Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-05-10 / 19. szám
1931. EVANOELIKUSOK LAPJA 147 nak a speciális gyülekezetnek az érdekét jelentette. Veszélyt jelent ez annyiból is, Hogy teljesen egy akaraton ritkán vannak az egyházközség tagjai. Gyakran egyéni ambíciók által vezetett egyesek a hangadói és érvényrejuttatói a maguk akaratának, nem pedig a közegyház érdekeinek. Hogy mindeneket egyformán megnyugtató eredmények jöjjenek létre, sokkal megnyugtatóbb, ha felülről rendelet vagy határozat alakjában jön le valami közlemény. Éppen így, mennyivel megnyugtatóbb volna az is, ha az egyházi felsőség valamelyik fóruma, vagy fórumai szabadon diszponálhatnának a központi pénztárból fizetett és áthelyezhető lelkészi gárda felett. E szempontból is új szín, új élet, új lehetőségek áramlanának egyházközségeink életébe és úgy az ébredő, mint az alvó, vagy halódó gyülekezetek nyernének általa. A fentemlített gyülekezet valahogy ennek az új kornak a szellemét érezte meg akkor, amikor nem akarta magát megkötni olyan törvényparagrafusokhoz, amelyek őt a lelki épülés és életfejlődés terén esetleg hátráltathatnák. Természetesen a mai körülmények között még kissé utópisztikus erről beszélni, de érdemes róla gondolkozni! F. J. * (Nem értek egyet sok mindenben e cikk írójának — egy fiatal lekésznek — gondolataival, de érdemesnek tartom őket arra, hogy lapunk olvasói megismerkedjenek velük. A cikkre visszatérek. Egyelőre csak annyit jegyzek meg, hogy gyakran hangoztatott, de egészen téves nézet az, mintha egyházunknak jelenlegi alkotmánya nem adna módot a fegyelmezésre. Ha az arra hivatottak nem élnek jogaikkal, ezért nem lehet az alkotmányt hibáztatni. Egyházunk kormányzati eszménye nem a felelőtlen diktatúra, hanem a vezetés. — Szerk.) II soproni íiieolópiai konferencia. A konferencia második napjának második előadását dr. Böhm Dezső, a budapesti ev. leány- kollégium kiváló igazgatója tartotta a nevelésről, mint világproblémáról. Értekezésében rámutatott a „győztes“ államok és az „utódállamok“ pedagógiájára, amellyel még indokolatlanul is iparkodnak túlfűtött önérzetet belenevelni a jövendő nemzedék leikébe, mert felismerték a céltudatos nevelés rendkívül nagy nemzeti fontosságát. A jövő iskoláját nem az egyoldalúan az értelem fejlesztésére törekvő iskolában, hanem a családias jellegű iskolában látja, amely egészen harmonikus embert akar nevelni. A családias iskolához kiegészítésül hozzátartoznak a szülők szövetsége, a volt iskolatársak szövetsége, az iskolai otthonok stb. A családias iskola kirándulásokkal, cserkészettel, leventemozgalommal, önképzőkörökkel hozza egymáshoz közelebb a tanulókat, s teszi közvetlenebbé az érintkezést a tanítók és a tanulók közt. Befejezésül hangoztatta a nevelésnek nemzeti jelentőségét. Dr, Deák János dékán a Tízparancsolat szociális jelentőségéről tartott előadást. Ismertette a szöveget és annak különböző beosztását. A neve azt mutatja, hogy rövid volt s ez biztosította elterjedését, mert hiszen a kisgyermek is emlékezetébe véshette. Nincs akadálya annak, hogy a 10 parancsolatot Mózes idejéből, sőt Mózestől származtassuk. Ismertette azután a Tízparancsolat jelentőségét. A Tízparancsolat az egyéni, társadalmi és nemzeti élet alapjává az istenhitet, a vallást teszi. Az élet rendjét Isten szabályozza. A Tízparancsolat nem tud úgynevezett autonóm erkölcsről, sőt autonóm családi, társadalmi, nemzeti életről sem. Isten tekintélye védi a törvényt, a földi tekintélyt; Isten tekintélye tartatja tiszteletben a felebarát jogát. A parancsolatok szövegéből lehet arra is gondolni, hogy egyes emberekhez, az egyénhez vannak intézve (pl. ne ölj!), de nem annyira az egyénre, mint inkább az egész népre kell gondolnunk mint megszólítottra. A népnek, mint egésznek és az egyes embernek a kötelességeit tanítja és követeli a tízparancsolat. A vallási közösségbe odatartozik az egész nép; Izrael nem ismert rendi különbséget, a nép tagjai egymással szemben teljesen egyenlők. Isten hálát és engedelmességet követel; Isten a szabadság Istene, aki szabadságot ád annak, aki öt tiszteli és akaratát teljesíti. Szembetűnő a családi közösségnek hang- súlyozása s nem mellékes, hogy az apa mellett említi az anyát. A tekintélytisztelet tehát Istennél kezdődik, folytatódik a szülőknél s ebben a sorrendben romlik is a tekintélytisztelet. A család az az alapsejt, amelyből összetevődik a társadalom és a nemzet élete. Hogy a család alapja az egynejüség, azt valószínűnek tarthatjuk. Ez a parancsolat kibővül a nevelők, az öregek és a felsőbbség iránti tiszteletté. A család közvetíti a történeti folytonosságot is. A Tíz- parancsolat védi a család jogát és tisztaságát; a családi élet védelme hangsúlyozza az élet védelmét és értékét. A Tízparancsolat a tulajdonjog szentségét tanítja; megköveteli a szavahihetőséget, a megbízhatóságot. Istennek joga van az időhöz is, ő azonban a maga számára csak egyet tart meg, mint szentnapot. Megsérti tehát Isten tulajdonjogát is, aki a szombatnapot másra használja fel, mint Isten akarja; összefügg ezzel a munka és pihenés viszonya; pihenéshez joga van minden embernek és minden teremtménynek; ezt azzal indokolja meg, hogy Isten pihent, tehát pihenjen az ember is, továbbá azzal, hogy Isten Izraelt kiszabadította az egyiptomi rabszolgaságból. A Tízparancsolat jelentősége kihat mind a mai napig. Isten szuverén a néppel szemben; akarata alaptörvénye a szociális életnek. Hogy milyen fejlődésképes a Tízparancsolat, mutatják a próféták és az Üjtestámentom, A második konferencia-nap délutánján D Geduly Henrik püspök tartott előadást a magyar
