Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-06-21 / 25. szám
196. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. A nap egész szabadon maradt idejét a Luther emléke által megszentelt helyek, valamint a belmissziói intézmények s a világnézeti kutató intézet megtekintése töltötte ki, amely utóbbi különösen mély benyomást gyakorolt ránk. Befejezésül a superintendens adott estély Bugenhagen paróchiáján. Ennek keretében a Lu- ther-múzeum igazgatója vetítettképes előadásban ismertette Wittenberg múltját és jelenét. Másnap, délelőtt tovább robogott a vonat Erfurt felé. A távol meszességben búcsút intett még a wittenbergi vártemplom tornya a távozók után. Erfurtban D. D. Fischer, senior, meleg kézszorítása volt a testvéri köszöntés. Az ő vezetése mellett halad itt az egyetemes felügyelő Luther nyomdokán, megtekintve minden helyet, amelyhez egy-egy Luther-emlék fűződik. Az erfurti Luther-szoborra is nemzetiszínű szalagos babérkoszorút helyezett magyar felírással. A Currende (énekes diákok) éneke a Luther- szobor köré nagy néptömeget toborzott, amelynek ajkán a koszorú elhelyezése után felcsendült az ének: „Erős vár a mi Istenünk“. Erfurtnak Luther-emlékein kívül nevezetes érdekessége a Luther-park. A város határában hatalmas erdőrészt vásárolt meg az erfurti egyház, amelynek területén mindenik erfurti gyülekezet épített magának egy kis erdei lakot. Ide rándulnak ki a hivek, különösen nagy tömegekben vasárnaponként. Még szórakozásukat is az egyház védőszárnyai alatt végzik. Tanulságos dolog ez, megmutatja, hogy hányféle változatban lehet az evangéliumi hatások tisztító, nevelő erejét kihinteni az életbe. Este a nagy, modern építkezésű, külvárosi templomban volt ünnepség. Az ének- és zenekar Liszt Erzsébet-legendájából adott elő részleteket. A senior ünnepi beszédében hangsúlyozta a kapcsolatot, amely Thüringia és Magyarország között Árpádházi Erzsébet révén létesült. Meleg szeretet hangján üdvözölte az egyetemes felügyelőt, aki hosszabb előadásban ismertette hazánk és egyházunk múltját és jelenét. A napot barátságos esti összejövetel fejezte be, amelyen a város főpolgármestere is résztvett. A rákövetkező napon a hivatalos út utolsó állomása, a Wartburg-város, Eisenach, volt soron. Itt a kisérő szerepét Jeremias konzisztóriumi főtanácsostól dr. Hosemann, a Német Evangélikus Egyház-szövetségi hivatalának igazgatója, vette át, a thüringiai országos egyház képviseletét pedig D. Volk, főtanácsos, látta el. A thüringiai országos egyház erdős hegy ormán épült székházának megtekintését a wart- burgi út követte. A Wartburgban adott ebéden Eisenach város főpolgármestere, a vacsorán pedig Thüringia államminisztere is résztvett, aki Weimarból jött oda az egyetemes felügyelő tiszteletére. Az elhangzott pohárköszöntőkben és általában az eísenachiakkal való érintkezés mindenütt megérzett az előtte való vasárnap lefolyt Árpádházi Erzsébet ünnep hangulata, amelyet halálának 700 esztendős fordulója alkalmából rendeztek. Ez az ünnep felújította Thüringiában a Magyarországgal való kapcsolatok emlékét. Május 13-ának reggelén az egyetemes felügyelő koszorút helyezett az eisenachi Luther - szobor talapzatára. A kegyelet ezzel az aktusával kapcsolatosan az eisenachi katonazenekar térzenét adott. Stílszerü befejezése volt ez a németországi útnak, amelynek hivatalos része ezzel véget ért. Az egyetemes felügyelő rövid coburgi és nürnbergi pihenés után hazatért. Aki tanúja volt annak az odaadó, rendkívül nagy fáradságot igénylő, hatalmas munkána.„ amelyet D. báró Radvánszky Aioert, egvetemes felügyelő, kora reggeltől késő éjszakáig lekötve, állandóan foglalkoztatva, elvégzett, elmondhatja, hogy a magyar evangélikus egyház mélységes hálával tartozik ezért neki. A magyar egyházi és nemzeti életet ismertető beszédek, előadások egész sorát tartotta és mindenikben más oldalról világította meg a magyar kérdést. Ezeket a beszédeket és előadásokat nem egy esetben terjedelmes kivonatban közölték a német lapok, úgyhogy nemcsak a hallgatóság, hanem a német olvasóközönség széles rétegei is helyes képet kaptak azok révén viszonyainkról. Minden felszólalásában egyházunk és nemzetünk törekvései szólaltak meg. Minden megnyiltkozása egy-egy siker volt a magyar ügy számára. A fogadások alkalmából is megérzett már a rokonszenv a magyarok iránt, de, amikor az egyetemes felügyelő szavaiból megismerték a német testvérek nemzetünk és egyházunk linultját és jelenét, ez a rokonszenv komoly tiszteletté, megbecsüléssé fejlődött, Megismerték az egyetemes felügyelő lelkén keresztül nemzetünk és egyházunk népének a lelkét és látták milyen erős az a lélek, milyen komolyan fogja fel és teljesíti ez az egyház és nemzet Istentől rendelt hivatását. A német evangélikus egyház súlyos világnézeti harcban áll és ebben a harcban számot kell vetnie nemcsak ellenségeivel, de szövetségeseivel is. Ennek az útnak eredményeképen látható volt az öröm, amelyet német testvéreinkben az a megismerés keltett, hogy amint a magyar nemzet a harctereken hű fegyvertársa volt, azonképen az evangélium világosságáért folytatott küzdelemben mögötte áll testvéri szolidaritásával a magyar lutheránia. Kuthy Dezső. — A vallástanárok konferenciája elmarad. Az Országos vallástanári szakosztály elnöksége a múlt évi egyetemes közgyűlés rendelkezése szerint f. évi július hó 2—4 napjaira valláspedagógiai konferenciára hívta Budapestre a vallástanárokat. Tekintettel arra, hogy a konferencián való részvételre kevesen jelentkeztek, a konferencia elmarad. A kitűzött tárgysorozatot az őszi egyetemes gyűléssel kapcsolatos konferencia tárgykörébe illeszti be a szakosztály elnöksége.
