Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-03-29 / 13. szám

102.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1931.

JEGYZETEK.

Március 12-én délben a budapesti rádió az orosházi gyermekmentő akciót ismertette. A híradásban megütötte fülemet egy új szóösszetétel: vpüspökasszony“. Ilyen szóképzésről csak egyről tudok: nádorasszony. Egyébként például szomszédasszony szomszédot, komaasszony komát jelent. Nem mondunk főispánasszonyt, kormányzóasszonyt, jegyzőasszonyt. Nyelvészeinktől szeretnék felvilágosítást kapni arról, hogy helyes szóképzés-e a püspökasszony. Az én fülemnek igen különösen hangzik. Valahogyan úgy érzem, mintha egyházi szempontból sem volna korrekt. Mi lenne például, ha esperesasszonyaink, papasszonyaínk, káplánasszonyaink is volnának? Az az említett ,,nádorasszony“ nem így került-e bele nyelvünkbe, mint a „korona- herceg“? A nyelvben nagy szerepe van az analógiának. S az én nyelvérzékem azt mondja, hogy a püspökasszony a püspök úr analógiájára képződött, tehát hogy az asszony szó itt nem feleséget, hanem rangot jelent, olyan asszonyt, aki püspöki tisztet visel, s hogy az egyedül helyes a püspökné asszony kifejezés volna. Azt gondolom, hogy az ilyen újítások terén nagyon óvatosaknak kell lennünk, nehogy nevetségesekké váljunk.

h

örömmel üdvözöljük azt a híradást, hogy a belügyminiszter a községek háztartásának rendezéséről legközelebb törvényjavaslatot nyújt be. A javaslat szerint az önkormányzati költség- vetésbe tartoznak a tanügyi igazgatás, a köz- művelődési és egyházi kiadások és bevételek is. Eddig az volt a helyzet, hogy habár kultuszminiszteri és belügyminiszteri rendeletek intézkedtek a tanítói nyugdíj járulékoknak a községek által való viseléséről, a legtöbb község nem volt abban az anyagi helyzetben, hogy a járulékok fizetését vállalhatta volna, mert jövedelmeit any - nyira megterhelték a vármegyei kivetések, hogy másra nem maradt pénz. Most lesz az ideje annak, hogy iskolafenntartó gyülekezeteink a községeknél szorgalmazzák a tanítói nyugdíj járulékok vállalását.

*

Serédí hercegprímás a Szent István Társulat március 19-iki közgyűlésén felpanaszolta, hogy igen nagy tudatlanság tapasztalható mindenfelé; a nagyközönség sokszor vastag tudatlanságban van, kivált a hit- és erkölcsi igazságok, továbbá az egyház- és világtörténelem, sőt a magyar történelem tekintetében is. Majd így szólt: „Mivel a tudományok művelésében igen nagy akadály a közlési nyelvek sokfélesége: anélkül, hogy egyébként nemzeti nyelvünket elhanyagolnánk, tudományos munkásságunkban vissza kell térnünk a latin nyelvre, amelyet a XVII. század óta, sajnos, ezen a téren is egyre jobban háttérbe szorítanak a nemzeti nyelvek.“ — A hercegprímás elgondolásának veleje ilyenformán az, hogy ha visszatérünk a tudományok művelésében a latin nyelvre, a nagyközönség tudatlanságát felváltja a tudás.

*

Pesthy Pál bányakerületi felügyelő a képviselőház március 17-iki ülésén terjesztette elő a földbirtokok eladósodásáról az adatokat. A múlt év november 30-ig 288.500 kát. holdat jelentettek be szanálás céljából. Az ingatlanokra most 11,412 árverést tűztek ki, ezek közül csupán 2394-et kért pénzintézet; a fennmaradó 9018 árverés közül 6100 jut 300 pengőig terjedő követelésre. — Ezek a számadatok magukban véve nem sokat jelentenek, mert az árverés kitűzése különböző okokra vezethető vissza, s itt nem annyira a pénzintézetek és egyéb hitelezők, mint inkább az adók és egyéb követelések közt kellene disztingválni. Tudni kellene azt is, hogy az árvereztető miféle motívumokból kifolyólag cselekszik: nem látja-e a követelését biztosítva, vagy őt magát is a nyomorúság hajtja, vagy pedig az adós a kamatot sem tudja fizetni. Bizonyára sok esetben a hitelező sincsen jobb helyzetben, mint az adós, amiből arra következtethetünk, hogy jól átgondolt és részrehajlatlanul végrehajtott állami földhitelakció nélkül kisbirtokosaink hitelmegvonás és hitelfelmondás miatt röghözkötött szegények lesznek s a falvak a pénzforgalomból — az adóktól eltekintve — a kereskedelem és az ipar kárára kikapcsolódnak, visszaesünk a természetbeni nemzetgazdaság nívójára, s ezt egy modern állam nem bírja ki, különösen, ha annyira meg van terhelve különböző külföldi kötelezettségekkel, mint a magyar állam. Viszont az is világos, hogy az állami beavatkozás tartósan csakis abban az esetben jelent segítséget, ha a mezőgazdaság hamarosan abba a helyzetbe jut, hogy a maga lábán tud járni. Van-e erre kilátás? Ki lenne ennek ma a megmondhatója? A magyar gazda olyan plusz megterheléssel jelenik meg a világpiac versenyében, hogy kevés valószínűség van arra, hogy a mezőgazdaság átszervezése nélkül szebb jövendőt remélhet. Az átszervezésnek pedig ezer akadálya van; az ezeregyedik a tőkehiány. S ezzel odaértünk, ahonnan kiindultunk.

A mellőzött Lutherköntös.

A theol. fakultás soproni új épületének felavatására D. Kapi Béla püspök úr hívta meg a lelkészeket, hogy a Lutherköntöst hozzák magukkal. Ezt úgy értelmezzük, hogy a felavatást megnyitó ünnepi istentiszteleten Lutherköntös- ben fogunk püspök úr vezetése alatt részt venni. Arra, hogy az istentisztelet után a theol. fakultás épületében lefolyó ünnepélyen is testületileg és Lutherköntösben vagyünk részt, alig gondolt