Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-05-10 / 19. szám
Evangélikusok lapja 1931. J46. A lelkészavatási és egyház- közigazgatási reformról. Egyik egyházkerületünk egy fiókegyházközsége önállósulni akar. Biztosította egy rendes lelkész megélhetését, azonban a közgyűlés a következő határozatot hozta: „Az önállóság kimondása mellett az egyház- község lemond az E. A. 64. és 69. §-ban foglalt jogairól és kéri az illetékes egyházi főhatóságot, hogy a saját hatáskörében gondoskodjék, kinevezés útján, a lelkészi állás betöltéséről, mégis azzal a megszorítással, hogy a szabályszerűen összehívott egyházközségi közgyűlés % részes titkos szavazatainak a kérelme alapján, az egyházközség bármikor kérhesse lelkészének az áthelyezését, ha az az E. A. 62. és 63. §., továbbá a 324. és köv. §-okban foglalt követelményeknek nem tenne eleget, ill. azok ellen vétene, vagy bel- missziói feladatait nem tartaná szem előtt.“ Bár a fogalmazás pongyola és sok „reservatio mentalis“-nak lehet a forrása, de mégis korszerű jelentőségű határozat. Jellemző, hogy az egyházközség ezt a határozatot minden kívülről, vagy felülről jövő befolyás nélkül proponálta, átérezve annak a súlyos jelentőségét, hogy mit jelent az egyházközségre nézve az, ha az élethossziglan választott lelkész esetleg „ráún“ a gyülekezetére és viszont sok esetben maga a gyülekezet sem szívesen hallja már azt a lelkészt, aki akár egyéni világnézeti, akár más defektus folytán szeretetéből kiesett, s jóindulatában meg nem maradhat. A határozatot az egyházmegyei elnökség, mint szabálytalant és az egyházi törvények szellemével ellenkezőt, természetesen visszaadta és az egyházközséget más határozat hozatalára kérte. Mindenesetre jellemző azonban a közhangulatnak az a megnyilvánulása, hogy egyházunk alkotmánya reformálásra szorul. Meg kell változtatni azon törvényparagrafusokat, melyek évszázadokkal vagy évtizedekkel ezelőtt is még megfelelők voltaik, de nem megfelelők ma, amikor a korviszonyokban mérföldes, sietős változások állottak be, s új világnézeti felfogások küzdenek egymással és új társadalmi tagozódások jutnak jelentőségre. Az ébredő keresztyénség és benne evang. egyházunk ma sokkal inkább érzi, hogy oly formákra és keretekre van szükség, melyek kedvezően segítik elő az igazi evangélium érvényre jutását és a lutheri szellem kifejlődését. Fokozott belmissziói tevékenység mellett egységesebb és erélyesebb központi irányításnak kell helyet engedni. Egyházi érdekből rendkívül káros az, ha a gyülekezet is, meg lelkésze is egymásra ún. Módot és lehetőséget kell teremteni arra, hogy az ellentétes érdekek símán folyjanak le, illetve kiegyenlítődjenek. Meg kell találnunk annak az útját, hogy lelkész és gyülekezet Isten és emberek előtti felelőssége tudatában legszigorúbb mértékben feleljen meg feladatának, hogy így termelődjék ki az a lelki munka, melyhez Istennek egyházunkban munkálkodó szent lelke adja meg az inspirációt. Bár az érettebb keresztyénség gyümölcsei hazánkban eddig még kissé szokatlanok, de az evangéliumi lélek diadala mégis mindig szélesebb körökben terjed. Ez pedig örvendetes jelenség. A modern ellenreformáció a maga nagyszerűen szervezett hadseregével bizonyára nem operálhatna oly tervszerűen, ha hiányozna belőle a fegyelmezettségnek az az imponáló ereje, mely nálunk nincs meg. Figyeljük csak egyházközségi és egyéb gyűléseinket, értekezleteinket, konferenciáinkat, a fegyelmezettlenségnek sokszor milyen széles skáláin mozognak azok! Laza összefüggésű társadalmi egyesülések komolyabb eredmények elérésére szinte képtelenek. Mindenben és mindenütt fejre és vezetőre van szükség. Nagyobb örömmel és könnyebben munkálkodhatnánk, azoknak a bölcs irányelveknek a vonalain, amelyeket azok írnak elénk, akiket a saját akaratunk is és a közbizalom tesz meg vezetőkké; természetesen ez teljes elismerést és odaadást kíván. Örömmel kell üdvözölnünk, ha egyikmásik vezetőemberünk bátrabban mer hangot adni azon meggyőződésének, hogy minden energikus munkájának céltalanságát látja akkor, ha a fegyelmezetlenség és gáncsoskodás szelleme védeni akarja azokat az igazi autonómia fel nem ismeréséből, vagy annak helytelen használatából származó előnyöket, amelyek a széthúzás és széthullás szellemét és magvát hintik el mindenfelé. Az Isten igéjének hatása alatt fegyelmezett lélek a felette álló vezetőkben mindig Isten akaratának a küldötteit ismeri fel és hű alázattal hajtja meg fejét azok előtt a rendelkezések előtt, melyeket Isten országának külön elhívott vezetői adnak számára. Mózes nem vezethette volna ki népét a szolgaságból, ha erőtelen fegyelmezetlenségben hagyta volna népét. A kapernaumi százados annak tudatában kérte Jézus segítségét, hogy a hatalmasság alatt állók feltétlenül engedelmeskednek. Egyházközségünk tagjai, mint a politikai községnek is exponensei, az állam részéről megjelenő rendeletek, parancsok és törvények tömegét, minden zúgolódás nélkül tudomásul veszik és hozzájuk alkalmazkodnak. Miért ne szokhatnának hozzá ahhoz is, hogy lelki életük és vallásos magatartásuk viszonyainak magasabb helyről szabnának normákat, ha kell? Az E. A.-nak 11. §-a, amely szerint minden hatalom az egyház- községtől ered, igen sok esetben jelentett már keserű csalódást a komoly munkára nézve. Az, hogy minden kormányzat az Összes jogosult tagok közrehatásának a kifolyása, igen sok esetben adott módot arra, hogy azoknak az akarata jusson érvényre, akik nem az egyháznak a nagyon fontos közérdekét tartották szem előtt, hanem a szűkebb körre szoruló egyéni, esetleg an-
