Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-04-05 / 14. szám

XV1L évfolyam. 1931. április 5. 14. szám. SzertuszlíséB és kiaióMiataf: LÉBEN T (Mossa ■.) Kiadja: I LDTHEH-SZÚVETSÉG. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. ■lapította : DR. RBFFBY SAlOOR püspök. Si.rk«mi»é..rl i.l.lö» NÉMETH KÁROLY ««p^rc». Meglelsnik káténként egvszer. vasárnap. Eléflzelési ár: Eoész évre 6 P. 40 (HU félévre 3 P 20 UH., neovedévre I P. 60 MU Eov szén 16 lill Hirdetési árak meaegvezés szériát Meghalás és uj élet a Krisztusban. „Ha egy meghalt mindenkiért, te­hát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettök meghalt és feltá­masztatott.*' 2 Kor., 5. 15. , Merész és hatalmas következtetést von le az apostol Jézus áldozati halálából. Beleéli magát a keresztfahalál érdemébe. Mindenkiért, az egész világért, mindnyájunknak a bűnéért halt meg a Krisztus. Ahogyan az ótestamentomban az áldo­zat vérével az egész nép megtisztul, úgy itt, még nagyobb, egyetemesebb értelemben vérét ontja az egyetlen, érvényes és örökkévaló áldozat. Vére megtisztítja az egész világot, lemossa az egész emberiségnek minden bűnét. Egy minden­kiért. De ez az Egy Istennek volt az egyetlenegy Fia. És ez egy Fiú büntelen volt, szent volt; ön­feláldozó szeretetből adta oda magát. Nem a maga dicsőségét kereste, a tökéletes szeretetnek és a tökéletes engedelmességnek indítására ment a halálba. Halálában teljesen egybeolvadt az Isteni akarat iránt való engedelmesség és az em­berek iránt való szeretet. A valóságos Isten és a valóságos ember ment a halálba. De az apostol hozáteszi: ,,tehát mindazok meghaltak“. Krisztus halálának jelentősége nem­csak abban van, hogy kiengesztelést szerzett Istennél a világ bűneiért. A keresztfahalálnak nemcsak Isten felé van kihatása és érvénye. Ki­hat a világra is. És pedig úgy, hogy mindazok, akikért meghalt a Krisztus, tehát mindenek, ővele együtt, az ő halálában meghaltak. A gol­gotái halál egy meghalt világot eredményezett? Igen! És egy bűneiben, bűneiért meghalt világot jelentett ki. Krisztus az egész világ bűnét vitte fel a Keresztfára; az egész világ bűnének a ter­hét hordozta; az egész világ bűnének a büntetése volt rajta. Ha ez így van, akkor őáltala az egész világ, ahogyan bűnbocsánatot nyert, éppenúgy elvette a bűnnek büntetését is. A bűn zsoldja a halál. A Golgotán Krisztussal és Krisztusban az egész világ meghalt. A Golgotának titkát egész mélységében csak így látjuk meg. A Krisztus halála a bűnös világ halála. Nyilvánvalóvá lett a bűnnek rettenetes átka. A Golgota megmutatja, hogy a bűnnek mi a büntetése, hogy a bűn mit érdemel és mit nyer; megmutatja és az ítélet egyúttal végre is hajta- tik. Ha ennyiben maradt volna a dolog, ha a Krisztus nem támadott volna fel, akkor nem volna élet a világban, mert a Golgotán minden élet megszűnt, meghalt átokban, büntetésben, az Istennek haragjától lesújtva, kárhoztatva. Ször­nyűséges még elgondolni is! A célja azonban nem ez volt a Krisztus ha­lálának. A cél a megváltás volt. A vége nem ha­lál, hanem élet. De egy egészen új élet. Uj te­remtés. Mindeneknek megújulása. Újjászületés. Ez a megújulás lehetetlen, ha nem előzi meg a halál, amelyben a régiek gyökerestől elmúlnak, elpusztulnak, megsemmisülnek. A régi ember meghal, hogy feltámadjon az új ember. Nagy­péntek után Husvét. A halál után a feltámadás. Azért az apostolnak másik hatalmas következte tése ez: ,.Ákik élnek, ezután ne maguknak élje­nek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltá­masztatott.“ Krisztus élettünk halt meg. Ez az masztatott." Krisztus érettünk halt meg. Ez az ő halálának érdeme. De a feltámasztása sem csu pán az ő dicsőségét szolgálta. Krisztus feltáma­dása nemcsak azt jelenti, hogy az Atya meg- dicsőitette Fiát, nem hagyta a sírban, örök di­csőséggel koronázta meg. Reánk is kihat a fel­támadás. A Krisztus feltámadásának is megvan az érdeme. Nevezetesen az, hogy mi is élünk ő általa. A Krisztus halálának és feltámadásának ereje kihat az egész emberre, az embernek egész lényére és életére. Itt a üdvözítő hit mellett és annak ereje mellett megvan a leghathatósabb és legellenállhatatlanabb erkölcsi ösztönzés, er­kölcsi követelmény is. ,,Ne maguknak éljenek." A feltámadásból az életnek kimondhatatlan gaz­dagsága árad bele a világba. A halálban meg­dermedt tagokat új erő járja át. A feltámadott és örökké élő és örökké a híveivel maradó és híveiben élő Krisztusnak az ereje. Azok, akik a Krisztussal meghaltak és a Krisztussal együtt megeleveníttettek. tehát a Krisztusban elszen­vedték a halál keserűségét és a Krisztusban el­nyerték az új élet erőit, nem élnek többé annak a régi énnek, amely megöletett, megfeszíttetett, meghalt. Többé nem önmaguknak élnek. Életük a Krisztustól származik és a Krisztusban foglal­tatik. Olyanok, mint az álmodok. Uj életben jár­nak. A régiek elmúltak, újjá lett minden.

Next

/
Thumbnails
Contents