Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-05-24 / 21. szám
1931. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 163. vonatkozásban nem ad ilyen hatáskört egyházközségi Először is: A Szentlélek pünkösdi kitőlteközgyülések határozataival szemben az egyházmegyei ^ tése az apostolokra hozzátartozik azokhoz az elnökségnek. Még ahol hatáskört biztosit is az egyház- ' eseményekhez, amelyekről az igehirdetés beszélt, megyei elnökségnek (44. §. f); 281. §.), ott is köteles az 1 S ez az esemény bele van ágyazva kétszeresen is elnökség az egyházmegyei közgyűlésnek indokolt jelen- a történelembe. Bele van ágyazva az ószövetségi tést tenni. A 395. §. második bekezdése, amely szerint szentírás révén, és Jézus Ígérete révén. Pál apos- választási ügyekben az esperes által kirendelt tiszti tol a pünkösdi prédikációban rámutat arra, hogy ügyész is indíthat keresetet, szintén azt mutatja, hogy JjJóel próféciája teljesedett be. A Szentlélek ki- az egyházi közigazgatási hatóság a választási eljárásba Ttöltetése Jézus Krisztus életének egyik fejezete, nem közigazgatási, hanem bírósági úton nyúlhat csak I„Jézus az Istennek jobbja által felmagasztaltat- bele a számára megszabott adminisztrációs ügyek kére- “Iván, és a megígért Szentlelket megnyervén az tein túlmenöleg. ’.f Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és _ ____ . ________‘7 hallotok." Az apostol a Szentlélekről, nem mint A szentlélek A keresztyén egyház megalapítása Pünkösd, ünnepéhez fűződik. Péter apostol a Szentlélek^ indítására prédikált és hallgatóságában a Szent lélek keltette fel azokat az érzelmeket és elhatározásokat, amelyek háromezer embert a keresztyénségre vittek. Felvetődik az a kérdés, hogy milyen összefüggésben vannak az első Pünkösd eseményei Jézussal. Tudjuk, hogy az újszövetségi iratok kivétel nélkül a keresztyén- ség megalapítása után keletkeztek, azok mind az egyház kebelében íródtak, a keresztyén kegyességi irodalomnak és propaganda-irodalomnak a termékei. Az egyházban kezdettől fogva a Szentlélek munkálkodott. Mi az összefüggés Jézus és a Szentlélek között? Annyi bizonyos, hogy az apostolok egész munkájukat a legszorosabb összefüggésben levőnek tudták egyfelől Jézussal, másfelől a Szent- lélekkel. Ügy érezték és tapasztalták, hogy Jézus együttmunkálkodik velők. Hirdetésüknek középpontja és veleje az volt, hogy a megfeszített Jézus feltámadott és él. Pál apostol arról beszél, hogy őt maga az Ür választotta el és hívta el apostolnak. Az egyház szegletköve és feje a Jézus; az egyháztagok Jézusnak, a Fejnek tagjai. Az apostolok elsősorban Jézusnak bizonyságtevői és azt beszélik, amit láttak és hallottak, amit szemléltek és kezükkel tapintottak. Az őskeresztyén prédikáció elsősorban nem tanítás volt, hanem bizonyos, rendkívüli, megmagyarázhatatlan eseményeknek elbeszélése. Nem tan, hanem történet. Az evangéliomokról ezt még nyilvánvalóbban elmondhatjuk. Lukács evangéliomá- nak elején azt írja, hogy sokan kezdték rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek beteljesedtek s ő is ezt a célt tűzi ki maga elé. Pál apostol a prédikációjában nem akar egyébről szólni, mint Jézusról. Péter és János apostolok a nagytanács előtt azt mondják: „nem tehetjük, hogy amikat láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk". Nyilvánvaló tehát, hogy az őskeresztyén igehirdetés tárgya nem elmélet, hanem élet és tapasztalat, realitás és kézzel foghatóság volt. De ha ez így van, akkor a Szentlélek milyen szerepet játszik? ^.valami olyanról beszél, ami az életnek és eseményeknek egy másik, titokzatos rendjébe tartozik, 7 amely valami egészen új sorozatot kezd meg az isteni kijelentésben és a történelemben. A Pünkösd folytatása annak, amit Jézus elkezdett s amit Isten elkezdett Jézus által a világban. A fel - magasztaltatott Jézus cselekedte azt, hogy a Szentlélek kitöltetett az apostolokra. De nem csupán ez az összefüggés van meg Jézus és a Szentlélek közt. Nagyon fontos körül mény ez, hogy a feltámadott és élő, a cselekvő és kormányzó Krisztus küldi el a Szentleiket s így az egyház megalapítása is beletartozik azoknak a dolgoknak a rendjébe, amelyek beteljesedtek. De ez még nem minden. A Szentlélek hozzátartozik Jézushoz nemcsak azért, mert a Szentlélek — a dogmai megállapítás szerint — az Atyától és a Fiútól származik. Hozzátartozik azért is, mert a Szentlélek Jézust dicsőíti és abból vesz, ami a Jézusé. Az összefüggés tehát egyfelől történelmi, másfelől életteljes, végül egyszersmind lényegbeli és tartalmi is. A Szentlélek nem ád semmi olyant, amit nem Jézustól kapott volna. A Szentlélek gyümölcsei kivétel nélkül mind azon az egy, élő fán értek meg, amelynek „levelei a népek gyógyítására valók". Az a gazdagság, amely a világba és az egyes emberekbe a Szentlélektö! árad, a Jézusnak a gazdagsága, hogy az egész világ éledjen és örvendezzen a feltámadott és mennyekbe ment Jézus erejének, dicsőségének és hűségének. A Szentlélek tehát az evangéliomba tartozik. A Szentlélek munkája folytán az emberiség történelmében beállott és beálló események, történések, alakulások mind szorosan összefüggnek nemcsak okozatilag és történelmileg, hanem lényegileg, elválaszthatatlanul és szervesen az élő Krisztus történelmével és munkálkodásával. Kitűnik a mondottakból, hogy az a modern, de nagyon régi spiritualizmus, amely manapság például a theosofiában terpeszkedik, nem egyeztethető össze azzal, amit a keresztyénség a Szentlélekről tud és tanít. A part-, gát- és medernélküli; miszticizmusból, filosofiából és pogány vallások tanaiból összeelegyített spiritualizmus gyökerében és végeredményében az ember dicsőségét szolgálja. Elszakad a Jézustól és a Jézusban megjelent életnek és üdvösségnek földi történelmétől. Ez a lélek, amely nem a Jézusnak a
