Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-11-16 / 38. szám
298. 1930* evangélikusok lapja A KIÉ németországi tanulmányútja a Luther városokban. irta: Fuchs iánas. (3.) Eisenach után Nürnberg jött, a német középkornak ez a dédelgetett kedvence, a hires rézkarcok, mézeskalácsok és játékok városa. A Giermanisches Muse'unija mellett a szt. Lőrinc és a szt. Sebaldus templom, továbbá a Frauenkirche a középkori építészet csodált tárják elénk. A Schöner Brunnen, a Neptun Brunnen, Tu- giendbrunnen, Gänsemännchen, a Velencére emlékeztető hidak, a Bratwurstgllöcklein, az uj állatkert, az uj Stadion, az uj hősi pantheon, az uj Gustav Adolf Kirche felejthetetlenül beivódtak az emlékezetünkbe. Vasárnap lévén két istentiszteletet is meg[hallgattunk, a Lorenz éís a Sebaldus Kircheban, Mindkét helyen liturgikus istentisztelet van, már nem ugyan a lutheri liturgiával, de nem sok változtatást szenvedett. Az óriási templomok rengeteg ember fogadhatnának be. Sajnos nem igen van »telt ház« itt sem. Szállásunk a »Christliches Hospiz«-ban volt. Bár a szellem evangéliumi, de egészen Üzletszerű. Regensburg bari fél napot időztünk. Megnéztük minden nevezetességét. Csodaszép dómja messze kimagaslik a városban. Aegidius, temploma a régi kriptákkal, Jakab templomának por- taléja méltán sorakozott az eddig látottakhoz. Az ehemalige Reichsstädtische Bibliothek-ot, ahol 1541-ben Eck és Melanchton vitatkozott, külön figyelemmel néztük. A Gióliatház, Kepp- ler szülőháza és a régi várostornyok érdekesek. Regensburg tipikus bajor katholikus város. Van r. kath. theol. és filozófiai szemináriuma. Ná- gyon jellemző, hogy a német városok katho- likusságán nem látszik meg az a terpeszkedő és gőgös római öntudat, amely a magyar r. k. városokat oly kirívóan jellemzi. Itt még a szentek is szerényebben néznek le a falakról ,és nagyon is a mellékoltárok árnyékába húzódnak vissza. Utszéli feszület és kereszt is .igen kevés látható; a re v e ren dás papok sem oly nagy biztossággal lépkednek, mint nálunk. A templomok látogatóit nem olyan kategorikus parancsok rettentik, adományokat is szerényebben kérnek és mem követelnek. i Regerisburgból autókirándulással megnéztük a Waldhallát, a német nemzet pantheomját. A márványfalakkal burkolt teremben felsorakoznak a német Geniusnak a mellszobrai. A közel 400 méter magasban fekvő márványpalota görög oszlopos folyosójáról gyönyörű kilátásunk volt a Dunára, amely messze kanyargó szépségével már hazafelé vonzotta lelkünket. Wien maradt utolsónak. Az osztrák főváros elhanyagolt Schönbrunnja, Burgja, piszkos utcái, a villamoson és nyilvános helyeken a kormányt szidó és politizáló kalauzok és kommunisták, továbbá az elszállásolásunk helyén, a meidlingi Hochschülerheimben a nyomorgó főiskolások és egyéb elszállásoltak látása egyáltalán nem engedte, hogy a Ring, Votivkirche és a Stefansdom szépségeibe merülve áhítatba ringjon a lelkünk . . . Örültünk, amikor reggel 8 órakor megindult a hajónk és gyönyörködhettünk szép hazánk elszakított és visszaimádkozott szépségeiben... A gyönyörű pozsonyi vár, az esztergomi bazilika, a visegrádi vár, Salamon- torony és végül a tündérfényes éjjeli Budapest. Felejthetetlen szépségek! Ezúton is hálás köszönetemet kell kifejeznem a KIE-nek, hogy fáradságot és anyagi áldozatot sem kiméivé, ezt a gyönyörű szép és tanulságos kirándulást megrendezte. Csak azt sajnálhatjuk, hogy az ut áldásaiban olyan kevesen részesülhettek. Amidőn áldom a jó Isten kegyelmét, amellyel mindvégig kisért bennünket, kérem öt, hogy a magyarországi evangélikus KIÉ ügyét minél hamarabb áldott és virágzó intézménnyé tegye evang. egyházunk és magyar ifjúságunk javára. (Vége.) A régi nyíregyházi Gyámintézet. Irta: Szobor Pál városi főjegyző. Örömnek és bánatnak hónapja: október. Egyszer a korai fagy pusztította el gyüleke- .zetünk reménységét, másszor a késői őszi napsugár vonta ragyogó fényözönbe. Harcban áll ilyenkor egymással az októberi nyirkos köd — az ifjúságot mímelő őszi fáradt napsugárral. A Gyámintézet most gyűjti magtárába az evangélikus jótékonyság nyári termését. A betakarítás munkája közben nekem e régi árva nyíregyházi gyülekezet sok könnyhullatásos ök- tóberje jut eszembe. Mert a Gyámintézet pénztárát már idehozzák magukkal egyházalapitó őseink. A vaspántos ládában 312 rhénes forint csengett, még pedig nem a gazdag ember fösvénységének sánta melódiáján, hanem a szegény földmi vés kérges kezének és verejtékének eny-. hét adó templomi hangján. Krőzusnak ezt a 312 rhénus forintját még Szarvason gyűjtötték egybe sínylődő társaik megszabadítására. A kiszabadult testvérek az első nyíregyházi búzatermés aranykalászából visszapergették a magot az egyház pénztárába. Pedig a testvéri szeretet- adományt nem kérte vissza senki, akkor még nem kopogtatott végrehajtó a nádfedeles zsellér-portán. Magasabb erkölcsi törvény volt az ur, nem pedig az adókényszer rikoltó nyomorúsága. Egyházalapitó őseink nádfödeles imaházat építettek s ebben hirdette az első pap — Wandlik Márton —- az evangéliom igazságait. Kinyitották a Gyámintézet vaspántos ládáját s a benne csengő-kongó 312 rhénus forintokon harangot öntettek. A harang édes szava mun
