Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-06-21 / 25. szám

1931.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

197.

Az „uj“ vallástanitási terv.

(A győri egyházmegyei tanítóegyesület 1931. jún. 2-iki közgyűlésén felolvasta Zacher Lajos győri tanító.)

Minden tantervre úgy tekintek, mint egy hidra, amely átvezet a folyó egyik partjáról a másikra. Hid a tanterv, amely átvezet az elgondolásból a megvalósulás területére. A hittani tanterv is ilyen hid, amely azonban sokkal csodálatosabb, hatalmasabb ivelésü, mint a többiek. Egyik végével idetámaszkodik a földre, hogy az emberi lelkek megindulhassanak rajta az örökkévaló Isten birodalma felé. A másik végét szinte nem is lehet látni. Ott végződik az, valahol az Isten trónusának zsámolyánál. Ez nekem a hittan tanterve. így tekintek rá. Ilyen szemmel nézve birálom aztán az új tantervi javaslatot is. Biztosak-e a pillérek, erősek-e a tartó-oszlopok? A szerkezetében nincs-e valami hiányosság? Nem hiányzik-e csak egyetlen szög is? Ki fogja-e bírni a teherpróbát? A lelkész és a tanítógyűléseknek legfőbb programmpontja most ez. mert hisz sok minden függ attól, milyen lesz a modern iskola, modern szellemben megszerkesztett hittani tanterve. A teherpróba kövei közül ráhelyezek néhányat a hidra. Nézzük meg, ki- birja-e a hid azokat az apró kis köveket?

A tanterv két részből áll. Az egyik rész adja a hatosztályú elemi iskola vallástanitási anyagát, a másik az esetleges felső tagozat, tehát az V—VIII. o. anyagát közli.

Nézzük először az elsőt. Mikor először elolvastam, rögtön az a gondolatom támadt, hogy nem sokban fog különbözni a másiktól, a régitől. Tekintve, hogy én I—II—V. o.-t még nem tanítottam, nem tudtam volna, csak úgy átolvasás után biztosra venni ezt a megállapítást. Aztán elővettem a régi tantervet. Fölolvastam, összehasonlítottam. És minél tovább mentem, annál tágabbra nyílt mindig a szemem. Az I—VI. osztály leendő új tanterve azonos a régivel. Nemcsak az anyaga, de még a hozzáfűzött magyarázatok, utasítások is szóról-szóra ugyanazok. Tekintve, hogy egynéhány hiba csúszott a másolásba, — őszintén szólva, — kár volt legépelni vagy legépeltetni. (Ilyen hiba pl., hogy az ótes- tamentom tanító könyveit tanítói könyveknek írja, egy másik helyen pedig a tanulók tanítanak.) Egyszerűen azt mondhatta volna a bizottság, hogy a VI. osztályú népiskolában maradjon érvényben a régi tanterv.

Igaz, hogy a régi tantervről mindenkinek megvan már a saját megalkotott véleménye, mégis szeretnék megemlíteni néhány gondolatot. A bizottság a tanterven változtatást nem kíván. Ez azt jelenti, hogy átveszi minden értékével, de minden hátrányával is a régit. Mert, hogy megvannak a maga értékei, az tény. De, hogy hibái is vannak, hogy nem fog megfelelni a mai iskola követelményeinek ez az anyag, így, az is tény.

Egyik s legfőbb hátránya a tantervnek az. hogy nagy azoknak a bibliai történeteknek a

száma, amelyek a gyermekek értelmi nívóját túl- haladják s éppen ezért eredménnyel nem alka!- mázhatok. Erre pedig nagvon vigyáznunk kel?, mert: nem az a fő baj, nogy nem értik meg gyermekeink. Sőt az lenne a legkisebb. Ott n baj, hogy az alatt az idő alatt, míg a történetek megértetésével hiába vesződünk, eltelik az a drága idő, mely megfelelő történet tanításánál szent alkalommá válhatott volna. De még más baj is származhatik az előbb említett — sajnos — valóságból. Ugyanis, ha a gyermek ilyen neki fof nem érhető történeteket fog hallani, a hittanóra unalmassá fog válni számára. Unalmas lesz neki az az óra, amely lelki felüdülést jelentene más körülmények között.

A legnagyobb tanítómester: Jézus Krisztus tanítását hagyjuk figyelmen kívül, ha nem vagyunk tekintettel a gyermek értelmi, lelki fejlettségére. „Még sok mondivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok" (János XVI.

12.) Megérezzük-e belőle, mit akar Jézus hangsúlyozni ezzel a szóval: most?

Pál apostol, akinek a „tanítási eredményéről" pedig mindannyian meg lehetünk győződve, ezt írja egy helyen: „Én sem szólhattam nék- tek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint a Krisztusban kisdedeknek. Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel". (I. Ko- rint. III. 1—2.)

Pedig mennyire tele van a mi tantervűnk „kemény eledellel", a gyermekek számára megemészthetetlen történetekkel!

Pl., ilyen az I. o.-ban: a világ teremtése, még bizonyos mértékig Adám és Éva története is. Különösen pedig az irgalmas szamaritánus története. Nem tudom elképzelni azt, hogy Jézus halála és feltámadásának történetét va laki az I. o.-ban értékesíteni tudná. Sőt szerintem ártunk vele. Gondoljuk csak meg: vele él az I.

o.-s gyermek a gyermek-jézussal. Pajtása, barátja még a 12 éves Jézus is. Aztán odaül Jézus karjára, az ölébe kapaszkodik, miként a bibliai történet gyermekei. Miért fosszuk meg a gyermekeket ettől a személyes ember-Jézustól, mikor neki így Jézus barátja, személyes ismerőse"’ A föltámadott, mennybement Jézus, Isten Fia igen távol fog esni tőle. Azt pedig nem fogjuk tudni megértetni az I. o.-s gyermekkel, bogy Jézus továbbra is velünk marad. (Máté XXVIII. 20.)

Még van néhány történet, amelyiknél nehézségekkel kell megküzdeni. A II. o.-ban a magvetőről szóló példázat. Kihagynám a konkolyról, mustármagról szóló példázatot. Éppen így Salamonnál a templomépítés történetét és Salamon bűnbeesését. Nem tudom pl. — akár evan- géliomi, akár erkölcsi szempontból — mi az értéke annak, hogy a IV. o.-ban megtanulja a gyermek a templomépítés történetét, a templom beosztását? Hogy egy hét múlva elfelejtse?

Azt meg különösen veszedelmesnek tartom, hogy Salamon bűnbeesését feszegessük. A ma