Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-01-04 / 1. szám
evangélikusok lapja 1931. 1 mert annál nagyobb súllyal nehezedik ránk a felelősség terhe, tudván azt, hogy akinek sok jutott, attól sok kivántatik. Az isteni bölcseség tanít meg a hűséges sáfárkodásra; amikor iparkodunk Isten dicsőségére, embertársaink javára gyümölcsöztetni a reánk bízott tálentomokat. Nem rejtjük véka alá a világosságot, hanem készséggel, bőmarkuan osztogatjuk kincseinket s hozunk áldozatokat is, hogy minél többen részesüljenek a bölcseség, az értelem és a tudomány áldásaiban. Az Ür szájából származik tudomány és értelem. Ha az Ür szájából, akkor ki kell nyitnunk fülünket, s oda kell hallgatnunk, mit mond az Űr! Isten nem néma; Isten nem teremtette az embert süketnek. S ha a bűn bezárta volna fülünket Isten beszéde iránt, a Szentlélek fel tudja nyitni a bűn kovácsolta zárakat, meg tudja nyitni a csukott füleket. Hallgassuk és tanuljuk Istennek életadó igéjét, amelyben az értelem és tudomány kincsei közöltéinek velünk. Vajha az Ür megtanítana úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Hogy ne tartozzunk azok közé, akik magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek, s az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a múlandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csuszó-mászó állatoknak képmásával s halálra méltókká lettek. Hanem isteni bölcseség- gel odaszentelvén magunkat Isten szolgálatára, bizzunk abban, hogy Isten számunkra a homályos jövendőben jót rejteget, s ahol ebben a gonosz világban veszedelem leselkedik reánk, ott van elrejtetten Istennek oltalmazó, erős paízsa is, hogy megvédelmezzen és megőrizzen minden testi és lelki veszedelemtől, bűntől, kártól, szégyenvallástól. Isten az új esztendőben az igazaknak jót rejteget és paizst a tökéletesen járóknak. Hiába dühösködik és agyarkodik a világ és az ördög, semmi hatalmuk nincs azok felett, akik az Ür- ban bíznak, akik az Ürtól hittel kérnek bölcse- séget, értelmet és tudományt. Törekedjünk igazságra és tökéletességre, A ti igazságtok bővöl- ködjék feljebb a farizeusok és írástudók igazságánál s legyetek tökéletesek, miként a ti meny- nyei Atyátok tökéletes! Akkor boldog lesz az új esztendő még nyomorúság és megpróbáltatások közt is, mert az Isten bebizonyítja, hogy’ nem hagyja el az övéit. Jót rejteget és meg-, segít, amikor nem is gondolnánk. A rosszat is; jóra fordítja; a gonosz terveit meghiúsítja. Legyen áldott szent neve az újévben és mindörökké ! — D. Báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő boldogult nagyatyjának, néhai báró Radvánszky Antal egyetemes felügyelőnek íróasztali csengőjét bevésett dedikációval ellátva az egyetemes egyháznak adományozta. Diákkonferencia Kőszegen. Dec. 13.—14.-én volt Kőszegen az első evang. középiskolás konferencia. Minden ev. diák résztvett. A megbeszélésekből, hozzászólásokból kitűnt, hogy égető és sürgős megoldást váró kérdése a mai diákságnak az, hogy vájjon mi legyen a motívuma az életének, hogy pld. miért, milyen okból tanuljon stb. A konferencia a diákság szívében határozottan azzal az óhajjal zárult, hogy bárcsak minél előbb konkrét megoldást találnának. Voltak, akik már közel jutottak az egyetlen megoldáshoz: a Krisztus kegyelméhez. Keresi a diákság az új életet. — A megnyitó istentiszteleten Dr. Tirtsch Gergely kőszegi lelkész prédikált. A konferencia előadói élén D. Kapí Béla püspök volt, aki kitűnő pártfogásába vette az egész konferenciát. A leányoknak és fiuknak közösen tartott előadást. A vallásos ünnepségen pedig az egyháznak, a felnőtteknek az ifjúság iránt való felelősségéről és szereíetéről beszélt művészi számok keretében. —A konferencia a diákélet örök reformációjáról beszélt. — Előadókról a M. Ev. Kér. Diák- szövetség gondoskodott Dr. Scholtz Oszkár, Ma- joross Edit, Balikó Erzsébet és Ittzés Mihály személyében. Dr. Karácsony Sándor és Túróczy Zoltán betegsége miatt Horeczky Béla és Szabó József voltak szívesek előadást vállalni. A vasárnapi, záró istentiszteletül szolgáló magyar istentiszteleten Kiss István leánylic. vallástanár prédikált. Néhány szó az ébredési mozgalmakhoz. Egyik szép munkát végző vallásos egyesület érdemes főtitkárának 1929/30. évi jelentésében olvastam a következőket: »A magyar lélek nagyon nehezen teszi meg azt a döntő lépést, amellyel teljesen és minden feltétel nélkül Jézus Krisztus mellé kellene állania. Nagy ébredések nálunk még nem voltak. Még mindig az ugartörés idejét éljük. Közelharcot kell foly- tatnuk külön-külön egyes lelkekért és a döntő roham még nagyon messze van«. Ha a főtitkár e szavait, amelyek bizonyára bőséges tapasztalatokon és hosszas elmélkedésen nyugosznak, közelebbről elemezzük, azt találjuk, hogy két akadályra, illetve nehézségre nincs más teendőnk, mint várnunk a Szentleiket. «A kérdés azonban az, hogy a hazai protestantizmus akár a múltban, akár a jelenben várta, vagy várja-e a Szentlelket! Igen ajánlható mindenkinek az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv tanulmányozása. Ott mindjárt az első részben olvassuk Jézus Krisztusnak, a feltámadottnak, parancsát, amellyel meghagyja az apostoloknak, hogy Jeruzsálemben várják be az Atyának ígéretét, amikor eljön reájuk a
