Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-01-12 / 2. szám

10

Evangélikusok lapja

1930.

szetet. Vörösmarty bújdosóban végleg elhallgatott; Petőfi elveszett s Arany János, mint lírikus csak ezután emelkedett utolérhetetlen magaslatra s a többiek is, Tompa, Garay, Erdélyi, Bajza, Vachott elriasztva, megriadva elnémultak, ki egy időre, ki örökre. Önkéntelenül meg- éreztem, — folytatja Szász Károly, — hogy mert a nagyok helyére nagyokat, hozzájuk illő epigonokat állítani nem áll hatalmunkban, a magyar költészetet külföldi remekek átültetésével kell gazdagítani, termékenyíteni. Mint a kipusztult kertben, ahonnan a fákat vad ellenség kivágta, az erdőből hoznak új vadcsemetéket, hogy beoltsák nemes gallyal.«

Műfordításainak célját, hasznát és jelentőségét is ő maga jellemzi találó szóval. »Az újkor legnagyobb nyelvművészeitől 'átvett eszmékben, új érzelemvilágok s új formák terjesztésében« jelöli meg azt. »Mert a nemzeti szellem kívülről gazdagodik, de csak úgy, ha a kívülről hozottat teljesen elsajátítani bírja. Terjedelme nő az idegen hódításból, de mélységét csak maga adhatja meg önmagának.«

Külön tanulmányt igényelne műfordítói munkájának méltatása. Játszi könnyedség, csodálatos nyelvkészség, verselési ügyesség, alkalmazkodás és eredeti mű tartalmi és formaszépségéhez jellemzik Szász Károlyt. Horváth János a Magyar Tudományos Akadémián felolvasott méltatásában jogosan mondja, hogy »Szász Károly műfordításai szerves része a magyar klasz- szikus irodalomnak s kivált kisebb műfordításai három kötetét úgy kellene újabb meg újabb kiadásban felszínen tartanunk, mint tulajdon nagy költőinket, mert velük együtt a magyar nyelvművészet klasszikus díszei közé tartozik«. Hozzáfűzhetjük ezen jellemzéshez azt a csodálatos lelkiismeretességet, mellyel elmélyed a világirodalom nagy alkotásainak tanulmányozásába s ennek értékes esztétikai méltatásokban is bizonyságát adja. Ez a lelkiismeretesség és felelősségtudat Szász Károly irói egyéniségének példaszerű etikai vonása.

Tanulmányaiban mélyreható kritikust s széles gondolatsugarú filozófust ismerünk fel. Madách Ember tragédiájának méltatása ma is értékes tanulmányt jelent. A világirodalom nagy époszairól irt kétkötetes munkája pedig igazán átfogó, hatalmas alkotás, mely lelkiismeretes szorgalom mellett kiváló esztétikai képességeket érvényesít.

Eme töredékes vonásokkal megrajzolt irói arcképét ki kell még egészítenünk az egyházi ember vonásával. A református egyház püspöke volt. Szolgálta egyházát, mint széles látókörű kormányzó, melegszívű pásztor s bizonyságtevő prédikátor. Az ország legszorgalmasabb betü- vető munkásai közé tartozott, de azért kötetekre menő feljegyzésekben örökítette meg püspöki kanonika-visitaciójának eseményeit. Az alkalmak különös ihletésű, geysir-lelkű szónoka volt, mégis maradtak utána részletesen kidolgozott

egyházi beszédek is. Kemény logikájú, biztos felépítésű, mesteri nyelvezetű szónoki alkotások ezek, melyek irányát, tartalmát, értékét és jellegét legtalálóbban a »tanítás« szóval jelölhetjük meg. Bölcs, okos, hasznos irányításai ma is okulást és gazdagodást jelentenek az egyházi szónokok és a lelki gazdagodást kereső olvasók számára. Bizonyos azonban, hogy az apák és fiák közé ékelt korszak formai és tartalmi fejlődésének szakadékát minden értékükkel sem képesek áthidalni ezek a beszédek. Találó szóval mondja Ravasz László: ezek a beszédek »élő levelek egy oly erdőből, mely egészében történetivé, egyes részeiben pedig klasszikussá vált.«

Szász Károly értékes költői és irói egyénisége mögül átvilágít emberi nagysága. Makulátlan jellemet rejtő magyar lélek. Hűség és emberszeretet ékesítik. Élete örökös szolgálat. Munkaerejét s minden pillanatát a felelősség gondolata alá tjelyezi. Meleg pásztori jóság, őszinte közvetlenség s a szigoron is elömlő derű jellemzik, ö volt százada egyik leghűségesebb és legpontosabb munkása. Hivatássá vált benne a kötelesség, élete pedig állandó áldozató szolgálattá. Elejétől végiglen úgy élt, mint az oltáron önmagát elégető munka fanatikusa. Egyik költeményében elmondja, hogy bejárta mind a hét eget Daniéval és Miltonnal, Pál és János apostollal. Neki is szólt az ég ivén az elvakitó fény, elragadta az égi hit és látott szent látásokat. De mikor minden látása ködbe veszett, akkor is látta az egyet, a legnagyobbat: a keresztet s rajta függni Isten fiát. Eszmények szolgálatában elégett életének lángja azért világit ma is tisztán, mert benne a golgotái örök tűz egy megmaradt fénycsóvája lobog.

Megérdemli Szász Károly, kinek centená- riumos emlékünnepségére most készül evangélikus egyházunk Luther-Társasága, hogy születése századik évfordulóján hálával emlékezzünk nemes egyéniségéről s élete építő munkáiról.

D. Kapi Béla.

Jézus csodatételei.

Megváltónk csodatételeit, amilyen például a kánai menyekzőben a víznek borrá változtatása, vallásos értékük és valóságuk szempontjából nem szabad külön-külön és egyenként vizsgálat, bírálat és elbírálás tárgyává tenni. Figyelembe kell venni, hogy a Szentirásban nem magukat a csodákat, hanem azoknak elbeszélését találjuk; azt olvassuk, amit tapasztaltak azok, akik az evan- géliomokat Írták, vagy azok, akiktől az evan- géliomok irói hallották; s a tapasztaltakat is csak a szavak közvetítésével, ami egészen más közvetítés, mint a közvetlen átélés. Az bizonyos, hogy a csodák tanúi és elbeszélői azokban Jézus dicsőségének és isteni hatalmának jeleit látták. Továbbá nem szabad