Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-03-02 / 9. szám

1930

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

67.

fontos, mint az, amit a theologusok tanítanak. A hittan mellett a hitélet. A 95 tétel kiszegezése és a wormsi vallástétel egyes keresztyénnek a cselekedete volt. 1930. junius 25-én a hi vők közössége lép előtérbe. A pápás egyház és az ellenreformáció azon az alapon áll, hogy a hivők nyájának a hit dolgaiba nincs beleszólása, az isteni kijelentés értelmezése nem tartozik a népre, hanem a pápára, mint csalhatatlan tekintélyre, amellyel szemben a hivők gyülekezetét a feltétlen engedelmesség köti. Úgyhogy a római egyházban hitvallásról olyan értelemben, ahogyan az Ágostai Hitvallás a mi egyházunknak hitvallása, nem lehet szó. A római egyház- bari a nép elfogadja azt, amit elébe adnak, s elképzelhetetlen volna, hogy a laikusok terjesz- szék elő a maguk aláírásával azt, amit a római katholikusok hisznek. •

Innen értetődik az a körülmény, hogy az evangélikusok mindenütt népegyházakba tömörültek. innen magyarázható, hogy magyarhoni egyházunknak élén is az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, világi ember áll.

Az egyház a szentek és igaz hivők gyülekezete-, a súlypont tehát nem a tanítókon és papokon van, hanem a tagokon, akik igazán hisznek és szentül élnek. Nyilvánvaló, hogy az egyháznak ilyetén értelmezése ellentétben áll a római egyház tanával és lényegével, de teljesen megegyezik a Szentirással. Világos az is, hogy ez ellen a felfogás ellen a római pápának körömszakadtig tiltakozni kell, mert ez valóban veszedelmes a pápaságra, de hasznos és üdvös a keresztyénségre.

Következik azonban ebből az is, hogy Krisztus igaz egyháza csak ott található, ahol a tagok igaz és helyes bizonyságot tesznek hitükről szóban és cselekedetben. A római egyház a pápa iránti engedelmesség egyháza, az evangélikus egyház a hitvallók egyháza. Ebből folyik, hogy ágostai hitvallású egyház csak ott van, ahol szent és igazán hivő egyháztagok vannak. Nekünk tehát nem lehetnek püspökeink in partibus infidelium, mert ahol nincs nyáj, ott nincs pásztor. Az egyházszervezet nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé alakul ki. A hivők és szentek gyülekezete választ magának pásztort, igehirdetőt, vezetőt azok közül, akiket az egyház hiv el a papi szolgálat végzésére. Diakónus.

Lelkészképzésünk és a nyelvek

Irta: D. Stráner Vilmos.

Megengedem, hogy ezek kivételek és, hogy a gyakorlati életet nem lehet kivételekre alapítani. De éppen ezért történik is valami, sőt nem is csak »valami«, nemcsak sokkal több, mint a múltban bármikor, hanem annyi, amennyi általában véve lehetséges. Es ezért a dolgot újra meg újra úgy odaállítani a nagy nyilvánosság elé, mintha semmi sem történnék, annál kevésbé volna szabad, mivel senkisem mondhatja, hogy ebben a tekintetben illetékes helyről a szükséges tájékoztatást nem adják meg. Ezt én magam is, mint a volt soproni theol. akadémia igazgatója, majd mint a fakultás dékánja ismételten a legnagyobb nyilvánosság előtt megtettem, s aki a dolog iránt érdeklődik, az a in. kir. Erzsébet Tudományegyetem félévenként megjelenő Tanrendjében is olvashatja. E szerint az történik, hogy úgy a német, mint a tót nyelvi gyakorlatokra 6, sőt, akinek tetszik mind a 8 feléven át heti 2—2 (»kettő- kettő«) órát fordítunk, tehát annyi időt és helyet biztosítunk, aminél többet inég egyes theol. disciplinák számára sem tudunk szorítani, mert ezzel szemben a rendszeres theol. stúdiumok (dogmatika ethika) számára 2 (ke.tó) féléven át heti 4 ill. 5, vagy p. o. az egyes gyakorlati theol. disciplinák számára egy féléven át heti 3--3 (három-három) óra jut. Tessék a végeredményt megállapítani és az összeh isonlitást megtenni. Es tessék fakultásunk hallgatóit megkérdezni, hogy a mostani átlagos heti óraszámon (35—40) túl mennyit bírnának még elviselni, mert elvégre nemcsak »hallgatni«, hanem tanulni, sőt »tanulmányozni« is illenék valamicskét. »Ultra posse, nemo obligatur.« Nyilvánvaló tehát, hogy ebben a tekintetben is tanácsokat osztogatni, követelőzni, esetleg még fenyegetőzni is, a dolognak könnyebbik vége. A nehezebbik vége pedig az, hogy hallgatóinknak mint új nyelvvel nemcsak a héberrel, hanem a humanisztikus gymasium leépítése« folytán, a göröggel, sőt, mivel bármely középiskola érettségi bizonyítványa az egyetem bármely fakultásán való fölvételre jogosít, a reáliskolákból jövőknek, még a latinnal is meg kell birkózniok, úgy hogy theologiai fakultásunk máris inkább nyelviskolához kezd hasonlítani, mint nem s igy ebben a tekintetben az eddiginél többet várni nem lehet, többet követelni nem szabad.

A kölcsönös vádaskodással, a felelősségnek egymásraháritásával nem érünk célt, itt azonban a baj okát és igy orvoslását is mégis valahol a fakultáson kivül kell keresnünk.

A közel 50, majdnem kizárólag, mondjuk túlnyomóan németajkú gyülekezetből álló tofna- baranya-somogyi egyházmegye lelkészegyesületének vallásos néplapjában, a »Christlicher Hausfreund«-ben, néhány évvel ezelőtt (1927. julius 31-én) magának a szerkesztőnek a tollából