatus). Az Á. H.-nak ebből a tanításából kitűnik a lelkészi hivatalnak egyházszervezeti szempontból való egyedülálló és kiemelkedő jelentősége. Az egyházszervezet ismerhet sokféle tisztet és szolgálatot, de egyedül a lelkészi hivatal az, amely az egyházban isteni institúcióval van felruházva. Ennek a hivatalnak a jelentőségét nemcsak azzal emeli ki az Á. H,, hogy csak a rendes meghívással bírók láthatják el ezt a hivatalt, hanem — és ez még jobban adja meg személyektől függetlenül a hivatalnak fontosságát — ,,a szentségekkel lehet élni akkor is, ha gonoszok szolgáltatják ki." A lelkészi hivatalnak egyházszervezeti szerepe már most két irányban vizsgálandó. Ez a hivatal először Isten rendelése; másodszor csak ,,szabályszerűen elhivottak" által tölthető be. Mint Isten rendeltetése gyülekezet nélkül is megvan. Ahogyan az egyház örökre megmarad, úgy örök a lelkészi hivatal, az egyházi hivatal is, emberektől függetlenül. ,,Ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim soha, semmiképen el nem múlnak," ,.Az Urnák halálát hirdessétek, amíg eljövend." Istennek ezen az institúcióján az ember nem változtathat, ezt a hivatalt ember meg nem semmisítheti és létre sem hozhatia. Mint Istennek rendelése az egyházi hivatal előbb van, mint az egyház, mint a gyülekezet. A Szentlélek — a Kiskáté szerint — az evangéliom által hívja, gyűjti, a keresztvénséget. De amikor így teljesen isteni rendelésen alaoul és így lénvegében véve az egyházszervezet keretein kívül áll, másfelől a „szabályszerű elhivatás" feltétele ezt a hivatalt annak ellátása szemDontjából a gyülekezethez köti. Mert a szabályszerű elhívásnak alanya az Apológia szerint egész határozottan az egyház, ,,(A lelkészek) Krisztus személyét képviselek az egyház elhívása révén", mondja az Apológia. (Folytatjuk.) Karintiai szomszédainknál. Az 1930. év Husvét hétfője. A millstatti tó melletti Seebodenban már korán reggel búcsújáráshoz készülnek. A wolfsbergí Szent Wolf- gangnak szól a búcsú járás. Hosszú menetekben vonulnak felfelé a hívők tömegei a hegyre. Megszámlálhatatlan sok imát mondanak karban. Egy szót sem értettem belőle, jóllehet németül mondták. A templom körül nagy sokadalom volt. A ÜwHhÍ-
