Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-04-05 / 14. szám
108. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. hogy ha nem csinálunk semmit, a Heródes-féle bethlehemi gyermekmészárlás ismétlődik meg; az áldozatok a protestáns ,,törpeiskolák“, a közoktatásnak ezek a kicsinyei lesznek. Vagy itt, ezen a téren is megtörténik, ami már sokszor megesett, hogy a r. kath. képviselő buzgóbban jár el a mi egyes sérelmes eseteink orvoslásában, mint a protestánsok? Valamikor a magyar- országi protestánsoknak külön ágensük volt a bécsi császári udvarnál, aki hol több, hol kevesebb szemfülességgel, rátermettséggel és buzgó- sággal védelmezte érdekeinket. Ma ilyen ágensünk a budapesti kormánynál sajnos nincsen. Azért kellene megmozdulniok a protestáns polgároknak s jelezni, hogy vannak, élnek, érdekeiket teljesen a Csáky szalmájának sorsára jutni nem engedik. A mai feszült, ideges időkben egyedül a hit a megnyugtató biztosíték, az egyetlen védőfegyver. A mai nagy gazdasági és társadalmi harcnak vége csak akkor lesz áldásos kimenetelű, ha becsületes, tisztalelkű emberek vívják meg. Ha tehetném, azt a tanácsot adnám a leszerelési kérdésekkel minden őszinteség nélkül foglalko- * zóknak, hogy sürgessék inkább a hitnek átütő erejével való általános felfegyverkezést; ezzel az emberiségnek a legnagyobb szolgálatot tennék. Bűnös könnyelműséggel jár el minden, a közületekben felelősséggel működő egyén, aki nem veszi észre az istentelenségnek és vallásta- lanságnak felénk való áramlását és nem számol a gonosztevőknek azzal a törekvésével, hogy a vallásnak drága kincsétől kegyetlenül megfősz- szák azokat, akik abban nyugalmukat lelik.“ — Mondotta dr. Hőfer Vilmos Győr h. polgármestere, a győri egyházközség március 29.-én beiktatott felügyelője székfoglaló beszédében. „Az egri norma.“ A népjóléti minisztériumtól kapott e sorok írója egy 32 oldalas, sárgatáblás füzetetet, amelynek a címe: „Szegénygondozás. Az egri norma.“ A fűzet különlenyomat Csepely György miniszteri osztálytanácsosnak és Oslay Oswald páternak, a Szent Ferences-rend tartományfőnökének cikkeiből. Az egri norma a szegénygondozásnak azt a módszerát jelenti, amelyet néhai Vass József miniszter iniciativájára a ferenc- rendi barátok valósítottak meg Egerben az Egri Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációja útján. Ez a Kongregáció a római Szentszék által tudomásul vett, az egri érsek főpásztori joghatósága alatt álló és assisi szent Ferenc szellemében élő egyházi szerzetesalakulat. És pedig egészen új alakulat, amely a szegénygondozás követelményéből állott elő. Ez a kongregáció mutatja a római katholikus egyház eleven érzékét a szükségletek iránt, s mutatja azt az erejét is, hogy a szükségletekhez képest új szerveket tud teremteni. . , Oswald páter a szociális tevékenységnek három nemét különbözteti meg. Az egyik az otthoni, lokális segélyezés, amelyet leginkább a különböző egyházfelekezetek jótékony egyesületei gyakorolnak. Ez a tevékenység rendszeriéin, ellenőrizhetetlen, ennek következtében kétes értékű, sokszor erkölcstelen, s eredménytelen. Idetartoznak a tömegmelegedők, közös ebédeltetők, karácsonyfa-ünnepélyek, s a házaló vagy utcai koldusoknak juttatott alamizsnák is. — A jótékonykodás második neme az átültetési tevékenység ,amikor a szegényeket menhelyeken vagy családoknál helyezik el. A menhelyi szegénygondozás nemcsak az emberi lélek alaptermészetével ellenkezik, hanem igen drága is. Oswald páter megemlíti, hogy hallomása szerint a most épülő Horthy Miklós Szeretet-otthonnál egy-egy személy helye 7000 pengőbe kerül az építkezési költségből, az évi kamat és tőketörlesztés tehát tíz éven át egyenként ezer pengő, ehhez az ellátási költségek évi 800 P, egy-egy szegény ellátása a menhelyben az első tíz évben belekerül évi 1800 pengőbe! Holott otthoni gondozás mellett egy személy 200—300 pengőbe, családnál elhelyezés esetén pedig évi 100 pengőbe sem kerül! A családoknál való elhelyezés városon nem igen lehetséges, mert városon az élet mindig olyan életigényeket is jelent, amelyek a szegénygondozás elveivel nem egyeztethetők össze. Az „egri normának“ három sarkalatos alapja van: 1. a hatósági szegényügyí hivatal, 2. az adománygyűjtő hölgybizottság, 3. a Szegénygondozó Nővérek intézménye. Egerben a szegényügyi hivatal rendes városi hivatal, élén városi tisztviselő áll. Odatartozik minden szegényügy. Ott vezetik a törzskönyvet, a számadásokat. A hivatalt irányítja a városi szegényügyi bizottság. Az adománygyűjtő hölgybízottság in- terkonfesszionálisan alakult meg; a tagoknak ki vannak osztva a város utcái és ők szedik össze az önként megajánlott havi hozzájárulásokat. A szegénygondozásra átlag 10.000 lakos lakos havonként 1000—1500 pengőt ád össze. A harmadik sarkalatos alap a Szegénygondozó Nővérek, akikről fentebb már szóltam. Oswald páter a norma szellemét így foglalja össze: Lényegénél fogva ellene van minden menhelyi tamslokális és minden néven nevezendő és nevezhető otthonkívüli lokális jótékonykodásnak, — kivételt képeznek a gyógyíthatat- len szegények. De mellette van mindazon otthoni karitatív célkitűzéseknek, eszköznek és ezek alkalmazásának, amelyekkel az egész ember visz- szaadható a társadalomnak, önmagának és a Teremtőnek.“ — Az egri norma szerint való jótékonykodás már több városban folyik s a norma tanulmányozására külföldről is sokan látogatnak el Egerbe. Az egri szegénygondozási norma bevált és
