Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-01-12 / 2. szám
1930. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 13 Jegyzetek. I). Raffay Sándor püspököt újévkor nagy küldöttség üdvözölte. Az üdvözlésre adott válaszában a püspök két fontosabb kijelentést tett. Az egyik szerint a megszavazott állami költségvetésből visszafizettetni akarnak nagyobb összeget, mert valami hiba történt a számításban. Ezzel kapcsolatban a püspök megállapítja, hogy híveink a mai viszonyok között ügyszólván kettéroppannak és ugyanekkor az állam széjjelvágja boldogulásunk életgyökerét. lény az, hogy híveink súlyos egyházi adókat fizetnek, de újból is megjegyzem: nem lenne-e szükséges végre-valahára az egész egyetemes egyházra vonatkozólag számszerűen megállapítani, hogy mennyit? És kimutatni azt is, hogy az adózás gyülekezetek szerint milyen különböző? A tavalyi egyetemes közgyűlés alkalmával egy lelkész átadta nekem azt a kimutatását, amelyet arról készített, hogy például a Iclkészi nvug- dijintézeti járulék, amely nagy általánosságban szólva egyenlő, milyen különböző mértékben sújtja a gyülekezeteket: a kisebb gyülekezetek megdöbbentően nagyobb arányban járulnak hozzá a nyugdíjintézethez, mint a közepes és nagy egyházak. Az államsegélyekre vonatkozólag megjegyzem azt, hogy az egyik egyházmegye 1(> anyagyülekezete által beküldött számadatok szerint azoknak 1928 évi bevétele volt 380 ezer pengő; ebből az összegből államsegély 31«/o, egyházi adó 28n'o. ingó és ingatlan tőkék jövedelme 23»o. községi segély 0°o, egyházi segély O.r>o0, egyéb forrásból a többi. Az állami és a községi segély tehát az összbevételnek 37®/o-a. Tekintélyes összeg. De ha az egyes gyülekezetek számadását vizsgálom, rájövök, hogy a 37°o segély melleti is vannak agyonterhelt egyházak, mert a vagyonos, azontúl még községi és állami segélyben részesülő egyház nem segít a kicsiny, szegény gyülekezeten: az egyházi segély (Gyámintézet, Báró Baldácsy, Közalapi mindössze fél százalék Bizonyara tanulságos volna egyházunk minden gyülekezetére vonatkozólag elkészíteni egy ilyen százalékos kimutatást és akkor kitűnnék, hogy mi magunk mennyiben valósítjuk meg azt az apostoli elvet: »Egymás terhét hordozzátok! Előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz pénzügyeinknek részletekbe menő és az egész egyházat felölelő átvizsgálása és uj elvek alapján való felépítése. Bárcsak mielőbb megtörténne. * A másik szembeötlő kijelentése a püspöknek az, hogy a tekintélyek tisztelete még reverendát viselő emberek között is alászállott«. Az ujságriportban nincs említve, hogy közelebbről mely tekintélyekre gondolt a püspök. Mindenesetre olyan tekintélyekre, amelyeknek tiszteletreméltósága független attól, hogy a lelkészek tisztelik-e őket, vagy nem. A tekintélyeket az utóbbi évtizedek igen megtépázták. Ez kétségtelen. De mindig kettőn áll a vásár. Ez a kettő adott esetben a tekintély birtokosai egyfelől; a tiszteletre kötelezettek másfelől. Koncc- dálva, hogy a reverendát viselőkben van a hiba. Hogy a lelkészekben alászállott a tisztelet azon tekintélyek iránt, amelyeket egy előző papi nemzedék jobban tisztelt a mainál, és amelyek a tiszteletet megérdemlik. Megérdemlik azért, mert olyan intézményes és személyes értékeknek képviselői, letéteményesei és tulajdonosai, amelyeknek tisztelete úgy a köznek a szempontjából, valamint a liszteletet tanúsítónak jól felfogott érdekéből szükséges. De vájjon megmaradhatunk-e ennek a lesújtó ténynek megállapításánál? Alapjában véve a püspök csupán negatívumot konstatál. Hátha van mögötte pozitívum is? Elvégre, ha nem is a tekintélyek tisztelete, de a hősök tisztelete valami olyan általános emberi érzés, amely még a reverendát viselőkből sem párologhat el. Vizsgálnunk kellene tehát, hogy a lelkészekben, mint emberekben gyökerező tiszteletérzés milyen irányba fordult, mire, vagy kire irányul. A tekintélyt nem tisztelik. Ebből nem következik, hogy senkii és semmit sem tisztelnek. A lelkészek lélektanának -függő kérdése maradt tehát, hogy mi a tiszteletüknek a tárgya Ha a lelkész a tekintély birtokosaiban nem lát tiszteletreméltó hősöket, hol találja és hol látja meg ezeket? Amíg ez a kérdés függőben van, addig nem felelhetünk arra a második kérdésre, hogy vájjon a tekintélyek tiszteletének alábbszál- lása milyen mértékben jelenti a reverendát viselők lojalitásának, hűségének, szolgálati odaadásának és kötelességteljesítésének az nlábbszállását is. Lehetséges ugyanis, hogy például X. V. lelkész nem viseltetik illő és megérdemelt devócióval a tekintélyek iránt. Ez hiba. Másfelől azonban a legnagyobb tisztelettel van a bejmissziónak, vagy a külmissziónak, vagy az evangélizációnak valamely hőse iránt. Nem kell ezt a tiszteletet X Y.-nak javára Írnunk?
