Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-04-12 / 15. szám

1931.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

115.

e világon mégis az Isten akarata uralkodik, akinek van hatalma minket a tüzes üszők módjára a veszedelmek özöne közül is magához ragadni. Maran atha! Egy olvasó.

Közgyűléseinkről.

Innen-onnan húsz esztendeje lesz, hogy szinte kivétel nélkül résztvettem minden egyetemes gyűlésen, egyházkerületemnek és egyházmegyémnek minden rendes és rendkívüli közgyűlésén. Ezen az alapon feljogosítva érzem magamat, hogy tapasztalataimról ennek a lapnak keretei közt beszámoljak, csalhatatlannak nem tartott véleményemet megmondjam és megfigyeléseim után néhány jóakaratú tanácsot is adjak. Teszem ezt egyházam iránti szeretetből; egyáltalán nem kívánok meddő birálgatást gyakorolni és sajnálnám, ha akárki is sértve érezné magát észrevételeimtől. Esperességi közgyűléseinket lassan-lassan elő kell most már készíteni, s talán nem lesznek időszerűtlenek ezek a sorok.

Egyházunk alkotmánya és alkotmányszerú szervezete nagy fontosságot és szerepet juttat egyházi életünkben a közgyűléseknek. Eltekintek most attól, hogy a közgyűléseknek igen nagy egyháztársadalmi jelentősége is van, mert ossz - találkoznak az egyház vezető emberei. De ebben a tekintetben is bizonyos szomorúsággal kell megállapítanom, hogy újabb időkben a közgyűléseknek erre az egyháztársadalmi jelentőségére kevés súlyt helyeznek. A fehér asztal körül nem jövünk össze; a közgyűlési tagok apróbb jelentőségű, magános jellegű társadalmi kötelezettségeiket elébe helyezik egyháztársadalmi kötelezettségeiknek s ennek másik következménye azután az, hogy akik szeretnének baráti érintkezésbe jutni más közgyűlési tagokkal, erre nem nyílik alkalmuk. Mások a közgyűlések idejét magánügyeik intézésére használják fel, Budapesten például rokonok látogatásán kívül a minisztériumokat, üzleteket járják, színházba mennek stb. Budapesten újabb időben szokásban van az is, hogy kisebb, speciális érdeklődésű körök a közgyűlés idején tartják konferenciáikat s ezzel a magában véve igen szép, jó és hasznos munkával is széjjelszaggatják a közgyűlésen- kívüli életet.

De ezeket csak mellesleg említem, habár itt is várna reánk teendő.

Cikkemnek főtárgya maga a közgyűlés. Az egyházi alkotmány szerint a közgyűlés az egyházközségnek, egyházmegyének, egyházkerületnek, illetve az egyetemes egyháznak kormányzó és képviseleti hatósága. Ha a közgyűléseknek ezt a lényegét tartjuk szem előtt, akkor néni mondhatjuk, hogy az évenként egyszer tartatni szokott gyűléseink száma sok. Lüktető, normális egyházi életben a kormányzó és képviseleti hatóságnak évente egyszer a dolgok természeténél fogva össze kell ülni, mert máskülönben funkcióját kellően teljesíteni nem tudja, s a kormányzatot ki kell adnia kezéből. Lehetne szó itt arról, hogy az egyházat a különböző fokozatokon nem lehetne-e egyszerűbben és olcsóbban is kormányozni egyháztanácsokkal, vagy felelős tisztviselőkkel. De az egyháztanácsok megint csak testületek volnának; a tisztviselő által való egyházkormányzat pedig ellenkezik a reformáció egyházának lényegével, mert annak logikus és egyetlen következetes továbbfejlődése a róm. kath. püspöki egyházkormányzat, amelyet a történelem folyamán elvetettünk. A püspöki egyházkormányzatnak akár nyíltan, akár burkoltan becsempészését ártalmasnak tartanám azért, mert az csak úgy lehetne üdvös, ha annak konzekvenciáit az egész vonalon, az egyházi életnek minden területén levonnánk; enélkül — már pedig ez kilátástalan — az egyházkormányzás olyan átabotába kerül, amely mindennél rosz- szabb. A pohárba tiszta bort kell tölteni, ez minden egészséges kormányzatnak elemi feltétele.

Az egyházkormányzatnak alkotórészei a tervezés, a megfontolás, a határozat és a végrehajtás. A közgyűlés kormányzóhatóság lévén, szerepének akkor felel meg, ha a kormányzásnak imént említett mindegyik alkotórészében teljesíti hivatását és kötelességét. Egyoldalúan, tehát egészségtelenül működik a közgyűlés, ha csupán arra szorítkozik, hogy határozatokat hoz és megtörtént intézkedéseket jóváhagy. Kóros és káros állapot az, amikor a közgyűlés, mint kormányzó és képviseleti hatóság, a tervezésben és a megfontolásban nem vesz részt, hanem ezt a munkát rábízza a különböző bizottságokra. Ez nemcsak annyit jelent, hogy kivonja magát kötelességének teljesítése alól s hogy lemond alkotmányos jogainak egy részéről. Nagy kárt okoz ezzel az egyháznak és magának az ügynek is, mert az egyház feladatai és munkái részleteikben ismeretlenek maradván az egyház képviselői előtt, azok iránt az egyházban nem ébred érdeklődés, tettes áldozatkészség.

A közgyűlésnek, mint képviseleti hatóságnak, a feladata ugyanis kettős. Egyrészt képviselniük kell a kiküldőiket a közgyűlésen; másrészt képviselniük kell a közgyűlést és annak határozatait, terveit a kiküldőiknél. A közgyűlések igen nagy értéke és jelentősége a képviselet révén éppen úgy megvan, mint az egyházkormányzat révén. Sajnos, többnyire csak az egyházkormányzati és adminisztratív szervet látjuk közgyűléseinkben, s ezen korcs értékelés alapján sülyed azoknak megbecsülése. Ennek tulajdonítható az is, hogy gyűléseink mindig élén- kebb, rohamosabb tempóban folynak le, s míg azelőtt voltak két-három napos közgyűléseink, mostanában néhány óra alatt „több tárgy nem lévén", a közgyűlés berekesztetik. Ennek tulajdonítható az is, hogy szinte az elnökség és a bizottságok ellen elkövetett sértés- vagy merényletszámba megy, ha a közgyűlési tagok a terve