Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-08-09 / 30. szám
XVII. évfolyam. 1931. augusztus 9. 30. szám. Szerkesztősén és klaéóMvatal: LÉSÉIT (losen m.l Kiadta: R LUTHER - SZÖVETSÉ6. * Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Ilapitatta : OR. RIFFIY SlNOOR püspök. Surktiitttérl ItltlAi NÉMETH KÁROLT iiper**. Meilelenik hátanként oiiszar, vasárnap. Előfizetési ár: Eiész évre 6 P. 40 (HU lilém 3 P 20 (III., oeivedévre I P. 60 (HL Eiy szám 10 fill Hlréntésl árak negtivezés szerint. „Ne hagyj elveszni bűneinkben I“ „Én elveszett és elkárhozott ember vagyok, a bűnnek és halálnak martaléka, az ördögnek rabszolgája“ — Krisztus váltsága nélkül. Ezekkel az elevenbe vágó, szeges ostorként csapkodó szavakkal rajzolja meg Luther az embernek erkölcsi és szellemi képét. Ilyennek látja a megváltott hivő önmagát, ha a Szentlélek megvilágosította látását s érzékennyé, becsületessé, őszintévé nevelte lelkiismeretét. Ez az a „régi ember“, amelyre a megtérés után a megszente- lődés állapotában utálattal és gyűlölettel tekint. Ezentúl napról-napra buzgón könyörög, hogy az Isten óvja a visszaeséstől; adjon neki erőt az újjászületés és megszentelődés állapotában való megmaradásra; rettegéssel gondol arra, hogy miután a Krisztus szent vérében bűnének szeny- nyétől megtisztult, talán megint kiújulhatnak rajta a régi foltok, sebek, kelevények. A megtért ember tudja, hogy elkövetett bűneiért ő maga soha nem bír kárpótlást, kártérítést adni, engesz- telést szerezni. A gonosz, amit műveltünk, nincs többé hatalmunkban; tőlünk függetlenül hat és dolgozik a világban, az emberek közt és az emberekben. s ki tudja számbavenni hányszoros mérges gyümölcsöt terem. Ennek meggondolása a megtért embert állandóan bűnbánatra indítja. Mert ha ezentúl csak a jót, mindenütt és mindig a jót munkálná is mindenki irányában, mindezzel nem fojtaná el a bűnnek és gonosznak csiráit, amiket ő maga ültetett el a világban. Pedig kicsoda mondhatja el magáról, legyen bár a meg- szenteltségnek még olyan előrehaladott állapotában, hogy nem vétkezik? Kitűnik tehát, hogy „az emberek jótettei hivságnak bizonyulnak“. Egyedül Istennek irgalma és a Krisztus üdvözítő érdeme képes^ arra, hogy a bűnt eltörölje, meggyógyítsa; mérégfogait kitördelje s a gonoszt jóra fordítsa. „Előtted nem kérkedhetünk. Nekünk nincs semmi érdemünk, Csak kegyelmedből élünk. Milyen halálosan kétségbeejtő állapotba juttatna bennünket a Szentlélek, ha bűneinket megvilágítaná, szemünk elé rakná s amellett nem mutatna rá a golgothai keresztre, amelyen ottvan az elégtétel és az engesztelés a bűnért! „Akármily sok a mi bűnünk, még több az Ür kegyelme; Kész ő mindig, hogy a bűnöst kezével felemelje." A reverzális kérdéséhez. „Az Est” júl. 9-iki száma „Szigorú büntető rendszabályokat akartak hozni a reverzálist adó evangélikusok ellen“ főcímmel megjelent cikkében közli azt a határozati javaslatot, amelyet a soproni alsó egyházmegye szilsárkányi közgyűlése igen heves vita után újabb előkészítésre visszautasított. Ez az újsághír késztet arra, hogy reverzális- adás kérdésével és ezzel kapcsolatosan a fejérkomáromi egyházmegye f. hó 3-iki komáromi közgyűlésén történteket szóvátegyem. Utóbb nevezett egyházmegye leikészi értekezlete Irányi Kamill székesfehérvári lelkész és jogügyi bizottsága az egyházmegye ügyésze Dr. Farkas Béla budapesti ügyvéd előadói javaslata alapján foglalkozott „Az egyháztagok fegyelmezéséről" szóló szabály renddel tervezettet Mindkét egyházmegyei szerv azonos megállapodásra jutott és azonos javaslattal lépett a közgyűlés elé: Az egész szabályrendelet tervezet tárgyalásra alkalmatlan és felette napirendre tér. Helyette a következő szabályrendelet megalkotását javasolja: „A reverzálist adó evangélikus a reverzális aláírásával saját szabad elhatározásából és tudatosan kinyilatkoztatja, hogy gyermekeiben nem óhajt tovább élni az evang. anyaszentegyház közösségeiben és áldásaiban. A reverzális aláírásában az evang. egyház ennélfogva az ő az evang. egyházból való önkéntes és saját akaratából történt kiválását látja, miért is őt — fájó szívvel és sajnálattal — az ág. hitv. evang. anyaszentegyház tagjai sorából kilépettnek tekinti." „E szabályrendeletnek jogerőre való emelkedésével lép életbe és az minden evang. templom szószékéről a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb alkalommal évenként legalább egyszer kihirdetendő." A leikészi értekezlet és a jogügyi bizottság egyhangúlag hozott javaslata volt a komáromi közgyűlés egyetlen pont»a, amely bár rövid, de igen heves vitát provokált. A szilsárkányi esethez hasonlóan itt is két egyházközségi felügyelő kérte a javaslat elvetését, illetve annak bizottságokhoz való újbóli visszautalását, mert véleményük szerint ez a javaslat ellenkezik a lelkiismereti szabadsággal. Szavazásra kerülvén a sor, a két egyházközségi felügyelő véleményével ma
