Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-05-03 / 18. szám

XY1L ériolytBL 1931. mája* 3. 18. iilm. Izarliuisti H klaáéMvaial: ItBtIY (Masai m.\ Katja: I LÖTHER-SZÖIETSU. PaitatofcarÉApÉitArJ cffcfcizfU: tm. ■lapította: 08. fUFFIT SiBOOfl pflsptt. Matitlaalk fcatoakiat Nvszar, vatArsap. EJMbftMÉr: Efiszftvrt IP.H MLKMmS P a HL Mtruktm t P. H HIÚ Elf tzMi vmi NÉMETH KÁROLT ««per**. BMatosI Arak aapaaiazAs szariat. Korlátok. r „Menjetek be a szóró« ka­pun." Máté 7, 13. A régi keresztyének vallásukat útnak nevez­ték. Kétféle út van. Az egyik az önmeglagadás- nak, kereszthordozásnak, szolgálatnak és enge­delmességnek útja; a másik az a kényelmes és könnyű út, amikor az ember a röpke pillanatok hatása alatt, szeszélyeinek engedve csapong a pusztulás felé. A szoros kapu és keskeny út sok embernek nem tetszik. Gazdagabbnak és érdekesebbnek tartják azt az életet, amely nincsen korlátok közé szorítva, hanem mint a szellő száll virágról világra. Szerintük ez az igazi élet. ,.Minden órád­nak leszakaszd virágát.” A keresztyénséget szűk­látókörűnek, korlátoltnak bélyegzik. A keresz­tyén erkölcsöt a rabszolgák erkölcsének nevezik. „Kiélni magukat!” ez a jelszó. A keménykötésu, puritán emberek a világ szemében kellemetlenek. Sokkal élvezetesebb azoknak a társasága, akik élnek és másokat is élni hagynak. Kényelmesebb dolog, ha a társadalom azon elv szerint rendez­kedik be, hogy mindenki a maga módján keres­hesse a boldogulást. Ezzel szemben tény az, hogy önmegtartózta­tás és bizonyos korlátok hallgatólagos bár, de azért szigorúan szem előtt tartott elismerése nél­kül semmiféle téren nem lehet nagy dolgokat produkálni, életmunkát végezni, az életünket je­lentőssé, érdekessé tenni. „In der Beschränkung zeigt sich der Meister”, mondja Goethe, akit senki sem vádolhat korlátolt látókörrel. A csa­ládi életben, a földi hivatásokban, mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a szoros kapu és a keskeny út elve érvényesül. S minél nagyobb az a szolgálat, amelyre vállalkozunk; minél magasabb rendű az az élet­eszmény, amelynek hívei vagyunk, annál szoro­sabb lesz a kapu és keskenyebb az út. A Jézus Krisztus ügyének szolgálata messze felette áll minden más ügy és érdek szolgálatának. A leg- nagyobb követelményekkel lép fel, mert a leg­nagyobb kincsekről van itt szó. Éppen azért Jézus Krisztus igen szűk és magas korlátokat állít fel tanítványai számára. Megtagadni, sőt meggyűlölni mindent, még a magunk lelkét is, és úgy vállalni a keresztet. De azért a Krisztus szolgálata nem örömte­len. Sőt ellenkezőleg. A legnagyobb öröm és bol­dogság. Azért, mert önkéntes. Senki nem kény­szeríti az embert erre az önmegtagadásra, erre a szolgálatra, csupán az a Lélek, amely az ember­ben van, mint Istennek ajándéka. Amikor a keresztyén ember ezeket a szűk és magas korlátokat önmagára nézve kötelezőnek ismeri el, nem válik kicsinyessé, korlátolttá. Nem akarja ezt az ,-,útat‘‘ rákényszeríteni senkire. A „világ” sokkal zsarnokibb ebben a tekintetben, mint a hivő ember. A „világ” sokkal fanatiku- sabb, elfogultabb, mint azok, akik Krisztus igáját hordozzák. Jézusnak alapvető tanítása a meg­bocsátás. A szeretet nem gondol gonoszt, nem hivalkodik fel. A hivő ember nem ítélkezik má­sok felett. A keresztyén út nem rózsákkal van tele­szórva. De ez az út vezet el a legmesszebb. Ez az örökéletnek útja. A korlátok egykor leomlanak, s meglátjuk a mennyei Jeruzsálemet, amelynek kapui tárvák éjjel és nappal, s amely a határta­lan, örökkévaló mennyekben van. Missziói imahét május 10-16. A gazdasági világválság óriási súllyal nehe­zedik a világ keresztyén egyházaira s nagy nehéz­ségeket gördít úgy belmissziói, mint külmissziói munkájuk útjába. Az egyház munkásainak hő­sies tevékenységét azonban a gazdasági nehézsé­geknél is inkább bénítja az a gondolat és aggoda­lom, hogy az egyháztagok nem hordozzák szívü­kön Isten országának ügyét és imádságaikban nem viszik esedezésekkel és közbenjáró könyör­gésekkel az egyháznak ügyeit a kegyelmes és gazdag Isten elé. A hitetlenség és az elvilágiaso- dás hínárként nehezedik a külmisszió munkájára és orvul támadja hátba azokat, akik a frontokon harcolnak. Szinte végzetszerü baj, hogy amikor a materializmust a Nyugat nagyrészében sikerül Isten segítségével a telkekből kiirtani, ez a mate­rializmus, a nemkeresztyén népek életébe átplán- táltatván, Indiában, Kínában, Afrikában, az egész világon el lentál 1 Jézus Krisztus követeinek s jól - lakottan önelégülten, a világban elmerülve, véle­ménye szerint a keresztyén hit elaggott, erőte- len, értelmetlen tanításain magasan felülállva keményíti meg a szíveket és vakítja el az elméket.

Next

/
Thumbnails
Contents