Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-07-12 / 28. szám
XVIL évfolyam. 1931. julius 12. 28. szám. Snrtesztfisii és hlaiétolvaUI: LEBENY inason n.l •lania: I LUTHER-SZÖYETSEG. Postatakarékpénztárt csekkszámla: 12S0. ■lapította : OR. RfiffflY SÁNDOR pttsokk. SMrk.uMi.rt 1.1.ió. NÉMETH KAROLT MptrM. Uegjeloaík hetenként eovszor. vnsárnap. Előfizetést ér: Egész évre 8 P. 48mi, félévre 3 P 26 IIIU Negyedévre 1 P. 60 Ilii, Egv síim 18 till Hirdetési érák negeovezés szerint. Üdülés. „Gondoljátok, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.“ Róm. 6, 11. Nem hiszem, hogy sok olyan ember volna a világon, aki a tulajdonképeni munkájából merít ihletet és kedvet a munkára. Talán jellemző az, ami akkor történt, amikor a szóba került a terv. hogy a szolgálati évek számát a nyugdíj szempontjából felemelik. Általános tiltakozás hangzott fel a terv ellen. A nyugdíj jogosultak any- nyira vágyódnak a nyugdíj után, hogy egyik lapnak a vezércikke egyenest azt írta, a tisztviselők azért dolgoznak, hogy azután élvezhessék a nyugdíjas éveket. Mi az oka, hogy az emberek a hivatalos munkájukat kellemetlen robotnak nézik s az igazi életet akkorra remélik, amikor majd nyugdíjban lesznek? Talán nem is a nagyobbik része érez így, de mindenesetre sokan. Először rohamokat indítanak az állásokért, s ha belejutottak, akkor várják a nyugdíjas évek kellemetességeit. Miért van ez így? Azért, mert a hivatali munka magában véve csakugyan robot. Életet kellene bele vinni, s nem képesek rá. Minden esztendőben alig várják a vakációt. Ma már mindenkinek vakáció dukál. Mindenki számot tart néhány heti szünetre. Állítólag lestrapálja őket a munka. Honnan van ez? * Az emberek különbséget tesznek a munkájuk és életük közt. A munka számunkra nem élettevékenység, nem az életerőknek természetes játéka és működése, hanem valami kényszeredett és unott erőpazarlás. Inkább arra töre- kesznek, hogy minél kevesebb vitális erőt pazaroljanak a munkájukra és annál nagyobb lendülettel, hévvel vessék magukat a szórakozásokra. Meleg vasúti kocsikban nagy utakat tenni, kényelmetlen körülmények közt lakni, sportolni, idegen emberek közt idegen módra élni: mindez nem okoz nehézséget, ez szórakozás és vakációi öröm. Miért? Mert ez valami más. Valami újszerű. S az emberek annyira elfásultak, hogy a mást, az újat, a változatosságot csak új külső környezetben találják meg. Olyan kevés a fantáziájuk, a fogékonyságuk, hogy kívülről jövő erős ingerek kellenek ahhoz, hogy újszerűséget érezzenek. Nem tudom elképzelni, hogy Pál apostol vakáció után vágyódott volna. S azt sem, hogy az újat csak akkor találta volna meg, ha életmódján változtat. Neki minden nap új volt. Napról- napra újult. És ővele magával együtt újult a környezete és a világa is. A munka, amelyre elhivatva tudta magát, számára az életet jelentette és pedig örömteljes, egész, gazdag, nagyszerű életet. Mert a munkájába belevitte egészen önmagát és azonkívül a munkáját körülvette és a munkájába behatolt egy láthatatlan, az örökkévaló világ a maga erőivel, kilátásaival, reményeivel és biztatásaival. Mindenütt és mindenkor vele volt, áthatotta a Jézus Krisztus élete, ihletése, buzdítása. Ez a láthatatlan környezet, ez a titkos társ hiányzik azoknál, akik a munkában csak a robotot látják. Életüknek nincsen meg az a láthatatlan szegélye, amelyből beáramlanak a magasabb indítások és ihletések. Nem ismerik azt a forrást, amely állandóan táplálhatná életük gyökérzetét. Kopár sziklák közt botorkálva keresik a mesebeli pálmaligetet s nem találják meg, mert nincsen bennük. Az Istenországa nem itt vagy amott, hanem tibennetek van. Egy nagy ráeszmélésnek kell beállani, hogy az ember megtalálja a helyét a világban, beleilleszkedve egy magasabb életrendszerbe, mint amilyet a puszta lét adni tud. ,,Gondoljátok, hogy meghaltatok és éltek Krisztusban." A Krisztus a nagy választó Isten és bűn; élet és halál között. A Krisztus az életnek nagy kinyi- latkoztatója, rejtett kincsek feltárója, értékek meghatározója, önmagunknak kell a Krisztusban napról-napra újulnunk és akkor elérkeznek szá
