Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-01-18 / 3. szám
20 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. (Ebben a tárgyban több levél is érkezett hozzám. Van, aki az egyetemes lelkészegyesületi közgyűléstől nem sokat vár. Egyik levélírónak tudomása van olyan lelkészről, akinek a havi jövedelme nem több 85 pengőnél! Kérek értesítést azoktól, akiknek az évi fizetése nem éri el az 1600 aranykoronát á 1.36) és egyúttal gyermekeik számát is kérem. Szerk.) Egyházi pártoskodás. Irta: vitéz nagymegyeri Raics Károly ny. altbmgy. Az egyházat mindig úgy képzeltem el, mint egy, mélyen a tengerbe nyúló szirten álló magányos kápolnát, melynek derűs, megelégedett nyugalma a szirtbe ütköző haragos hullámokkal kirívó ellentétben áll. Bármiként ostromolja is a viz a magas és meredek sziklafalakat, annak hatása odáig fel nem ér. Sajnos, a közel múlt tapasztalásai másról győztek meg engem. Az emberi indulatok szennyes árja az egyik egyházban egészen a kápolna ajtajáig felcsapódott, sőt még abba is behatolt. Le kell tehát azt mielőbb vezetni, hogy a szeretet és békesség szelíd napsugara mielőbb felszárítsa azt és eltüntesse nyomait. Az ember csodálatos teremtménye a jó Istennek. Mikor észt és öntudatot adott neki, egyszersmind olyan hatalommal is felruházta, mely- lyel nemcsak az összes teremtett földi lények felett uralkodhatott, hanem mint az Isten képére és hasonlatosságára alkotott teremtmény, annak dicsőségét is szolgálhatta, azaz kellene szolgálnia. Az örökkévalóság titokzatos rejtelmeiből van valami abban, hogy minden embernek élőiről, az abc-n kell kezdeni, mire azonban az eddigi eredményekhez képest haladást remélhetne, bezárul földi pályája. Milyen kevesen érkeznek el azonban eddig is! A legtöbb még fele útján, vagy az előtt megállaní kényszerül és csak egy parányi töredék múlja felül az eddig elért eredményt, az is azonban milyen messze von még a tökéletességtől! Hiszen ez éppen az örökkévalóság mély távlata! Az emberi érzelmek, értelem és képességeknek milyen összhangzó megnyilatkozására, milyen megértő kiegészítésére és milyen következetes fejlesztésére van szükség, hogy a tökéletességet a mi véges és arasznyi életünkben csak meg is közelíthessük. Ennek azonban nemcsak a mi egyéni életünkben kellene így lenni, hanem a közösség életében is. Elfogulatlanságra és fegyelmezettségre, méltányosság és alázatosságra, az elismerés készségére és mindenek előtt a felebaráti szeretet összetartó hatalmára van szükség, hogy a közösségnek az egyesek részéről össze- kaocsolt ez az összhangzatos élete a tökéletesedni akarás nagy életcéljának az elérését valóban előmozdítsa. Micsoda nagyszerű körvonalai bontakoznának ki ily módon az emberi életnek, ha az isteni képmást jellemző fenti tulajdonságok és képességek csak megközelítő mértékben is uralkodnának az embereken! Az emberi gyarlóság azonban közbeszól és ime életünk hajójának kormányánál elkeseredett küzdelem fejlődik ki nemcsak az egyesek, hanem a közösség életének irányítása körül is. — Két közösség van, 4. i. a nemzet és az egyház, melyeken belül csak annak az igyekezetnek szabad érvényesülni, mely azoknak az üdvösségét, jólétét és boldogságát célozza. Ha már most ezek a törekvések bármily oknál fogva, mondjuk pl. az egyházi közösségben csődöt mondanak, akkor vagy a vezetésben, vagy az alkotmányban, vagy mind a kettőben, végül a hívek lelki életében — ami a lelki vezetéssel áll szoros összefüggész- ben — komoly bajnak kell lenni. Ott, ahol a hívek lelkészüknek állásától felfüggesztése miatt pártokra szakadnak és pártoskodásuk folytán az egyház tekintélyét lejáratják; ott, ahol egy lelkészi fegyelmi ügy éveken keresztül nem tud befejezést nyerni a hangulat- keltés és korteskedés lehetőségének bőséges kihasználása és alkalmazása mellett; ahol nem a tárgyilagosság és az egyházi érdek magas és elfogulatlan szempontja a mérvadó, hanem a vak szenvedély uralkodik; ahol nem tudják a lelkészi állás tekintélyét az egyéni szempont fölé helyezni; ahol a lelki élet egyenletes folyamatossága és fejlődése az egyház lelki vezérének ideiglenessége folytán természetesen csorbát szenved; ahol az istentiszteletek látogatottsága a békétlenség és egyenetlenkedés folytán megcsappan; ahol tehát ezen alacsony indulatok önkéntelen és nyomasztó hatása alatt áll a lelki élet; ahol végre idegen egyházkerület fegyelmi bíróságát kell igénybevenni az ügynek immár remélhető végleges elintézése végett: vájjon lehet-e arról komolyan szó, hogy az egyház hivatását teljesíti-e? Hiszen ott hiányoznia kell a tiszta és önzetlen szív mennyekbe törő vágyának, mely a lelket is magával ragadja. Ha pedig ez hiányzik, akkor bizony az a hernyó szemhatárával bíró lélek is csak a föld sarában turkál. íme ide vezet a pártoskodás! A megfeled- kezés egyházunk iránti feladataink és kötelességünkről! A szívekben lelkiismeretlenül felaliazott szenvedély vaksága, mely csak egyéni célt ismer és szolgál, így jön létre a külső forma szerinti keresztyénség. mely hivatásunkban is csak tes- sék-lássék módra érvényesül és a kultúrát, vagyis az erkölcsi műveltséget is csak félválról. a maga önző egyéni érdekei szerint fogja fel és kezeli. Az egyház tekintélyének szempontiából beláthatatlan az az erkölcsi kár. mely az ilyen ipa- ga+artásnak nyomában iár. Vájjon ki fogja vállalni mindezekért a felelősséget az égi bíró előtt? Most még csak arra vagvok kíváncsi, hogy ezek után mi marad meg különben is ingó hitéből annak a csak vízzel megkeresztelt evangélikus testvérünknek és önvigasztalására milyen
