Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-11-09 / 37. szám
1930. EVANOELIKUSOK LAPJA 291. nyilatkozat sem szokatlan. Értem, hogy a Csonkamagyarországon egymillió hold főidet, tömérdek drágaságokat és a kultuszkomiány szívből fakadó jóindulatát élvező római egyháznak egyik előkelősége unja a panaszkodó és anyagiakat igénylő felekezeti gyűléseket; lehet, hogy jobban esnék neki a másik sablon, t. i. hogyha a felekezeti gyűlések az egyházi vagyonok szekularizálását Hajtogatnák, aminthogy in- nen-onnan már fujdogálnak is ilyen szellőcskék, amelyeket az előkelőségbe vastagon beburko- lódzott közéleti jelesünk eddig még persze nem vett észre. Amint azt sem vette észre, hogy az országban békesség nincs, és bizony ennek fatális következményei lehetnek, minden sablontól elütök. Mindez azonban olyan csekélység, amin az ország felfordulhat, de az előkelőség nem ütközik meg. Mert hegy telivér előkelőséggel van alázatos tisztelettel szerencsénk szóbaálíhatni az Uj Nemzedék október 11-iki számának hasábjain, azt igazolja az a mód, ahogyan illusztris férfiunk a magyar törvényekben válogat. Vannak szerinte törvényeink, amelyeket a szabad- kőművesek, vagyis Kámnak fiai erőszakoltak az államra, s ezek a törvények ennélfogva tekintetbe nem jöhetnek. S vannak törvényeink, amelyeket mások erőszakoltak az államra — ugyebár? — s ezek érvényesek. Végül jelesünk — egészen szokatlanul — az evangéliomra hivatkozik. A házasságjogban. És sajátságos, hogy ez a sanda mészáros-előkelőség pont a házasság- törésről beszél, amikor a vegyes házasság ügye van szőnyegen. S azt mondja, hogy nem az bontja meg a békét, aki házasságtörés’nek nevezi azt, amit 'az evangélioin is házasságtörésnek nevez. Tisztelt közéleti előkelőség! ön hagyja az evangéliomot békén. Az ön célja nem az evangéliom tanításának az életbe átültetése, hanem az ultramontán, politikai klerikalizmus diadalra juttatása és a protestantizmus kiirtása. Nékám professzor-rektor bacilusokkal végezteti el a történelem-csinálás munkáját, a román király pedig a románokkal. Károly román király kolozsvári elmefuttatása szerint Hunyadi Mátyás és Pázmány Péter románok voltak. Valamikor nálunk is tanítottak olyan professzorok, akik azt hirdették, hogy az első emberpár magyar volt. Ma nálunk az ilyeneket kinevetik, s a Pázmány Pétér-egyetem rektora, csakhogy a protestánsokon egvet üthessen, megvadult materializmussal a bacjlusokat ülteti az Úristen trónjára a klerikális sajtó tapsai közepette. Ha a kolozsvári egyetemen elhangzott királyi beszédet egybevetem a budapesti egyetemen elhangzott rektori székfoglalóval, összeszorul a szivem, mert eszembe jut, hogy nemzeti hőseinket nálunk »átértékelik«, Kolozsvárott pedig elrabolják. A román király költészetéből egy nemzet élniakarása, a mi kurzustörténészeink szavaiból és írásaiból egy nemzet haldokló dekadenciája beszél. * , . . Barrie James, az edinburghi egyetem kancellárja kemény bírálatban ostorozta az európai kontinensen uralomra jutott állami oktatást. »Semmi sem állhat távolabb a skót ideáltól, amely szerintem a férfiakat és nőket elsősorban nem az állam javára, hanem a saját javukra neveli; nem annyira arra oktatja őket, hogy mit gondoljanak, hanem hogy hogyan gondolkodjanak; nem arra készíti őket elő, hogy a jövőben minél kevesebb zavart keltsenek, hanem azzal a reménnyel indítja őket útnak, hogy zavart fognak csinálni. Van az intelligenciának egy kicsiny csoportja, amelyik nagyon fél minden ilyen krédótól, mert tagjai nagy mértékben függnek embertársaiktól. Nem korlátolt elmék — egynémelyik az ország legfinomabb koponyái közé tartozik — de olyan bűskomorak, mintha a vedlés idejében volnának. Azt hiszik, hogy az ország valamivel tovább bírja, ha az uj nemzedéknek altatószeit adnak be. Azt ki-, vánják tőlünk és különösen az ifjúságtól, hogy minden téren legyünk egy kicsit kétségbeesve. Nincsen szó az eszmények felé szárnyalásról, kevés embernek van ma szárnya, eszményeink ped'g egyáltalán nincsenek.« — Sir Barrie rossz szolgálatot tett felekezeti iskoláinknak. Hogyha itthoni korifeusaink rájönnek, hogy az állami oktatásnak ilyen zsongitó hatása van, azonnal beadják a gy erekeknek az »altatószert«. Vagy sir Barrie nélkül is tudják? S azért nyomorgatják a kántorokat, az iskclifenntartó gyűl kezeteket? MacDonald angol m niszterelnök pedig nemrégiben igy jelölte meg a nevelés célját: képesítsük az embereket annak elképzelésére, hogy a magukra hagyottság nem jelent szükségszerükig sem unalmat, sem félelmet. Kitűnő! »Ha e világ mind ördög volna! Itt állok!« örülök, hogy vannak ínég — ha csak a vén Angliában is — államférfiak és pedagógusok, akik nem akarják jászolhoz kötni az emberiséget. Meghívó az Országos Luther Szövetség 1930. évi november hó 19-én Bud i pesten a Leánykolégum dísztermében (IV., Deák Ferenc-tér 4. sz.) délelőtt 10 órakor tartandó zárt konferenciájára. A konferencia témája: az ágostai hitvallás hitének átformáló ereje. Még pedig: 1. Lélek átformáló ereje; előadó dr. Pröhle Károly egyetemi nyilv. rendes tanár. 2. Élet átformáló ereje; előadó Kemény Lajos a pesti magyar egyház igazgató-lelkésze. 3. Világ átformáló ereje; előadó dr. Bruckner Győző miskolci jogakadémiai dékán. A zárt konferenciára szeretettel hívjuk meg az összes Luther Szövetségek minden tagját. Feláru menetjegyre jogosító igazolványért a jelentkezők szíveskedjenek Kulhy Dezső egyetemes főtitkár úrhoz (VIII., Üllőijut 26. sz.) fordulni. Az Országos Luther Szövetség elnöksége.
