Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-02-16 / 7. szám

VII.0li5lU-j.23 S Szerkesztőség és kladófeivatal: LEBENY (Meson it.) Ilaila: I LUTHER-SZOVETSEG. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Alapította : OR. RIFFIT SáiOOR püspök. Sinktnüiétl iritlói NEMETH KAROLY esptrc*. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ér: Egész évre 6 P. 40 lill., félévre 3 P. 20 Ilii., negyedévre t P. 60 lill.. Egy szén 16 (III Hirdetési árak megegyezés szerint. B A keresztyén ember öröme. „örüljetek az Urban mindenkor ; ismét mondom, örüljetek I" FII. 4, 4. Se igehirdető, se igehallgató, se igén el­mélkedő ne feledkezzék meg soha arról, hogy az evangéliumnak már a neve is azt jelenti: jóhir, örvendetes üzenet. Ennek az örömnek az okát és alapját a jóhir tartalma adja meg, amit az Ágostai Hitvallás a inegigazulásrói szóló IV. cikkben igy fejez ki: hisszük, hogy Isten kegyel­mébe fogad és bűneinket megbocsátja a Krisz­tusért. Ha ennek a tanításnak egyáltalán van valami jelentése, az nem leltet egyéb, minthogy az ember teljesen megbizhatik istennek szere- tetében és jóvoltában. A keresztyén ember élete eszerint a leghatalmasabb és legodaadóbb sze­retetnek oltalma alatt telik el. Nincs hatalmasabb szeretet Isten szereteténél és nincs odaadóbb szeretet Isten szereteténél. Istennek szeretete el­törli a világnak minden bűnét, s odaadja egy­szülött fiát, odaadja önmagát. Semmiféle had­sereg, a világnak minden ereje nem volna ké­pes bennünket ügy megvédeni, mint Istennek kegyelme. A Hiszekegy nem más, mint bővebb ki­fejtése annak, amit az Ágostai Hitvallás IV. cikke mond. A Hiszekegynek összefoglalása és szivembezárása ez: hiszem, hogy Isten engem kegyelmébe fogadott és bűneimet megbocsá­totta a Krisztusért. Ezen üdvözítő hit által válik életemnek erejévé és örömévé Istennek kijelen­tése. Megismerem és elfogadom, hogy Isten megcselekedte mindazt, amitől üdvössége n, örö­möm és boldogságom függ és megcseíekszi mindazt, amiből életörömöm napról napra mint kiapadhatatlan forrásból táplálkozhat k. Minden keserűség és félelem elől bízvást menekülhetek ennek a kegyelemnek várába és minden gyen­geségemben bizvást fordulhatok az erőnek eh­hez a tárházához. Ez a kegyelem az életnek ama kenyere, mely a mennyből száll alá és életet ád a világnak, nekem is. A mező liliomai és Sala­mon király dicsősége, a világnak fennállása egy­aránt azt hirdetik, hogy az Isten hü, kegvelmes, jó, bölcs és mindenható. A Jézus Krisztus evan­géliuma pedig még többet és mélyebbet hir­det, t. i. azt, hogy Isten nekem atyám, aki a gyermekek örökségére, nem pedig szolgaságra hivott el engem ebben a világban. Ha valóban hisszük azt, amit az Ágostai Hitvallásban vallunk, akkor a világon a Icgör- vendezóbb ember az ágostai hitvallású evangé­likus ember. A legáldottabb, leglermckenyebb élet az, amelyet az öröm, a Jézus Krisztusba való szent és tiszta örvendezés tölt meg és in­spirál. Keresztyén voltunk őszinteségének egyik legbiztosabb mértéke az, hogy mennyivel va­gyunk derültcbbek, vidámabbak, örwndezöbbek. mint a hitetlenek vagy bálványimádók. Egyik leghatalmasabb vád a keresztyénség komolyta­lansága ellen az, ha letörli az ajkakról a mo­solyt, kioltja a szemekből az öröm csillogását és gyászruhába öltözleti szegényeit, özvegyeit, ár­váit, elaggottait. A keresztyén ember öröme elvál iszthatatlan Krisztustól. Hitvallásunk azt mondja, hogy Isten a Krisztusért fogad kegyelmébe. Pál apostol pe dig: »Örüljetek az Urban.« Érintkezésbe, közös­ségbe kell jutnunk a Jézus Krisztussal. Meg keíl vele ismerkednünk a Szentirásból s azok­nak az embereknek a révén, akik Benne hisznek és hitükből örömet merítenek. Az. Újszövetség­ben megismerhetjük Jézus Krisztusnak páratla­nul álló személyiségét és jellemét, az igazán hívőknek társaságában pedig észrevesszük, hogy milyen átalakító hatást gyakorol mindazokra, akik öt befogadják és Róla vallást tesznek a világban. Ha az ember egyedül van egy idegen városban, vagy egyedül utazik a vonaton, s egyszerre csak találkozik egy jóbarátjával, meny­nyire inás képet ölt az idegen város és milyen más légkörben folytatódik az utazás! Így érez­zük magunkat, valahányszor Jézus Krisztussal, vagy a Benne igazán hivőkkel lehetünk meg­hitt közösségben. A keresztyén örömnek egyik jellemző vonása az, hogy tulajdonképen mások­kal való cgyüttörvendezés. Nem olyan öröm, amely másoktól elválaszt, hanem amely mások­kal összehoz és egyesit. Ahogyan János apos­tol Írja: »Hogy nektek is közösségiek legyen ve­lünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.«

Next

/
Thumbnails
Contents