Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-03-02 / 9. szám

66. EVANGÉLIKUSOK LAPJA

hagyatkozni. Nem szakítunk teljesen a világgal. A teljes és tökéletes isteni kijelentésben csak félszivvel hiszünk. Az ígéret azoké, akik szofiz- mák nélkül átadják magukat Istennek.

Március 5-én, Hamvazószerdával, kezdődik a böjti időszak és tart egészen Husvátig, április

20-ig. A gyülekezetek istentiszteleti élete erőteljesebb lesz, mert még ott is tartatnak hétköznapi istentiszteletek, ahol egyébként csak vasárnaponként és ünnepnaponként nyílnak meg a templomajtók a beözönlő vagy beszállingózó hívek előtt. A böjt rendeltetése nem lehet egyéb, mint az egyeseknek és a gyülekezeteknek az isteni kegyelemben való gyarapodása. Az isteni kegyelmet azonban nem lehet kierőszakolni, a szegről leakasztani, vagy pénzen megvásárolni. A hit és bizodalom Istennek adománya egyszülött Fiában a Jézus Krisztusban. Bűnbocsánat, élet, üdvösség, kegyelem ott találhatók, ahol jézus jelenvan; Jézus jelenléte pedig elválaszthatatlan az életnek igéjétől. Az evangéliom Istennek hatalma a hívőnek üdvösségére. A kegyelemben való gyarapodásnak az a feltétele, hogy a hívők és a gyülekezetek, magán, családi és templomi áhitatosságokban használják fel azt a kegyelmi eszközt, amit az Isten az igében nyújt.

»Nem ezé-e a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem azé-e, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet és szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad és tested előtt el ne rejtsd magadat?« (Ésaiás 58).

Krisztus urunk azt kívánja, hogy eltávoz- tassuk az önzést és telheteílenséget. Háládatla- nok és engedetlenek vagyunk, ha beérjük javainak élvezetével, miközben mások távol maradnak Tőle és nem ismerik Öt. A böjti időszak sok alkalmat nyújt arra, hogy hitünkről vallást tegyünk és tanúbizonyságai legyünk a Krisztusban megjelent bűnbocsátó és üdvözítő isteni kegyelemnek. Ennek a bizonyságtételnek egyik legegyszerűbb, legkönnyebb és mégis nagyon hatásos módja az, hogy résztveszünk gyülekezetünk böjti istentiszteletein és ezáltal ápoljuk a keresztyén közösséget. Ne feledjük el, hogy a nyilvános istentiszteletek olyan összejövetelek, amelyekre minden hivő keresztyén bocsáthat ki meghívókat és akárkit meghívhat. Ha színházba, moziba, kávéházba, vendéglőbe meg tudjuk hívni jóbarátainkat, ismerőseinket: miért nem hívjuk őket a templomba, az isten- tiszteletre is ?

1930.

A személyes munka mellett dolgozhatunk közvetítők által is. Az istentiszteleteken vannak perselyek és offertóriumok. Nem azért, hogy ne adjunk, hanem azért, hogy adjunk. És ha a gyülekezetek vezetősége a perselypénzeket és az offertóriumok eredményeit bölcsen, mint az Urnák sáfárai használják fel, minden fillér és pengő egy-egy misszionárius lesz avégből, hogy a kegyelem eszközeit elvigye azokhoz, akik máskülönben nem éreznék és nem látnák meg azokat. A modern technika az erőátvitelnek csodáit műveli. A keresztyénség tizenkilenc századon keresztül mutatja az erőátvitelnek csodáit, mikor a misszionáriusok és missziók révén az Istennek hatalmát, az evangéliomot, elviszi távoli népekhez és emberekhez. Az offertóriumok ezt az erőátvitelt szolgálják. Legyünk bőkezű és jókedvű^adakozók ebben a böjtben, s igy járuljunk hozzá a magunk részéről az egyház munkaterületének kiszélesítéséhez és munkájának intenzivebbé tevéséhez. Legyünk önmegtartóztatók, de ne az adakozásban.

Evangélikus egyházunknak vannak intézményei, amelyek arra rendeltettek, hogy Isten országát erősítsék, terjesszék, itthon és a világban. Támogassuk ezeket az intézményeket adományainkkal és igy mutassuk meg engedelmességünket Isten iránt.

H gyülekezetek hitvallása.

Az Ágostai Hitvallást hét fejedelem, herceg és gróf, továbbá két város tanácsa irta alá. Az ágostai birodalmi gyűlésen Luthernak, Melanch- tonnak és a theologusoknak nem nagy szerep jutott; Luther nem is volt a városban. Igaz, hogy a szöveget Melanchton irta meg Lutherral és a többiekkel való tanácskozás alapján, azonban azt a birodalmi gyűlés kancellárja olvasta fel. A hitvallás szövegéből, annak bevezetéséből és befejezéséből kitűnik, hogy az evangélikusok a hívek hitvallását kívánták a gyűlés és a császár elé tárni. A császárhoz intézett bevezető beszéd az iratot »hitvallásunknak, illetve »hit- sorsosaink hitvallásá«-nak nevezi. Mindjárt az első cikk a gyülekezeteket említi: »Gyülekezeteink nagy egyetértéssel azt tanítják ...« A befejező szavakban olvasható: »Ezen hitcikkeket óhajtottuk Császári Felséged rendelete értelmében előterjeszteni, hogy megismerje hitvallásunkat s kitűnjék tanítóink tanításának veleje.«

A gyülekezetekre való utalásnak nagy jelentősége van. A tanítók tanítása mellett ottszerepel a hívők hitvallása, mint evangélikus egyházunk igazának bizonyítéka. Amit a gyülekezetek hitüknek vallanak, az époly lényeges és