Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-05-03 / 18. szám
138. EVANGÉLIKUSOK LAPJA ~ . Í93Í. A misszióegyesületek arra kérik a hívőket, hogy a május 10—16. hétben, Rogate-vasámap hetében egy értelemmel és buzgón imádkozzanak: 1. hogy Isten a frontokon harcolóknak adjon bátorságot és erőt; 2. hogy a missziói intézetekben támasszon új munkásokat, akik Szentlélekkel töltekezve munkába állanak; 3. hogy a külmisz- szió munkája által létesült missziói egyházakat Isten ruházza fel élő hittel és ernyedetlen bizonyságtevő erővel; 4. hogy Isten mindnyájunkat mindenestől szenteljen meg és tegyen készekké a vidám adakozásra s a kitartó imádkozásra országának eljöveteléért. Mindenki gondoljon a külmisszióra, annak arra az ágára, amelyet Isten különösen neki lelkére kötött s mindenki tegyen meg minden tőle telhetőt ezen a héten a misszió érdekében. Az Ur pedig áldja meg szívünk szándékát és tegye kezünk munkáját állandóvá! A Magyarhoni Ág. H. Ev. Misszióegyesület Elnöksége. Vasárnap Lambarénében. Hogy megérthető legyek, szorgalmasan kell igyekeznem arra, hogy a dologról magáról beszéljek. Például, amikor Péternek azt a kérdését tárgyalom, hogy elegendő-e, ha atyánkfiának hétszer megbocsátunk, nem maradhatok meg ennél az általános tételnél, hanem az életből vett példákon kell megmutatnom az én bennszülöttjeimnek, hogy mit jelentene rájuk nézve a naponként hétszeri megbocsátás. Egyik legutóbbi prédikációmban a következőképen rajzoltam ezt le nekik: „Korán reggel, alighogy felébredtél és kiálltál a kunyhód elé, valaki, akiről tudva van, hogy milyen rossz ember, arra jön és megbánt. Mivel Jézus azt mondta, hogy meg kell bocsátanunk, ahelyett, hogy veszekedni kezdenél, hallgatsz. „Később a szomszédod kecskéje megeszi a banánt, amit ebédnek szántál. Ahelyett, hogy patvarkodni kezdenél a szomszédoddal, csak annyit mondasz neki, hogy az ő kecskéje ette meg a banánt és az volna a rend, ha adna helyette másik banánt. De ha meghazudtol s azt mondja, hogy nem az ő kecskéje volt, nyugodtan odébb- állsz és meggondolod, hogy ültetvényeden Isten annyi banánt termel, hogy amiatt nem érdemes pörbe kelni.“ „Valamivel később jön az az ember, akinek tíz köteg banánt adtál át, hogy az övével együtt adja el a piacon. De csak kilenc kötegnek az árát hozza. Te erre azt mondod: „Ez igen kevés.“ De az így felel: „Tévedtél a számolásnál s csak kilenc köteget adtál.“ Szeretnél ráordítani, hogy hazudik. De akkor eszedbe jut sok hazugság, amelyekről csak te tudsz, s amelyekért Istennek bocsánatára szorulsz, tehát nyugodtan bemégysz a kunyhódba.“ „Mikor tüzet akarsz gyújtani, rájössz, hogy a fát, amit tegnap egy egész hétre hoztál az erdőből, valaki élemelte. Azonban megint kényszeríted a szívedet, hogy megbocsásson és elállasz attól, hogy sorra járd szomszédaid kunyhóit és megkeresd, melyik lophatta el a fádat, hogy azután a főnök előtt bevádolhasd.“ „Délután, mikor az ültetvényedbe akarsz menni, rájössz, hogy valaki elvitte a jó élesre köszörült késedet s egy régi, csorba élű kést hagyott helyette. Tudod, hogy kicsoda tette, mert megismered a kést. De meggondolod, hogy négyszer már megbocsátottál, s meg akarsz bocsátani ötödször is. Igaz, hogy aznap sok bosszúság ért, de mégis olyan vidám vagy, mintha a legszebb napja volna életednek. Miért? Azért, mert boldog a szíved, hogy engedelmeskedett az Űr Jézus akaratának.“ „Este halászni akarsz menni. Kinyújtod a kezedet a fáklya után, amelynek ott kell lenni a kunyhó sarkában. De nincs ott. Akkor erőt vesz rajtad a harag s azt gondolod magadban, hogy ma már elégszer megbocsátottál s most rálesél arra az emberre, aki a te fáklyáddal ment el halászni. De a Jézus még egyszer úrrá lesz a szíveden. Kölcsön kérsz a szomszédodtól egy fáklyát és azzal mégysz le a partra halászni. „A parton azt veszed észre, hogy nincs meg a csónakod. Másvalaki ment el rajta halászni. Haragodban elbújsz egy fa mögé, hogy bevárd azt, aki így kibabrált veled és azt tervezed, hogy ha majd visszajön, elveszed tőle a halat mind és bepanaszlod a járásbíró előtt, hogy kellő kártérítést fizessen. De várakozás közben elkezd a szíved beszélni. Egyre ismétli Jézusnak azt a szavát, hogy Isten nem bocsáthatja meg a mi bűneinket, ha mi nem bocsátunk meg egymásnak. Olyan sokáig kell vámod, hogy Jézus megint úrrá lesz a szíveden. Ahelyett, hogy ököllel mennél a felebarátodnak, amikor a hajnali szürkületben az visszatér és ijedten bukik le, mikor előlépsz a fa mögül, azt mondod neki, hogy az Űr Jézus kényszerít téged arra, hogy megbocsáss neki és békén bocsátód el. Még azt sem követeled tőle, hogy adja oda a halat, ha jószántából ott nem hagyja. De én azt hiszem, hogy otthagyja, mert annyira meglepi, hogy nem kezdesz vele civakodást.“ „Most aztán boldogan és büszkén mégy haza, mert sikerült hétszer megbocsátanod felebarátodnak. De ha az Ür Jézus aznap a faludba érkeznék és te elibe állnál abban a hiszemben, hogy mindenki előtt megdicsér érte, akkor neked is azt mondaná, amit Péternek mondott, hogy nem elég hétszer megbocsátani, hanem meg kell bocsátanod még hétszer és még hétszer és még hétszer és még igen sokszor, mielőtt Isten megbocsáthatja neked a te sok bűnödet...“ Lehetőleg minden prédikációban találok alkalmat arra, hogy beszéljek a bálványok és fétisek hiábavalóságáról és ugyanakkor megtámadom azt az őrült tévedést is, hogy gonoszszellemek vannak s hogy a boszorkánymestereknek és a varázslóknak természetfeletti hatalmuk
