Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-01-12 / 2. szám
14. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1930 A lelkész harcai. (A MELE nyíregyházi konferenciáján felolvasta: Du- szik Lajos, miskolci lelkész.) A harc, melyről itt szó lesz, nemcsak az enyém, de mert az enyém is, mert közösek az én vágyaim, törekvéseim, céllátásaim s közösek a visszaaihanásaim, lecsuszamlásaim m'nden é ő- lelkű lelkipásztorral; beszélhetek róla s jó erről beszélni. / Maeterlinck Írja a »Virágok intelligenciája« c. igen érdekes művében, hogy mikor elgyö-* nyörködve megállunk egy pompás, dússzinezésű rét mentén, melytől a lelkünk hangulatot, pihentetést, békességet nyer, nem is gondolnók, hogy a mélyebbre vetett pillantás egy hatalmas harcteret látna, melyen csapatok mozdulnak előre, vagy elgyengülten hátrálnak s itt is, ott is egy sebesült dalia (dália?) vérevesztetten, elaléltan dől le az enyészet angyalának az ölébe. Közfelfogás és balfelfogás, hogy a lelki- pásztor belső élete egy szelíd, békessége®, verő- fényes és szélcsendes élet. Messziről. Közelről az is tele van vergődésekkel, izgalmas tusákkal, édes és meleg oromrajutásokkal és hideg szakadékokba való aláhullásokkal, tehát küzdelmekkel, de ezek vezetnek azután ahhoz az elromol- hatatlan békességhez, mely fehér szentélyként imádságból, hitből, reményből és bizalomból épül meg. Az egyetemes »struggle for life« — a lelkész leikébe is belép. Az él, akinek harcai vannak; kinek már nincsenek küzdelmei, vívódásai, nincsenek diadalmas célhozérései, feljutásai, nincsenek álmai, céljai: annak nincs élete. Minden élet és minden napunk benne szüntelen célkitűzés; a lélek, mint szárnyait kiterjesztett sas, mindig figyel, előre néz és még ha pihenve kering is, onnan fentről új iramodások, új küzdelmek, új felismerések felé vesz lendületet. Nekünk hivatásunk a lélek belterjes élete, tehát nekünk, ha valakinek az élők világában, ez élet teljesebb megélésére kell törekednünk ez üzletet kereső, pénzt hajszoló s porban vergődő környezetünkben törekednünk kell felfelé, harcolnunk az — Égért. Nem az a gazdag, kinek teletömött a zsebe, hanem az, kinek lelke előtt eszmények szállnak s ki tud ezek után röpülni; az élet szürke, de a rögökre lilás fényt, megszépítő ragyogást az ideáljaink vetítenek; lehet, hogy szürke, rongyos darócot vet váltunkra a föld; de mi e darócot is ebben a megszépítő, megszínesítő megvilá- tásban látjuk. Praktikusságra unszol az anyagi élet s mégis mi benne haladás, szépség és érték, azt bele mindet a nagy álomlátók idealizmusa szőtte, mint perzsaszőnyeg szürkeségébe a kicsillanó nemes,> szinttartó szálakat. (Folytatjuk.) Szász Károly művei. A Révai írod. Intézet öt kötetes centenáriumi kiadása Szász Károly megérdemli, hogy születése centenáriumán újra szárnyára vegye nevét az emlékezés s alkotó és tanító lelke értékes műveiben újból megelevenedjék. Alkotás számba menő, hálára kötelező vállalkozás volt tehát, hogy irodalmunk eme hűséges munkásának műveiből 5 kötetet megjelentettek s megajándékozták velük magyar irodalmunkat, kik Szász Károly tiszta lelkű irodalmi irányában kulturális és nemzeti eszményeket látnak. Az öt kötet közül egy Szász Károly Urai költészetét képviseli, hozzáértő ügyes kézzel válogatva ki költeményeinek javát. A kötet anyaga feltétlenül irodalmi értéket reprezentál. Legfeljebb azt sajnáljuk, hogy vallásos költészete, jóllehet e tekintetben is értékes alkotásokat sorakoztat egymás melléj nem nyújt teljesebb gyűjteményt. Szász Káról}' költői egyénisége s a protestantizmussal való eleven kapcsolata is kívánatossá tették volna a kötetnek ez irányban való kiegészítését. Ugyan ez a kötet műfordításaiból is közöl egy nagyon kedves és értékes kis gyűjteményt. Azonban itt is fájón érezzük a megszabott korlátok szűk voltát. Szász Károly műfordításai még ma is oly nagy értéket j elentenek. hogy a gyűjteményben nem a felvetteket, hanem a kihagyottakat kell kifogásolnunk. Elbeszélő-költészetéből a Salamon cimii történeti költeményt nyújtja egy másik kötet írói egyénisége teljessége szempontjából, de egyszersmind irodalmi értéke miatt is örülünk ezen mű újabb megjelenésének. Annak idején a kritika is nagy elismeréssel fogadta Szász Károly eme alkotását, melyen Arany János lelki hatását ismerjük fel. Ma is jótékonyan hat nemzeti múltúnk felelevenítése és megbecsülése. Két hatalmas kötetben újból ajándékul kapjuk Szász Károlynak. A világirodalom nagy eposzairól Írott, hatalmas művét. Különösen nagy örömmel köszönjük meg a szerkesztő bizottságnak s a kiadónak azon elhatározásukat, hogy ezen ma is igazi értéket jelentő munkával az irodalom-kedvelő olvasó közönséget megajándékozták. 1881- ben jelent meg ez a hatalmas kompozicióju munka a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában. Széles alapvetése, tárgykörébe való elmélyedése, irodalom-kritikai, esztétikai és filozófiai mérlegelése előkelő helyet biztosítottak számára irodalomtörténetünkben. A könyv azóta már régen kikerült a
