Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-05-17 / 20. szám

158.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1931.

emberben magában megvan minden lehetőség,j tehetség és erő arra, hogy lényegét teljesen kí-| fejtse.

Az érzelmi, ismerési és akarati kultúra, azj emberi test és lélek harmonikus kiképzése és megizmosítása kitermeli a tökéletes embertípust. Ez a humanista és idealista pedagógiának is a nézete, s az egész modern nevelés és oktatás ezen a feltevésen, ezen a nézeten épül fel. Arra szeretné megtanítani az embert, hogy önmagában bízzék s önmagában lelje meg mindannak a biztosítékát, ami az élet teljességéhez szükséges.

Nem mondhatjuk azt, hogy ez a humanista és idealista felfogás az emberről az ember célját, rendeltetését alacsonyan méri ki. Szolgálatot, odaadást, hűséget, szeretet, reményt, hitet követel. Az erkölcstanban kifogástalan. S épen ezért veszedelmes a keresztyénségre, de káros magára az emberre is. Ezen az úton tudniillik a biztos csalódáshoz, a kudarchoz jut el az ember. Ez az út egy darabon járhatónak bizonyul, de azután hirtelen véget ér. Az önbizalomra, a lelkesedésre következik a kiábrándulás és második állapot gonoszabb lesz, mint az első.

Azok, akik az emberben bíznak, akik az embert képesnek tartják arra, hogy az olyan igen messze levő célt, a tökéletességet és a teljességet elérje, nem ismerik a reális embert.

Talán nem tévedünk, mikor azt állítjuk, hogy ma már sokan kiábrándultak az emberből. És mivel többet vártak tőle, mint amennyire képes, most beleesnek az ellenkező végletbe, s az embertől nem várnak semmit, s az emberben csalódva, az egész világból kiábrándulnak, belevetik magukat a pesszimizmus, az erkölcsi nihilizmus karjaiba.

A keresztyénségnek mélységes életigazsága és örök érvénye abban rejlik, hogy az embert önmagában nem tartja kikerekített és teljes egésznek. Nem gondolja, hogy az ember olyan, mint a félhold, amely tulajdonképen egész, s csak az szükséges, hogy a sötétben levő fele is megvilágíttassék. A keresztyénség tanítása szerint az ember önmagában véve a legnyomorultabb teremtmény s egyúttal a legtehetetlenebb is. Különösen Pál apostol az, aki az embernek a nyomorult és tehetetlen állapotát éles megvilágításban, pathetikus, tragikus szavakban rajzolja elénk. Az embernek és az emberiségnek története nem hősköltemény, hanem szomorú játék, tragédia. így látták ezt a legnagyobb próféták, a legnagyobb művészek is. Azok a műalkotások, amelyek a legkimagaslóbbak s legmaradandóbbak, az ember sorsának a tragikus vonását tükrözik. A lelkiismeret mardosása, a bűntudat, a kiszámíthatatlan sors-szeszély, a keserű kudarc koszoruzzák a műalkotások ormait. A fény kigyullad, de megint eloltja az orkán, váratlanul, de kérlelhetetlenül lecsapva ismeretlen zúgokból. Az élet titokzatos mélységeit a művészek mindig nem annyira a nemzetek és egyének születésében, támadásában, mint inkább pusztulásában s összezuzódásában látták meg. Nem az „aranyember“, nem a „szerencsefia“ mutatja az élet igazi orcáját, hanem a tragédiának elbukó hőse.

S ha a művészetekről ezt állapítjuk meg, akkor egyúttal megállapítottuk azt is, hogy az emberi életnek ez a tragikus felfogása az, amely az embernek az életről vallott igazi, bár sokszor titkolt, sokszor kendőzött meggyőződését fejezi ki. A nagy, a klasszikus művészetnek maradandó, évezredeket túlélő hatása abban leli nyitját, hogy a különböző korszakok és fajok nemzedékei a műalkotások szemléletének inspirációjában lelkűk mélyén megrendülve, borzadály- lyal vagy a katharzis tisztító tüzében bensőleg kényszerítve érzik magukat arra, hogy az alkotó, a teremtő művésznek igazat adjanak, s a revelá- ció lenyűgöző erejével ragadja meg őket legben- sejükben Antigonénak, Júliának, Julius Cézárnak vagy Lear királynak élete, sorsa.

(Folytatjuk.)

HÍREK.

— Bibliaolvasóknak. A Szentlélek ajándéka. — Máj. 18. hétfő: A Szentlélek jelentősége. Joel 3, 1—5., Ezékiel 36, 25—32. — Máj. 19., kedd: Jézus megígérte. Ján. 14, 15—26.; Luk. 24, 49. — Máj. 20., szerda: A tanítványok várták. Ap. Csel. 1, 1—14. — Máj. 21., csütörtök: Isten megadta. Ap. Csel. 2, 1—11. — Máj, 22., péntek: A világ kicsufolta. Ap. Csel. 2, 12—21. — Máj. 23., szombat: A Szentlélek ajándékai. 1. Kor. 12, 4—1$. — Máj.

24., Pünkösd vasárnapja: Személyválogatás nélkül mindenkinek. Ap. Csel. 10, 34—48. — Pünkösdi epistola: A Szentlélek kitöltése. Ap. Csel. 2, 1—31. — Evangéliom: Jézus megígéri a Szentlelket, Ján. 14, 23—31. — Emlékeztető: 1498. május 23. Savonarola Jeromos eléget- tetése. — 1618. május 23.: A harmincéves háború kezdete.

— Az egyetemes felügyelő németországi hivatalos útja. Báró D. Radvánszky Albert egyetemes felügyelő D. Dr. Kapler Hermann, a Németországi Evang. Egyházi Főtanács és a Német Evang Egyházi Bizottság elnöke 1929. évi magyarországi látogatásának viszonzásaképen Kuthy Dezső főtitkár kíséretében május 5-én hivatalosan Berlinbe utazott, Őnagyméltóságát Hindenburg birodalmi elnök, Brüning kancellár és Curtius külügyminiszter is fogadták. Báró Radvánszky Albert hivatalos utazását lesz alkalmunk részletesen ismertetni olvasóinkkal.

— Valláspedagógiai konferencia. A pesti vallástanítási testület július 2—4, elegendő számú jelentkezés esetén az egyetemes egyház fennhatósága alá tartozó vallástanárok részére Budapesten valláspedagógiai konferenciát rendez. Jelentkezéseket június hó 10-ig kér dr. H, Gaudy László, Budapest, VII., Damjanich-u. 28/b. Vidéki vallástanárok napi 2 pengőért teljes ellátást és lakást kapnak a Luther-Otthonban, a konferencia idejére. — A konferencia témái: A valláspedagógia új útjai. A hitetlenség pedagógiájával való küzdelmeink. Énektanítási kérdések. A modern theológia hatása a valláspedagógiára. Általános ifjúsági munka.