Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-02-02 / 5. szám

36 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1930.

gyógyított, hanem még a halottakat is feltámasztotta.

De amint a lelkésznek nem szabad gátolnia a beteg gyógyulását, hanem azt egyenesen elő kell mozdítania, ugyanúgy az orvosnak is támogatnia kell a lelkészt nehéz munkájában a gyakorlatban is. Ez kétféleképen is történhetik. Egyfelől feltárhatja a lelkész előtt a beteg lelkiállapotát, másfelől pedig figyelmeztetheti betegeit a vallásos életszükségletek kielégítésének fontosságára. Persze ehhez igen szükséges az, hogy az orvos maga is meg legyen győződve a keresztyén hit igazsága felől. Éppen az orvosok hitének mélyítésére szolgálnak az említett szemináriumokon kívül a rendes (üléseken elhangzó, az orvosok számára készült theologiai értekezések s az ezekhez csatlakozó megbeszélések, de különösen a lelkészek és az orvosok közt fennálló barátságos viszony.

Nagyon szép és fontos tere van még a lelkész és az orvos együttműködésének a' szociális életviszonyok rendezésénél, egy egészséges, keresztyén vallási alapon nyugvó erkölcstan felépítésénél stb.

Az együttműködés természetesen nem jelenthet egymás munkakörébe való belekontár- kodást, hanem a határok kölcsönös ismerete s azoknak tiszteletben tartása mellett való vállvetett harcot a bűn és a betegség ellen. S hogy ez lehetséges, azt ma. már tények bizonyítják.

Ezzel cikkem végére értem. Még nagyon ifjú, szinte gyermekcipőben járó mozgalomról számoltam be nagyon töredékesen és vázlatosan. Vajha a magyar evangélikus társadalomban is megszivlelésre találnának Titius profesz- szornak a berlini egyletben elhangzott szavai: »Soziale Arbeitsgemeinschaften von Geistlichen und Aertzten ist eine Forderung unserer Zeit«. Mert valamikor a lelkipásztor és az orvos egyek voltak a pap személyében. Ma ismét eggyé kell lenniök embertársaik üdvének szolgálatában.

Berlin. Viszkok Lajos.

Jubileumot Rát Mátyásnak!

Irta: Dr. Payr Sándor.

A világi lapok már ünneplik. 1930. jan. 1-én volt 150-ik évfordulója, hogy a győri születésű Rát Mátyás evang. lelkész, az első magyarnyelvű hírlapot, a »Magyar Hírmondót« megindította. És azóta mivé fejlődött a magyar sajtó!

A nyugati kultúrának igen sok vívmányát éppen a mi evang. theológusaink hozták be a német egyetemi városokból. Spener, Francké, Salzmann, Pestalozzi nevelési irányát Bél Mátyás, Szeniczei Bárány György és más evang. lelkészek honosították meg hazánkban is. Hra- bovszky György lelkész Várpalotán és Kissom- lyón árvaházat alapított s a vakok, siketek és némák iránt való tisztünkről prédikált. Gróf

Festetich Györgynek a keszthelyi Georgikon megalapításában Tessedik Sámuel lelkész volt a tanácsadója, aki Szarvason gazdasági iskolát is létesített. Nagy György, volt harkai lelkész alapította hazánkban az első cukorgyárat Sopronban. »Tudósítás a sopronyi nádméz fabriká- nak felállításáról« című röpiratával toborzottá 1794. a részvényeseket. Glatz Jakab és Bre- deczky Sámuel lelkészek is írnak gazdasági kérdésekről. És a magyar sajtó történetében is Rát Mátyás után Péczeli József és Perlaky Dávid komáromi lelkészek adták ki a Mindenes Gyűjteményt, dr. Gödör József szendi lelkész a »Laura« c. lapot, Kis János a Soproni Estéket.

De most csak Rát Mátyásról emlékezzünk. Győrött 1749. ápr. 13. polgári családból született. Apja: Raath János, anyja Raits Zsuzsánna. Pozsonyban Benczúr József, Sopronban Farkas Ádám volt a kedves tanára. Ez utóbbinak névnapjára 1772. latin verset adott ki. Albumával régi szokás szerint ő is felkereste a hazai pat- rónusokat több falun és városban. Győrött a »keresztángya«, Matkovich Klára, magyar emlékverset irt a könyvébe. Járt Vadosíán és Ne- mescsóban is. Az utóbbi helyen 1773. Szakonyi József lelkész vendége volt s ennek albumába Rát is Horatiusnak egyik vigasztaló versét irta: »Laetus in praesens animus ... nihil est ab omni porté beatum«. Albumát ma a Nemzeti Múzeum őrzi. Göttingában közel négy évig Schlötzer, a jeles historikus volt a tanára s itt barátkozott össze a külföldet járó b. Podmaniczky Józseffel. A göttingai évekről a Perlaky püspök felett mondott búcsúztatójában is kedvesen emlékezik: »Göttinga, ó dicső tudomány kormánya, — Melytől elválását szivem most is bánja«.

Hazatérte után nem vállalt káplánságot, hanem, mint iró akart Pozsonyban megélni. Platzkó F. A. könyvnyomtatóval már ekkor tervezte a magyar hirlap megindítását. Még Mária Terézia életében 1779. nyarán bocsátotta ki az »Előre való tudakozást«, hogy akadnak-e előfizetők és nov. hóban egy másik Tudósítást. Szégyennek mondja, hogy Európában csak az egy magyar nemzetnek nincs hírlapja. Az engedélyt megkapta s 1780. jan. 1. jelent meg a Magyar Hírmondó első száma. Hetenként kétszer járt a lap, elég szerény formában, csupán négy nyol- cadrétü lapon. De első volt, úttörő volt, és Rát ezzel örökre beírta nevét a magyar kultúra történetébe.

Három éven át szerkesztette a lapját sok nehézséggel. 1783-ban szülővárosába, a most feléledt győri evang. gyülekezetbe hívták meg magyar lelkésznek. Útiköltségére a győriek hat körmöci aranyat, felavatására pedig 70 forintot adtak. Perlaky Gábor püspök ápr. 21. avatta fel Rát Mátyást lelkésznek Felpécen és május 4-én a Róth András udvarán fából épített imaházban már ő prédikált az első istentiszteleten. Majd pedig 1785. nov. 27-én is a szép új templomban ő mondta a felavató beszédet János 4,

19—26. alapján. Közölve van ez a jubileumi em