Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-05-24 / 21. szám
162. Evangélikusok lapja 1931. így, nagy ünnepek alkalmával, s ezekhez nem a sekélyes és naív elnézés hangján kellene szólni, hanem azon a pünkösdi nyelven, amelyen Péter szólt a jeruzsálembeliekhez? S aki hallgatja az örömhírt? Vájjon szónoklatot vár és kap-e a hír helyett? Körmondatokat és illatos szóvirágokat a hatalmas tények és események, Istennek és Krisztusnak cselekedetei helyett? Az emberek sok mindenből kiábrándultak. Mikor azt olvasom, hogy harminc-negyvenezer ember nézi végig a futballmeccseket, amikor olvasom, hogy a test ápolására mennyi pénzt költenek még a mai nyomorúságban is az emberek, akkor arra kell gondolnom, hogy ezek a sokezrek és milliók mennyire kiábrándulhattak a leiekből, hogy így imádják és szolgálják a testet s ennyit áldoznak a testért. Amikor látom a keresztyén- ség képviselőinek a világ igen nagy részében élvezett kényelmes, sőt előkelő pozícióját, arra kell gondolnom, hogy milyen felületessé, sekéllyé lett a keresztyénség, amióta a katakombák mélységeiből a felszínre, a napvilágra és a nagy világba jött. Mennyit vesztett mélységéből a kérész-,' tyénség, hogy a szívbe hatoló tőr helyett sok- szorosan kedélyderítő pilulává lett hisztérikus, ^ ásítozó és dologtalanul ősök örökségén élősködő lárvák számára. ,,Ti feszítettétek meg a Jézust“, azt mondja Péter. Bizony ő nem beszél általánosságban. Nem mondja azt, ,,lelkipásztori diplomáciával“, vagy prozelitát halászó élelmességgel, hogy a Krisztus valahogyan egyszer csak ott függött a keresztfán, hanem kimondja, hogy emberek szegezték oda, sőt kimondja, hogy a zsidók juttatták oda, sőt, hogy éppen az ő hallgatósága juttatta oda. Ha a falumban nem volnának istentelenek, iszákosak, paráznák, telhetetlenek, engesztelhetetlenek, pogányok, s ha a te faludban sem volnának, meg a te városodban sem volnának, akkor nem tudom honnan jönnének ezek a bűnök, amelyekkel tele vannak az újságok. Igen jó volna, ha a keresztyénség, ha annak hivatalos képviselői, valóban komolyan vennék az evangéliomot, a bűnt, a kárhozatot és a megváltást. Ha az ige olyan lenne az igehirdető aja- kán, mint az elröppenő nyílvessző, s úgy vágna bele a szívbe, mint a célba talált nyílvessző. Ha csakugyan annyi a bűn, amennyiről úton- útfélen hallunk, akkor a keresztyén igehirdetőnek kötelessége utána járni, kik hát ennek a sok bűnnek a hordozói? A politikusok rákenhetik a szomszédokra a nyomorúságot, mondhatják, hogy mindenhol vannak a nyomorúság okozói, csak a mi sorainkban nincsenek. S a hazafiak kebele büszke öntudattól dagad. De az evangé- liom nem azért adatott nekünk, hogy a bűneinket másokra kenjük, hanem azért, hogy rámutassunk: ,,Ti öldöklitek a Krisztust!“ Valószínű, hogy a Péter apostol módján prédikáló keresztyén magára zúdítja a világ hatalmasainak haragját; úgy tudom, Péter apostol Rómában annak idején nem kapott díszsírhelyet. De a keresztyénség nem is azért van a világon, hogy képviselőit kegyelje a világi hatalmasság. A keres ztyénségnek szenvednie és tűrnie kell. A Pünkösd csak félig diadal-ünnep. Ellenben teljes egészében megindítása a nagy harcnak a bűn ellen, ahogyan az nem álmoskönyvekben található, hanem konkrét tényekben, amilyen volt akkor Krisztus megfeszítése, amilyen ma a tőkének garázdálkodása, a faji és nemzeti gyűlölködés szítása, a munkások felbujtogatása, az ember- mészárlás nagyban és kicsinyben, harcmezőkön és hálószobákban. A Pünkösd azt kiáltja felénk: Ti teszitek mindezeket! Ti miattatok gyaláztatik a keresztyénség a pogányok között! Ti miattatok fordulnak el a pogányság legnemesebbjei is a kérész- tyénségtől és csömörlenek meg attól a képmutatástól, amely a száján keresztül egyszerre tud fújni hideget és meleget. Hozzánk, elsatnyult keresztyénekhez az olyan pünkösdi ünneplés illik, amikor szívünkbe nyilai az Ige, s a Szentlélek arra a kérdésre indít: ,,Mít cselekedjem?“ Kérdés egyházunk jogászaihoz Szabályszerű lelkészjelölő közgyűlés határozata ellen a hívek beadvánnyal fordultak az egyházmegye elnökségéhez, új jelöltet kérve. Kérdés: Az E. A. alapján van-e joga az egyházmegyei elnökségnek a beadvány alapján új jelölő közgyűlést egybehívni, avagy a jelölő közgyűlésnek, mint a választási eljárás egyik mozzanatának határozata ellen csak kereset (fellebbezés) beadásának van-e helye? Válasz. Az Egyházi Alkotmány a lelkészjelölésről nem intézkedik, hanem csupán lelkészválasztásról beszél. A 72, §-ban az egyházkerületeket arra kötelezi, hogy lelkészválasztási szabályrendeleteket alkossanak. Ebből az következik, hogy mindazok a dolgok, amelyekről a szabályrendelet a lelkészválasztással kapcsolatban rendelkezik, a választási eljárásnak mozzanatait képezik s az egyházi törvénykezési eljárásra vonatkozólag az E. A. 329. §, e) pontjában foglaltak szerint bírálandók el. Nem alkalmazható tehát a választási eljárás folyamán és annak tárgyában tartott közgyűlésekre sem a 329. §. g) pontja, sem pedig a 21. §. első mondata. Ebből következik továbbá az is, hogy az egyházmegyei elnökségnek nincsen joga közigazgatási úton új jelölő közgyűlést hívni össze, hanem a jelölés csakis bírósági ítélettel semmisíthető meg. A kereset beadását a 395. §. szabályozza. Ha az illető egyházkerületnek van jóváhagyott szabályrendelete, amely a jelölő közgyűlésre kivételt statuál s az egyházmegyei elnökségnek megadja a jogot arra, hogy az egyházközségi közgyűlés a jelölést megrepetálhassa, akkor elkerülhető a törvénykezési eljárás, de expressis verbis megadott jog nélkül a jelölésnek közigazgatási, sőt elnökségi úton való megsemmisítése abszurdum. Annál is inkább, mert az E. A. egyáltalán semmiféle
