Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-05-17 / 20. szám
1931 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 157 Mindekét törvényhely szószerint ekként rendelkezik: „Tanú gyanánt (tanúkép) ki nem hallgatható a 1 e I - kész arra nézve, arait vele a gyónásban vagyegyéb- ként a titoktartás egyházi kötelessége alatt közöltek.*' A bűnvádi perrendtartás idézett §-a még azt is hozzáteszi, hogy az e tilalom ellenére kivett vallomás semmis, amit azt jelenti, hogy az ilyen vallomást az ügy eldöntésénél egyáltalában figyelembe nem veheti. Mindkét törvényhely egyszerűen lelkészt említ, anélkül, hogy különbséget tenne róm. kath. és protestáns lelkész között, — nyilvánvaló jeléül annak, hogy a gyó- nási titok védelme tekintetében mindegyiküknek teljes jogegyenlőséget biztosit. E jogegyenlőség elismerése minden kétséget kizáró módon kifejezést nyer abban, hogy az idézett törvényhelyek nem korlátozzák a titok védelmét a szoros értelemben vett, a róm. kath. egyházban szokásos fülbegyó- nás útján közölt titokra, hanem kiterjeszkedik mindarra, amit a lelkésszel — tehát akár katolikussal, akár protestánssal — az egyházi titoktartás kötelessége alatt közöltek. Mert a törvényhozó is tudta, hogy a protestáns vallásfelekezetek nem ismerik a gyónásnak a róm. kát. egyházban követett módját, a paritás érdekében tehát belevonta a titok védelmi körébe a róm. kát. értelemben vett gyónáson kívül azt a vallomást vagy közlést is, amely egyébként az egyházi titoktartás kötelessége mellett jutott a lelkész tudomására. Az a kérdés azután, hogy mennyiben terheli a mi lelkészeinket a titoktartás egyházi kötelessége, bogy mi ennek a kötelességnek a lényege, tárgya és terjedelme, — már a mi egyházjogunkra tartozik, azt a mi egyházi törvényeink és szabályaink hivatottak mogállapttani. Ebb« az Állami törvénv és az állami bíróság nem szól bele. Ha az ev, lelkész tanúként az állami bíróság elé idéztetvén, kijelenti, hogy a hozzá intézett kérdésre a titoktartás egyházi köteles ségének megsértése nélkül nem felelhet, akkor a bíróságnak ezt a nyilatkozatot el kell fogadnia s a lelkészt tanú- vallomásra nemcsak, hogy nem kötelezheti, hanem tanúként kihallgatnia nem is szabad. Legfeljebb arról lehetne szó, hogy a bíróság, — ha az adott esetben kétsége merülne fel a tekintetben, hogy a tanúként kihallgatandó lelkész saját egyházának törvényei szerint tartozik-e titoktartással vagy sem nyilatkozattétel iránt kereshetné meg az illetékes egyházi hatóságot, de végeredményben ebben az esetben is az egyház álláspontja döntené el azt a kérdést, hogy kihallgatható-e a lelkész tanúként vagy sem? A második kérdésre: Az evang. lelkész semmiesetre sem kényszeríthető arra, hogy tanú minőségben vallomást tegyen olyan tényről vagy körülményről, amit vele bárki a titoktartás egyházi kötelessége alatt közölt. Ennek a tételnek a megokolását az első kérdésre adott válaszom foglalja magában. A harmadik kérdésre : Ez a kérdés az első kettőnek a fentiekben történt eldöntése után tárgytalan. Téves tehát az a vélemény, hogy a magyar állam törvényei nem védik a gyónási titkot, — téves az az állítás is, hogy Magyarországon az ev. lelkész köteles tanúvallomást tenni arról, amit a vádló vagy vádlott (egyáltalában bárki) vele, mint lelkésszel, helyesebben: a titoktartás egyházi kötelessége mellett közölt — és téves az a megállapítás is, hogy az ev.. lelkésznek a róm. kát. egyház lelkészével szemben ezen a téren mentessége nincs. Ez az utóbbi állítás azért is téves, mert a feltett kérdések szempontjából itt nem tanúzási mentességről, hanem a lelkész tanúként való kihallgatásának egyenes tilalmáról, tehát a leghatályosabb titokvédelemről van szó. A tanúságtétel alól való mentességet állami törvényeink külön, más szempontokból és más érdekek védelmében szabályozzák. Kétségtelen mindezek szerint az is, hogy állami törvényeink az egyházi, illetve lelkészi titoktartás védelmét illetően ugyanazzal a mértékkel mérnek nekünk is, mint a róm. kát. egyháznak, jogsérelem miatt tehát ezen a téren nem panaszkodhatunk. Végül még csak annyit, hogy a gyónási titok állami védelmének a kritériuma nem egyedül az, hogy büntetik-e az állami törvények a gyónási titok megszegését vagy sem, hanem sokkal inkább az a törvényi rendelkezés, amely a lelkész tanúként való kihallgatásának tilalmával intézményesen megakadályozza a titok felfedezését. Pusztán azért tehát, mert az állami törvény a gyónási titok elárulását nem bünteti, nem lehet azt állítani, hogy a gyónási titkot védő állami törvényünk nincs. Kiskőrös. Dr. Tepliczky Aladár, ügyvéd, egyházmegyei ügyész. Keresztyén bizonyosság. A keresztyén vallásos élet ábécéjéhez tartozik a Krisztusra való hagyatkozás. Egészen reá kell bíznunk magunkat. Krisztus királysága azt jelenti, hogy mellette nem szabad más urat és parancsolót ismernünk. Két urnák nem szolgálhatunk. Lelki életünk osztatlan egészében Jézus uralma alatt kell, hogy álljon. Ezzel a követelménnyel lép fel Jézus. A feltétlen és maradék nélküli odaadást, egészen az önmegtagadásig, a saját lelkünk meggyűlöléséig kívánja tőlünk ta nítványaitól és követőitől. Az újjászületés tanának is ez az egyik gyakorlati oldala. Nagy kár, hogy manapság, amikor a gyakorlati keresztyén- séget, a szolgálatot, a sáfárkodást annyit hangoztatják, olyan kevés szó esik a prédikációkban és az építő iratokban az újjászületésről. A keresztyén erkölcs magasabb rendüségét, tisztultabb voltát sokfelé elismerik és ajánlják a nemkeresztyén világban is. Gandhi magasztalja a Hegyi Beszéd erkölcstanát. A humanista és idealista irányzatok egyetértenek Jézus ethiká- jával. De ha mélyebbre tekintünk és a mélyből merítünk, akkor meglátjuk, hogy az a modem szellemi irányzat, amely a keresztyénségnek kedvezni látszik, nem a keresztyénség területén mozog, sőt a keresztyénség lényegével szöges ellentétben áll. A humanizmusnak és az ideálizmusnak alapvető tulajdonsága, hogy az emberben hisz. Abból a feltevésből indul ki, hogy az
