Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-01-11 / 2. szám
1931. _________ EVANQEUKUSOK LAPJA 13. D e a gyülekezet sem szabad, hogy felejtse azt, amivel a vőlegénynek tartozik, s félremagyarázza azt, amit a násznagy cselekszik. A menyasszony után „szüzek vonulnak, az ő társnői." Azért, hogy a nászmenet impozánsabb és nagyobb legyen, az egyház nem barátkozhatik paráznákkal. Legfőbb kötelessége, amit mindig szem előtt kell tartania, az, hogy vőlegényéhez, a Krisztushoz, a szeplőtelen Bárányhoz, méltó legyen. Ha valaki a Krisztushoz csatlakozik, nem viheti magával azokat a pajtásokat, akikkel barátkozott, mielőtt a Krisztusé lett. „Feledd el népedet és atyád házát!" (45. Zsoltár). A gyülekezet szeretete és engedelmessége osztatlanul a Krisztusé. Aki elindult ezen az úton, az ne törje a fejét, hogy mikor lehetne jobbra vagy balra letérni. Az apostol buzgósága isteni buzgóság volt. Nem átokkal dolgozott és nem kívánta, hogy tűz eméssze meg azokat, akik nem engedelmeskednek Krisztusnak. A hivók gyülekezetét nem átokkal, nem inkvizíciókkal, nem durva kegyetlenségekkel lehet megtartani a Krisztushoz /való hűségben, hanem szívós, odaadó pásztorkodással, az evangéliomnak egyszerű, félremagyarázhatat- lan, világos hirdetésével, a Megváltó élő jelenlétének, dicsőséges és közeli eljövetelének prokla- málásával. „A szövétnek lánggal égjen, Legyünk ébren, Az Ur még ma itt lehet." Ez a kép: a gyülekezet mint Krisztus menyasszonya, ha elmélkedünk róla, lelkészt és gyülekezetét sok mindenre megtanít. A lelkész az a szolga, aki elmegy, hogy feleséget vegyen Isten Fiának, a Krisztusnak, s tudhatja, hogy Isten elbocsátja az ő Angyalát ő előtte (1 Mózes 24, 7). Amikor megtalálja, „ezüst edényeket és aranyedényeket és ruhákat ád neki: drága ajándékokat ád bátyjának és anyjának". A menyasszony a király arája. Nem viselkedhetik úgy, mint a parázna nők. Nem lehet lompos, rendetlen, megfertőzött, piszkos. Az egyházra a higiéniának, az esztétikának és az etikettnek egész sora válik kötelezővé azon a réven, hogy az egyház a Krisztus menyasszonya. Jó ezt megszívlelni. Irodalom. Jones E. S.: Krisztus India országúján. Ford. ifj. Biberauer Richard és László Dezső. A Magyar Ev. Kér. Diákszövetség kiadása. Budapest, 1931. — Az utóbbi esztendők egyik legkimagaslóbb és legelterjedtebb kül- missziói könyvét adta a magyar olvasó kezébe a M. E. K. D. Sz. Mikor először a német fordítás került a kezembe, alig tudtam abbahagyni az olvasást, s egyéb teendőim mellett is két nap végeztem vele. így jártam most a magyar kiadással is, megint két nap. Éjfélig. Hadd említem meg elsőbben, hogy a Sylvester-nyomda szép munkát végzett; alak, papír, betűk, nyomás nagyon jó, amit nem lehet minden vallásos kiadványunkról elmondani; sajtóhiba nem sok van, értelemzavaró csak egy (55. oldal). A fordítás jó. Nehézkes a 90-ik oldalon; a 111. oldalon a „neighbourliness“ „atyafiságos'-nak fordítása nem egészen megfelelő, talán jobb volna: nyájasság, vagy szószerinti szomszédiasság (a szomszédság a magyarban is erkölcsi fogalom is); a 131 -ik oldalon „pép", snapiness" és „accomplischment" szavak fordítása rossz. De ezek csak apró hibák. Dömötör Ilona költeményfor- ditásai jól gördülnek, magyarosak. A könyvhöz Ravasz László püspök írt előszót, amely röviden és találóan méltatja a munka jelentőségét, Jones előszava ét bevezetése előzi meg a tulajdonképeni 13 fejezetből álló tanulmányt. Jones tizenhét esztendős indiai munkájának tapasztalatai alapján ír Indiáról, főként arról, hogy az indiaik hogyan fogadják Krisztust. Jones megismerteti velünk missziót módszerét; munkáját főleg az intelligencia körében végzi, de dolgozott egészen egyszerű emberek között is. Alapvető tapasztalata és mondanivalója az, hogy az indiaiak rájöttek arra, hogy Krisztus és a „nyugati" civilizáció, sót Krisztus és a „keresztyén- ség" nem azonosak egymással. A nyugati civilizáció iránt ellenszenvvel, a keresztyénség iránt bizalmatlansággal viseltetnek, azonban Krisztus előtt meghajolnak, Krisztust készek befogadni. Ennek alapján Jones elgondolása szerint a keresztyén missziónak Indiában az a feladata, hogy elvigye oda Krisztust, s azután bízza rá Krisztusra, hogy Indiában elvégezze a maga munkáját. Egyházszervezeti és dogmatikai problémákkal lehetőleg maradjunk távol Indiától. Mert különben is Indiában nem annyira szervezetek útján, mint személyes érintkezés és hatás útján lehet az evangelioraot terjeszteni. A mellett Jones elismeri úgy az egyházszervezetnek, valamint a dogmáknak fontosságát és szükségességét. Úgyszintén elismeri azt is, hogy egy veszedelem fenyegeti a keresztyénséget Indiában, t. i. az, hogy az indiaiak sok bálványuk és istenségük mellé beállítják panteonjukba Krisztust is, anélkül, hogy keresztyénekké válnának. Fennforog tehát annak a veszedelme, amit szünkretizmusnak, v?gy vallási eklekticizmusnak nevezzük. Viszont Jones tulajdonít az élő Krisztusnak annyi erőt, hogy diadalmaskodni fog minden akadályon és lábához fekteti minden ellenségét. Én a Jones-ajánlotta módszert nem tudom helyeselni, nevezetesen én úgy az egyháznak, mint az egyházi tannak sokkalta nagyobb jelentőséget és abszolút értéket tulajdonítok, mintsem hogy „könnyebbség kedvéért" lemondanék róluk Nem fogadhatom el az indiaiak azon „felismerését" sem, hogy a keresztyénség és Krisztus nem azonosak egymással, ezt a szembeállítást egyáltalán nem tartom egyébnek, mint az indiai nacionalizmus kibúvójának, amely ezen a címen akarja vagy szeretné megtagadni a közösséget a nem-indiai keresztyénséggel, s vájjon az indiai, vagy bármely nacionalizmust szabad-e a Krisztus nevében s a Krisztus érdekében ennyire dédelgetni? Végeredményben ez a keresztyénség szétszag- gatására vezet, mert akkor a „proletárok" felismerhetik, hogy a Krisztus és a kapitalizmus nem azonosak, az agráriusok rájöhetnek, hogy a Krisztus és az indusztrializ- mus nem azonosak stb., s a vége az lesz, hogy a Krisztus előtt való meghódolás címén a nemzetek, a társadalmi osztályok és a foglalkozási ágak megvonják egymástól a szeretetet. Jones missziói módszere egyelőre beválha- tik, tetszetősnek is tűnhetik fel, de nem hiszem sem azt, hogy a népeket elvezérli Krisztushoz, sem azt, hogy azzal keresztyén egyházat lehet alakítani. Elvégre a misszió
