Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-01-25 / 4. szám
XVIL évfolyam. 19)1. Január 25. 4 «z%m EVANGÉLIKUSOK L9PJA Sztrktszíústfl és kladéblvatal: LEBENY (Mason ■.) Kiadla: I LOTHER-SZŰYETSf G. Ilapltana : OR. RlffIY SÁNDOR ousadk SiirktultNrl laialo* Moiielcnlk hetenként sevszar. vasarnaa. Előfizetési ir: Eeesz eire 6 P. 40 HIL félévre 3 P. 20 IIIU neovedévre I P. 60 ML Lev Siam 16 till Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. NÉMETH KAROLY «sprr«». Nlrdotasi arak megeovizas szerint. Missziós munka. „Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsóiték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket." Ap. Csel. 16, 25. 1. Az apostolnak második hittérítő útján, amellyel az evangéliomot Ázsiából Európába áthozta, s földrészünk és az egész világ történetének új irányt és tartalmat adott, első állomása volt Filippi, „Macedónia azon részének első gyarmatvárosa". Az evangéliom a városokból hódította meg a római birodalmat. Az egyház stratégáinak ezt nem szabad felejteni. A közlekedési eszközök tökéletesedtek ugyan s falu és város között ma már nincs meg az a nagy távolság, amit a közlekedés nehézsége teremt, de a szellemi központok nagyjában véve ma is a városok és a városokon kell erősíteni az evangéliom ügyét. A városi gyülekezet többé-kevésbbé mindig hegyen épült; életéből épülés vagy romlás sugárzik ki a vidékre. Ahogyan Filippiben a bírák és a hatóság Pállal és Silással elbánt, nem vet kedvező fényt a városra. Néhány polgárnak' abból telt ki a jövedelme, hogy egy szolgálóleá-;' nyuk volt, valószínűleg rabszolganő, aki pénzértje jósolt; a pénz természetesen a gazdáié lett. AzJ apostol a lányból kiűzte a jóslelket, a jövedelem-' forrás kiapadt. A lány urai magukra öltve a ha-‘ zafiság köpenyegét, ami alatt sok minden elfér, bevádolták Pált és Silást. A bírák letépették ruháikat, megvesszőztették, tömlöcbe vetették és kalodába tétették őket. Az evangéliom ügye Európában egy folyóviz mellett, egy kereskedőasz- szony házánál és a tömlöcben kezdődik. A Jordán vizének, Szűz Mária názáreti házának, a bethlehemi istállónak nem kirivó folytatásaként. 2. Az apostol az európai útra magával vitte Silást vagy Silvánust is. Érdemes megfigyelni, hogy az Ujtestámentoraban hányszor dolgoznak Jézus tanítványai és apostolai egyedül és hányszor kettesben. Kitűnik, hogy az őskeresztyénség munkásai jobban megszívlelték a Mester szavát és ígéretét: „Ahol ketten vagy hárman együtt lesznek az én nevemben, ott leszek én is őközöt- tük.“ Többnyire együtt találunk két evangélistát. Első missziói útján Pál Barnabással dolgozott; vele meghasonlott, de azért nem megy egyedül, hanem választ magának megint egy társat Silás személyében, aki a jeruzsálemi atyafiak között föember volt. Nálunk, nem szólva arról a mégis ritkább esetről, hogy két lelkész hogyan fér meg egy gyülekezetben, gondoljunk csak arra, hogy egy lelkész és egy tanító hogyan fér meg egymás mellett egy gyülekezetben! Mi valahogyan jobb szeretünk egyedül dolgozni és fáradni. A munkatárs, aki igazán társa volna a munkánknak, feszélyez és idegesít bennünket. Mennyire meg tudjuk érteni Pált, amikor személyi kérdés miatt meghasonlik Barnabással és elszakad tőle! S milyen könnyen szemet hunyunk azon tény előtt, hogy Barnabás azonnal maga mellé veszi Márkot, Pál pedig Silást! Amikor mi meghasonlunk a munkatársunkkal, akkor hivatkozunk á nagy apostolra. De vájjon gondosko- dunk-e arról, hogy legyen ahelyett, akitől elszakadtunk más valaki osztályosa munkánknak? A ke;iyeli;mszerctct, az alkalmazkodni nem tudás vagy nem akarás, és az alázatosságnak bizonyos hiánya nem azt sugallja-e belénk, hogy kevesebb bajlakodással megleszünk egyedül? Istennek az a szava, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, vájjon csak a házasságra vonatkozik-e? Silás mellett Pállal ottvolt Filippiben még Timotheus is, az „utánpótlás". Az őskeresztyén egyház berendezését és tanítását, hitét, szeretetét, reménységét sokszor vizsgáljuk és tárgyaljuk; az ilyen intimebb, egyénibb, de igen fontos vonások mellett azonban ügyet se vetve rájuk, elmegyünk. Pedig kár! 3. A belső tömlöcben, tehát a veszedelmesebb fajtájú gonosztevők között, kalodába szorított lábakkal, vérző testtel, hiányos ruhában, éhesen tölti az éjszakát Pál és Silás. Éjfél tájban a két hü munkás imádkozik és Istent dicsőítő himnuszokat énekel. Valóban: Isten országa, amely nem evés avagy ivás, hanem a Szentlélek- ben való öröm, nem itt, vagy amott, hanem az ember szívében van. Ez a két keresztyén imádkozik és magasztalja az Urat, mert érdemessé tette őket arra, hogy az evangéliomért szenvedjenek. Gyalázatot, börtönt, éhséget, testi fájdalmakat. így kell szolgálni az Urat. így lehet előbbre vinni az evangéliom ügyét. Pál és Silás példája nemcsak azt mutatja, hogy miként kell a hivő embernek elviselni a szenvedést és gyalázatot a Krisztusért, hanem megtanít arra is, hogy valamivel kevesebb súlyt kell helyeznünk a „dekórumra" és a „tiszteletreméltóságra“, az Urnák
