Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-11-16 / 38. szám
1930. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 299. kára ébresztette reggel a szántó-vetőt, iskolába hívogatta a mezítlábas gyermekhadat, vecsernyés, imádsághoz csengett és temetésre együtt sirt a siratókkal. Azután jött az egri hegyek felől az októberi nyirkos köd, megnémult a harang nyelve, utolsó kongása önmagát siratta. Ez volt az első fagykár a gyülekezet termésén. A helytartó- tanács 1754 október 3-án elrendelte az imaház lerombolását és a lelkész elüzetését. Szomorúság hónapja: október. Ködös őszi éjszakán, mint tolvajok jöttek az egyház vénei, csákány a szűr alatt, balta a kézben - és egyszerre recsegni kezdtek az imaház eresztékei, a lebontott nádkévék kísértetiesen suhogtak az éjszakában, mint bagolyrepüTés s a leomlott vertfal maga- alá temette az imádság tiszta szárnyalását, a romok felett reggel izzadt homlokkal énekelték gályarabok, mártírok, szenvedők, t rpákok énekét: Erős várunk nekünk az Isten! Udvarok sárguló fagalyairól kakasok reggeli orgonabugása kisérte ezt az utolsó szabad éneket. Az édes szavú harang, a Gyámintézet első virágja pedig kerékagyig érő sárban, rozzant szekeren indult el az éjszakában a Sulyánbokor felé, ahol Súlyán Ádám istállójában előre megásott sirgödörben temették el a gyülekezet legnagyobb halottját: az igazságot, melynek csengő hangja hirdetni volna hivatva Istennek dicsőséget, embernek békességet. Mikor reggel az ítélet végrehajtására megjelentek a vármegye hajdúi, már összedőlt a templom, már incgné- mult a harang. Szomorúság hónapja: október, talán a te soha ki nem fogyó könnyed a dér. A síró bánat csak 32 esztendő múlva változott át derült reménnyé. Csak 32 esztendő múlva került sor az édes-szavu harang exhumálására. Talán az elévülés idejét is a bánat ezen 32 esztendejében mintázta magának a jog. Titkos Gyámintézet alakult. A nyíregyházi portákon, amelyik házba fényes ezüst forint került vásártérről, terménypiacról, azt félretették temp- lomépitésre. A fényes forintokba varázsolt temp- lomépitőkövek még mindig ott húzódtak meg a ládafiában, szalmazsák alatt, mikor egyszer örömnek hónapja, október, megszólaltatta az uj templom uj harangját. 1784 október 22-én szentelték fel mai templomukat, néhány ezei ember Gyámintézetének áldott termését, örömnek hónapja: október, az evangéliom szöllő- jében talán a te soha ki nem fogyó örömed az szüret. A Gyámintézet azóta bevonult az ország valamennyi evangélikus házába. De a fényes forint azóta kevesebb lett nálunk is, másutt is. A gazdag ember újra ránk bizhatná talentumát, mi jól gyümölcsöztetnénk. Oltári kehely lenne belőle, melyben tisztán gyöngyözne a Megváltó vére, arannyal hímzett terítő az Urnák asztalára, kapcsos Biblia az Ige szerény hirdetőjének kezébe, templomjavitás és temp- lomépités elhagyottak gyülekezetének. örömnek és bánatnak hónapja: október! A Gyám intézetnek jósága beborítja a sírva romboló és dalolva építő ősök földjét és az evangéliom szöllőjében uj napszámosok gyűjtik kosárba a jótékonyság áldott szöllőfürtjét. Ez a mai előadás itt a jótékonyság evangeliomi értelemben vett szüreti ünnepe azoknak tiszteletére, akik még nein sajnálják fényes ezüst forintjukat ráhelyezni a Gyám intézet csodálatos evangéliomi tisztaságú oltárára! Lelkészképzésünk és a nyelvek. Meleg érdeklődéssel olvastam tavasszal e lap hasábjain a fenti címen megjelent cikkeket, mert az egyházi szolgálat jövőbeli ellátásának egyik komoly problémáját vetették felszínre. Sajnos, a néhány hozzászóláson kívül azóta nem került szóba a kérdés, holott az idén megnyilatkozott szokatlan mértékű lelkészhaíá'ozás nagyon is sürgőssé teszi az ez irányú komoly teendőket. Miután szerény javaslatom melyet ez utón bátorkodom az illetékesek figyelmébe ajánlani az ösztöndíjak odaítélése után már aktualitását vesztett lett volna, nem közöltem; most teszem azt, hogy használhatósága esetén idő legyen a szellemében való elhatározások foganatosítására. A tavasz folyamán olvasott hozzászólások általános megállapítások szerint helyes mederben haladtak. Szerény hozzászólásom csupán azok kiegészítését «»hajtja szolgálni. Dr. Stráner Vilmos professzer ur megállapításai a baj gyökerére mutattak, nevezetesen arra, hogy jövendő lelkészi karunknak alig pár százaléka kerül német vagy tót nyelvi ismerettel a fakultásra. Ez azonban nem okozhat legyőzhetetlen akadályt, ha tekintetbe vesszük, hogy Magyarország lakosságának közel a fele bir idegen nyelvek megtanulására képesítő hajlammal. Ha tehát jól emlékszem, a professzor ur javaslata mely szerint fokozottabb mértékben kellene a fakultáson szemináriumi körben a német és tót nyelvvel foglalkozni - már magában vé\c is komoly eredményre vezet, ha azt a szükséges mértékben keresztül viszik Úgy érzem azonban, hogy teljes eredményt csak akkor érünk el, ha a külföldi ösztöndíjak odaítélésének eddigi rendszerét megreformáljuk. Tudott dolog, hogy theológusaink közül minden évben kijut néhánynak az a szerencse, hogy ösztöndíjjal kimehet külföldre — nagyob- bára Németországba tanulmányai folytatására. Azonban a tapasztalás azt mutatja, hogy ezeknek nagyrésze hazajövet nem bírja úgy a nyelvet, hogy egy német nyelvű gyülekezet szolgálatában hiány nélkül megáshassa helyét. Ennek magyarázata pedig az, hogy ha a legkomolyabb igyekezetét is feltételezzük — egy
