Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-04-05 / 14. szám
1931. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 107. tér Bodelschwingh egy másik dologra, amelynek a jezsuita- és theológiai katedra kérdésnél is nagyobb fontossága van. Ez a közösségi mozgalom. A közösségi mozgalom alapjában jó. Vezetőiben és tagjaiban találjuk legtöbbször egy-egy gyülekezet sóját. Nem elégesznek meg az általános egyházi kötelességek teljesítésével, hanem igyekeznek a szent írás követelményei szerint élni. Alapos megtérésre törekszenek s nemcsak az értünk, hanem a bennünk való Jézussal is igyekeznek az Írás nyomán közösségben élni. Tudják, hogy megszentelődés nélkül senki sem fogja meglátni az Urat. Örvendezök, ápolják az egymással való lelki közösséget a mennyei Jeruzsálem felé vivő úton. Mindez örvendetes jelenség. De ki tagadhatná, hogy vannak e mozgalomnak egyes képviselői, akiknél beteges tünetek észlelhetők. Az, hogy a biblia hitelessége érdekében szembeszállnak a tudományai, hogy vannak igen jó laikus igehirdetőik, az nem baj. A baj csak az. ha nem alázatosságban csinál ják a maguk dolgát. A bibliát támadó tudomány elleni ellenszenv mindenféle tudomány ellen tiltakozóvá teszi őket. Ügy, hogy minden theológusban, lelkészben, aki egyetemet járt, meg nem tért embert látnak. Vannak ezek közt a laikus prédikátorok között ala- csonyrendü agitátorok, akik anélkül, hogy a szentírásba beleélték volna magukat, egy pár jelszóval ügyesen hadakoznak s majmolják egyébként igen kiváló vezetőiket. Anélkül, hogy valaha is megtértek volna, — hacsak nem a saját énjükhöz — mindenkinél a megtérést erőltetik. A bibliából merev törvénykönyvet csinálnak, amely a szabad Isten-gyermeki élet helyett, emberek rabszolgaszíjaira fűz s az együgyű lelkekre olyan terheket ró, amelyet maguk a diktálók sem tudnak elviselni. Ha azután lelki kevélységükért joggal bűnhődnek, mártíroknak képzelik magukat s az egyház minden lelkészében Baál-papot látnak. Mindenkit, aki nem az ő közösségükhöz tartozik, nem az ő jelszavaikat hangoztatja, meg nem tért s újjá nem született embernek tekintenek s felülről kezelik őket. így, sajnos, sokszor még a legnemesebb keresztyéneket is elvonják Krisztusba, be — az ő lelki kevélységükbe s abba, hogy ők is velük együtt bírálják a testvéreket. Szomorú nagyon, de így van. Élő gyülekezetek; holt gyülekezetek. A gyülekezetekről Spurgeon, hírneves egyházi szónok egy alkalommal a következőket m°ndta: „A holt gyülekezet a gonosz melegágya, az ördög otthona. A sírokat talán csak az imént hozták szépen rendbe; de azért mégis nyitott sírok és a tisztátalan lelkek barlangjai. Az olyan gyülekezet, amelyik egészen eleven, egy kicsiny mennyország, az angyalok otthona, a Szentlélek temploma. Sok gyülekezetben az egyik ember hidegebbnek látszik a másiknál. A tagok szent jégcsapok. Egy nagy fagy valamennyit megbénította, s habár vannak köztük a többieknél hidegebbek, de valamennyien egyformán a fagypont alatt vannak. Az ilyen gyülekezetben nincsenek csörgedező, felüdítő patakok, hanem a közöny fagyában minden megmerevedett. Oh, bár Isten küldene tavaszi szellőt, hogy ezek a gleccserek elolvadnának! Oh, bár Isten Lelke elűzné a te let minden szívből és minden gyülekezetből! Emberi erő nem képes a gyülekezeteket megvédeni a fagytól, amely érzéketlenné és élettelenné teszi őket. Ha az Ur nem munkálkodik erejével, ak kor élet, melegség és növekedés lehetetlenek.“ JEGYZETEK. Lapunknak ezzel a Húsvéti számával kezdem meg szereksztői munkámnak hetedik esztendejét. Hálával emlékezem meg Isten kegyelméről, aki megsegített. Köszönöm munkatársaimnak szíves és önzetlen fáradozását. Legkeserübb tapasztalatom az elmúlt hat évben az, hogy milyen sokan vannak, akik nem küldik be az előfizetési díjat s hanyagságukkal állandó nyomorúságban tartják a lapot. Kérem a hátrálékosokat, tegyenek eleget kötelezettségeiknek! • A hírlapokban illusztrációk és közlemények jelennek meg időnként arról, hogy országgyűlési képviselők lelki gyakorlatok tartására összejönnek a Manrézában. Semmi kifogásunk ellene. Jól teszik, hogy szellemi életüket elmélyítik s a lelkűket táplálják. Protestáns részről tudtommal ilyen lelki, spirituális munka nincs. A Manrézában tartott lelki gyakorlatoknak természetesen megvan az a hatása is, hogy azok a képviselők törvényhozói kötelességeik teljesítése közben ügyelnek arra, nehogy a r. kath. egyháznak, az ő lelki dajkájuknak és anyjuknak érdekei elmel- lőztessenek vagy háttérbe szoruljanak. Ez azután meg is látszik az eredményeken. Ellenben hányszor kell hallanunk azt, hogy nekünk protestánsoknak csak akkor nyílik ki a szemünk, amikor már késő; még vezető embereinknek sincs beleszólásuk olyan kormányintézkedések és rendeletek előkészítésébe, amelyek egyházunk és gyülekezeteink érdekeit elevenen érintik. A protestáns vallású törvényhozóknak pedig úgy látszik nin csen érzékük az egyházaik érdekei iránt, vagy egészen tájékozatlanok, vagy azt gondolják, hogy ezek az érdekek nem számítanak. Ennek a következménye az, hogy a kormány olyan rendeleteket bocsát ki, amelyek gyülekezeteinket hova-tovább pénzügyi csődbe juttatják. Most a törpeiskolák felett lóg a kultuszminisztérium pallosa. Igen jó volna, ha a protestáns vallásu választók a protestáns vallásu képviselőket (ha ugyan megvolna ezeknek a névsora!?) tömegesen hívnák fel és figyelmeztetnék, hogy a kultuszminisztériumban járjanak el, mert előrelátható,
