Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-01-25 / 4. szám

1931.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

29.

Akárcsak az országos vásárokon, mindenféle árusok állították fel asztalaikat és bódéikat. A templom mellett levő kocsma jól ellátva asztalokkal, padokkal, üvegekkel és hordókkal várta a vendégeket. A legtöbben azonban először a templomba mentek, imádkozva és kereszteket vetve. A tömeg állva hallgatta a prédikációt. A lelkész az emmausi tanítványokról prédikált. Amikor a hallgatósága körében minket is észrevett, mert a diakonisszák fehér főkötője elárult bennünket, a bibliaolvasásról kezdett beszélni. Tiltakozott azon vád ellen, mintha a katholiku- soknak nem volna szabad a Bibliát olvasni. „Olvassák csak a Bibliát, de csupán azokat a fordításokat, amelyeket a katholikus egyház elismer." — A prédikáció után sokan az oltár mögé tolakodtak. Természetesen én is látni akartam, hogy mi megy ott végbe. Ahogyan az egész templomban, úgy itt sem volt tulajdonképeni padlózat, hanem a meztelen föld. Azonban az oltár mögött egy nagy lyuk volt, mély gödör. A hívők lementek a gödörbe, mindegyik lehajolt és vett egy keveset a szentelt földből. Némelyik a zsebkendőjébe kötözte be a földet, mások papírzacskót hoztak magukkal. — Azt senki sem akarta megmondani, hogy mi célra viszik magukkal a földet. A tömeg különben is már tovább sodort. A falon néhány igen megkopott képet láttam. Az egyiken még ki tudtam ennyit belűzni: „Hasznos segítségül hívni a rossz szellemek ellen éjjel 12 és 1 óra között." — Aztán már az ajtó felé szorítottak.

Ottkün, a templom előtt, új jelenet tárult elém. Egy asztalon füstölt sertéscsülkök voltak felhalmozva, párosával összekötve. Mellette egy széken egy fiatal ember állt és két pár csülköt tartott magasra. Az asztal mögött állott a pap és belekiáltott a tömegbe: „Egy sillinget ajánlottak először, — ki ád többet?" — Azután licitáltak: 1.50 — 2 00 —2.40 — 3.00 —3.30—3.80— 4.00—4.50—4.80 — „4.80 silling először-másod- szor és — harmadszor." jelentette ki a pap. A szerencsés vevő odalépett, kifizette a 4.80 sillinget és odább állt a csülökkel. Az árverés ment tovább, mígnem az utolsó pár csülök is elkelt. — Mit jelent ez a különös cselekmény a búcsújáró- belyen és a búcsújárás napján? Mi a célja az oltár mögül vett földnek, ahonnan az évek folytán az emberek már néhány szekérre valót elhordták? Aznap senkitől sem tudtam választ vagy felvilágosítást kapni.

Másnap volt alkalmam egy katolikus napszámossal beszélgetni a titokról. Csodálkozott a lelki dolgokban való tudatlanságomon, mert hiszen ezt minden körülmények közt már régen tudnom kellene. ,.Na, ha maga még ezt sem tudja, akkor —." Nem feiezte be a mondatot Azután így folytatta: „Valamikor régen sertésvész volt a vidékünkön. Minden sertés elpusztult. A katholikur egyház akkor elrendelte, hogy disznóöléskor a parasztok füstöljék föl a sertés- csülköket, őrizzék meg és Husvétkor ajándékozzák az egyháznak. Ezzel megszerzik azt az érdemet, hogy jövőben a vész nem tesz kárt ólaikban. Az egyház a maga részéről elárverezi a csülköket és aki vesz belőlük, az megvédi sertéseit a vésztől. Az egyháznak kell a pénz és így bevételre tesz szert. Ez a szokás a vidéknek több templomában megvan. Én is vettem már sertés- csülköket." — „A szentelt földet odahaza megetetik a sertésekkel és ugyanazt a célt szolgálja." így beszélte el nekem az én emberem.

(„Heilig dem Herrn.”)

Lelkész és felügyelő együttműködése.

Irta: Hering János.

I. Csiky Lajos, „Lclkipásztorkodástan" című müvében, a lelkész munkálkodásának megjelölésére 48 nevet tud a Bibliából összeszedni. Pl.: evangéliom hirdetője, pásztor, tanító, prédikátor, a Krisztus követe, elöljáró, örálló, Isten mellett munkálkodó szolga, Krisztusnak szolgája, gyülekezet szolgája, számadó, építőmester stb. Már ez a sok név is mutatja, hogy milyen sokoldalú munka a lelkész munkája.

És ezért a munkáért számolnia kell a lelkésznek saját lelkiismerete előtt, a gyülekezet előtt, az egyházi hatóságok előtt, a nagy nyilvánosság előtt, az Ur Jézus előtt.

Olyan széleskörű, felelősségteljes munka ez, hogy kivételes férfiú legyen, Istentől nyert különös karizmák birtokában, aki minden vonatkozásban el tudja végezni. Már pedig Csiky Lajos megjelöléseihez még hozzá kell egyet tennünk, ami minden emberrel együtt a lelkészre is jellemző: „gyarló ember".

Mindehhez még hozzájárul, hogy bár minden gyülekezetnek főcélja és rendeltetése a Krisztushoz közelebb vezetni a híveket, mégis minden gyülekezetnek a külvilággal, a társadalommal is van sok olyan kapcsolata, melyek iránt a lelkésznek annál kevésbbé van meg az érzéke, minél jobban lefoglalja egész munkaerejét és érdeklődését a gyülekezet belső, nevezetesen vallásos élete. Úgy is mondhatnám ezt, hogy utóvégre a lelkész se érthet mindenhez.

Épen ezért a magyar evangélikus egyetemes egyház bölcsen intézkedett, mikor ennek a nagy felelősségnek és egész embert lefoglaló munkának legalább egy részét le akarva venni a lelkész vállairól, melléje munkatársat állított az egyház- községi felügyelő személyében. Azaz, hogy nem jól mondom: nem a felelősség egy részének levételéről és átadásáról van itt szó, hanem a felelősség és munka megosztásáról, amennyiben a lelkész és a felügyelő — az egyházalkotmány 58. §-a szerint — „ketten, egyenlő joggal és felelősséggel kormányozzák cs képviselik az egyházközséget és annak ügyeit egyetértőleg intézik."

Az egyházalkotmány 60-ik §-a közelebbről is meghatározza a felügyelő munkakörét és fel