Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-02-16 / 7. szám
1930 evangélikusok lapja 51. Rét protestáns világszervezet. A magyarországi protestáns egyházak tagjainak nein lehet elég sűrűn és elég hangosan fülükbe kiáltani, hogy a magyar politikai, társadalmi és gazdasági életet csak úgy, mint a magyarországi sajtót, szépirodalmat és tudományos, különösen a történelmi irodalmat, a megyei és községi életet elburjánzó, részint nemzetközi, részint szakszervezeti alapon álló klerikális propagandával szemben legyenek óvatosak és okosak. Ne engedjék magukat beleszé- diteni abba a hálóba és belevonni abba a hínárba, amelyet a magyarság lelki életének készít és sürit az az akció, amelynek egyik eszköze az, hogy megakadályozza, hogy mást Is lássunk, mint amit ő mutat s mást is halljunk, mint amit ő mond. Ezen a réven akarja a magyar protestantizmusba beleesöpögtetni a kishitűséget, az önmaga miatt való restelkedést, a deféíizmust és a harcnak feladását. így akarja beleszuggerálni, hogy nincs igaza. Elhitetni, hogy a klerikálizmusnak, az ultramontanizmus- nak és a papizmusnak van igaza. A klerikális akció ellen ma is, mint mindenkor, a világos látás, a széles látókör és az igazságnak önzetlen kultusza a legjobb fegyver. Napfényben nem uralkodnak a denevérek. A magyar protestantizmus úgy védelmezheti meg magát, ha a külföldi protestantizmussal ápolja az összeköttetéseket nemcsak tisztelgő látogatások és konferenciákon néhány ember által való képviseltetés által, hanem a nagy' protestáns államok lelki világából és hitéletéből kisugárzó fény és erő befogadása és feldolgozása által. Vannak már megalakult szervezetei és szervei a világ protestantizmusának és a világ luthera- nizmusának; nagy egyetemes konferenciákat tartanak a különböző protestáns egyházak a saját körükben és együttesen. Ezeket a törekvéseket és azoknak szellemét nagyobb lendülettel és buzgóbb apostolkodással kell beleoltani hazai protestáns egyházainkba s ezzel neinc:ak ellensúlyozni a klerikalizmus óriáskígyójának fojtogató ölelését, hanem egyúttal megadni azt a magaslati pontot, amelyről a vakondtúrások nem látszanak hegyláncolatoknak és a vakondokok nem tűnnek fel gigászoknak; amelyről meglátjuk azokat a nagy szellemi áramhtokat, amelyek doh és penész helyett életet és erőt adnak a világnak. önmagunkat és egyházunkat a protestáns értékek ismeretére és tiszteletére kell tanítanunk, nevelnünk. Az az »átértékelés«, amely most a magyar nemzetet kívánja idegen érdekek szolgálatában megfosztani nemzeti történelmének értékeitől és azok tiszteletétől, éppen olyan szervezetten és éppoly támogatással dolgozik azon, hogy a protestáns keresztyénség értékeit lejárassa és elfelejtesse. Ne áltassuk magunkat azzal a kényelmes gondolattal, hogy akár nemzeti, akár keresztyén értékeink a mi életmunkánk nélkül is érvényesülnek, ölberakott kezű magyarság sohasem kapja vissza az integer Magyarországot. Tétlen protestantizmus sem tudja érvényben tartani és elismertetni a világgal történelmi értékeit. És nemcsak a tétlenség, a kényelemszeretet és a renyheség fe- nyeget bennünket veszedelemmel. Ép oly végzetes lehet az is, ha mi a klerikalizinust akarjuk utánozni és annak az eszközeivel akarunk harcolni. Valahányszor azt hallom, hogy a klerikálisok igy csinálják, a klerikálisok úgv csinálják, s hogy nekünk is úgy kellene tennünk, mindig szeretném odakiálíani: de hát elfelejtitek, hogy mi protestánsok vagyunk? Hogy a klerikális lelkiség és eljárás utánzása már a protestantizmus csődjét jelentené? Nekünk a protestantizmus leikéből lelkedzett erőkkel és eszközökkel kell győznünk, vagy buknunk. Ha ezekben nem bízunk, vájjon protestánsok vagyunk-e még? Ezeket a gondolatokat két nagy protestáns világszervezetről olvasott adatok ébresztették fel lelkemben. Az egyik az Üdv Hadsereg, a másik a Christian Endeavour. Hogy a látásunkat már kezdi befátvolozni a klerikális propa ganda, azt sejteti velem az a megítélés, amelyben ez a két nagy szervezet hazánkban a protestánsok felfogásában is részesül. Ha az Üdv Hadsereg egy római katholikus klerikális szerv volna, nem kétlem, hogy egyházi lapjainkban nem egyszer történne rá utalás és felemlegetnénk, hogy micsoda hatalmas hadsereget tudott megint toborozni érdekeinek előmozdítására Róma. Minthogy azonban a Hadsereg a protestáns világban keletkezett, a mi gondolkodásunkban is reávetödik már félig-ineddig az a/ árny, amelyet a klerikális sajtó iparkodik ráteregetni. íme néhány adat az Üdv Hadseregéről: Hivatalos lapja, a Harci Kiáltás, 55 különböző országban 30 nyelven jelenik meg, magában Angliában több mint kétszá/ötvenezer példányban. A Hadsereg 82 országban és gyarmaton munkálkodik. Nyolcvankét nyelven hirdeti az igét. Van 15.163 hadteste, 25.427 tisztje és ka- dettja, 9.647 más, kizárólag a Hadseregnek dolgozó munkása. A nemfizetéses tisztek száma 110.025, van 41.000 zenésze, akik teljesen ingyen dolgoznak. Szociális intézményeinek száma 1.526. Hoszpicaiban, menhelyein és étkező helyiségeiben 36.113 hely van és 1929-ben 11 millió 426.417 ágyat s 19 millió 877.2)1 ebédet adott. Otthonaiban, műhelyeiben és fatelepein 303340 embernek adott állandó, vagy időleges munkát; 244.949 munkané!külinek szerzett munkaalkalmat. Kilencven szülőotthonában 22.199 várandós nőnek adott helyet, menhelyein 6.267 leányt és asszonyt gondozott. Ezen kívül van a Hadseregnek 108 állomása a nyomortanyákon, 104 gyermekotthona, 23 bölcsődéje, 6 iszákosotthona, sok kórháza és öt bélpoklos gyarmata. Képzeljük el: ha Booth Vilmos római ka-
