Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-06-21 / 25. szám

196. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. A nap egész szabadon maradt idejét a Lu­ther emléke által megszentelt helyek, valamint a belmissziói intézmények s a világnézeti kutató intézet megtekintése töltötte ki, amely utóbbi kü­lönösen mély benyomást gyakorolt ránk. Befejezésül a superintendens adott estély Bugenhagen paróchiáján. Ennek keretében a Lu- ther-múzeum igazgatója vetítettképes előadásban ismertette Wittenberg múltját és jelenét. Másnap, délelőtt tovább robogott a vonat Erfurt felé. A távol meszességben búcsút intett még a wittenbergi vártemplom tornya a távo­zók után. Erfurtban D. D. Fischer, senior, meleg kéz­szorítása volt a testvéri köszöntés. Az ő vezetése mellett halad itt az egyetemes felügyelő Luther nyomdokán, megtekintve minden helyet, amely­hez egy-egy Luther-emlék fűződik. Az erfurti Luther-szoborra is nemzetiszínű szalagos babérkoszorút helyezett magyar felírás­sal. A Currende (énekes diákok) éneke a Luther- szobor köré nagy néptömeget toborzott, amelynek ajkán a koszorú elhelyezése után felcsendült az ének: „Erős vár a mi Istenünk“. Erfurtnak Luther-emlékein kívül nevezetes érdekessége a Luther-park. A város határában hatalmas erdőrészt vásárolt meg az erfurti egy­ház, amelynek területén mindenik erfurti gyüle­kezet épített magának egy kis erdei lakot. Ide rándulnak ki a hivek, különösen nagy tömegek­ben vasárnaponként. Még szórakozásukat is az egyház védőszárnyai alatt végzik. Tanulságos do­log ez, megmutatja, hogy hányféle változatban lehet az evangéliumi hatások tisztító, nevelő ere­jét kihinteni az életbe. Este a nagy, modern építkezésű, külvárosi templomban volt ünnepség. Az ének- és zenekar Liszt Erzsébet-legendájából adott elő részlete­ket. A senior ünnepi beszédében hangsúlyozta a kapcsolatot, amely Thüringia és Magyarország között Árpádházi Erzsébet révén létesült. Meleg szeretet hangján üdvözölte az egyetemes fel­ügyelőt, aki hosszabb előadásban ismertette ha­zánk és egyházunk múltját és jelenét. A napot barátságos esti összejövetel fejezte be, amelyen a város főpolgármestere is résztvett. A rákövetkező napon a hivatalos út utolsó állomása, a Wartburg-város, Eisenach, volt soron. Itt a kisérő szerepét Jeremias konzisztóriumi fő­tanácsostól dr. Hosemann, a Német Evangélikus Egyház-szövetségi hivatalának igazgatója, vette át, a thüringiai országos egyház képviseletét pe­dig D. Volk, főtanácsos, látta el. A thüringiai országos egyház erdős hegy or­mán épült székházának megtekintését a wart- burgi út követte. A Wartburgban adott ebéden Eisenach város főpolgármestere, a vacsorán pe­dig Thüringia államminisztere is résztvett, aki Weimarból jött oda az egyetemes felügyelő tisz­teletére. Az elhangzott pohárköszöntőkben és általá­ban az eísenachiakkal való érintkezés mindenütt megérzett az előtte való vasárnap lefolyt Árpád­házi Erzsébet ünnep hangulata, amelyet halálá­nak 700 esztendős fordulója alkalmából rendez­tek. Ez az ünnep felújította Thüringiában a Ma­gyarországgal való kapcsolatok emlékét. Május 13-ának reggelén az egyetemes fel­ügyelő koszorút helyezett az eisenachi Luther - szobor talapzatára. A kegyelet ezzel az aktusá­val kapcsolatosan az eisenachi katonazenekar térzenét adott. Stílszerü befejezése volt ez a németországi útnak, amelynek hivatalos része ezzel véget ért. Az egyetemes felügyelő rövid coburgi és nürn­bergi pihenés után hazatért. Aki tanúja volt annak az odaadó, rendkívül nagy fáradságot igénylő, hatalmas munkána.„ amelyet D. báró Radvánszky Aioert, egvetemes felügyelő, kora reggeltől késő éjszakáig lekötve, állandóan foglalkoztatva, elvégzett, elmondhatja, hogy a magyar evangélikus egyház mélységes há­lával tartozik ezért neki. A magyar egyházi és nemzeti életet ismertető beszédek, előadások egész sorát tartotta és mindenikben más oldalról világította meg a magyar kérdést. Ezeket a be­szédeket és előadásokat nem egy esetben terje­delmes kivonatban közölték a német lapok, úgy­hogy nemcsak a hallgatóság, hanem a német ol­vasóközönség széles rétegei is helyes képet kap­tak azok révén viszonyainkról. Minden felszóla­lásában egyházunk és nemzetünk törekvései szó­laltak meg. Minden megnyiltkozása egy-egy si­ker volt a magyar ügy számára. A fogadások al­kalmából is megérzett már a rokonszenv a ma­gyarok iránt, de, amikor az egyetemes felügyelő szavaiból megismerték a német testvérek nemze­tünk és egyházunk linultját és jelenét, ez a ro­konszenv komoly tiszteletté, megbecsüléssé fej­lődött, Megismerték az egyetemes felügyelő lel­kén keresztül nemzetünk és egyházunk népének a lelkét és látták milyen erős az a lélek, milyen komolyan fogja fel és teljesíti ez az egyház és nemzet Istentől rendelt hivatását. A német evangélikus egyház súlyos világné­zeti harcban áll és ebben a harcban számot kell vetnie nemcsak ellenségeivel, de szövetségesei­vel is. Ennek az útnak eredményeképen látható volt az öröm, amelyet német testvéreinkben az a megismerés keltett, hogy amint a magyar nemzet a harctereken hű fegyvertársa volt, azonképen az evangélium világosságáért folytatott küzdelem­ben mögötte áll testvéri szolidaritásával a ma­gyar lutheránia. Kuthy Dezső. — A vallástanárok konferenciája elmarad. Az Or­szágos vallástanári szakosztály elnöksége a múlt évi egyetemes közgyűlés rendelkezése szerint f. évi július hó 2—4 napjaira valláspedagógiai konferenciára hívta Budapestre a vallástanárokat. Tekintettel arra, hogy a konferencián való részvételre kevesen jelentkeztek, a konferencia elmarad. A kitűzött tárgysorozatot az őszi egyetemes gyűléssel kapcsolatos konferencia tárgykörébe illeszti be a szakosztály elnöksége.

Next

/
Thumbnails
Contents