Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-10-05 / 32. szám

252 evangélikusok lapja 1930 sem! fogja keresni a keresztyén alázatosságot. De nem is ismerheti el soha Krisztus egyházá­nak a mindjobban kiépített »hierarchikus egyhá­zat, mert tudatában van annak a történeti meg­dönthetetlen ténynek, hogy Krisztus éppen a hierarchia ellen küzdött és nem a ceremoniális törvény megtartásába helyezte »vallásának lénye­giét, hanem az érzület őszinteségében és az ön­zetlen felebaráti szeretedben. Az országot egyre nagyobb hévvel Mária országának akarják pro- klamálni, amelyben mi, amennyiben hitünket nyíltan merjük vallani és nem hódolunk meg| az ő fényük és hatalmuk előtt, már csak mint tűrt elem leszünk! Ha mi k ötéi es s éi»gü nke t nem teljesitj ük és egy hamisan értel­mezett liberalizmus .álláspontjára állunk és elfogadjuk azt a tévállitást, hogy mi vagyunk a békebontók, úgy mi bizonyosan le is fogunk i csúszni és bennünket joggal] fog érni az a vád, hogy könnyelműen 'elf e cs ére !- t ü k a z a p ák ö r ö k s ég ét é s gyávánmeg- hátrá ltunk Loy o la bigott tanítványai előtt!« j Álljanak itt azok a szavak is, amelyeket D. d'r. Pröhle Károly egyetemi tanár szeptem­ber 24-én mondott az augsburgi ünnepségen: »Az az ünnepélyes alkalom, amely bennün­ket itt összehozott és a rádió által megnyilat­kozásainak nyilvánosságát mérhetetlenné tágí­totta, erős kisértő arra, hogy a hazai viszonyokat lehetőleg kedvező világi tás ban mutassuk be. Aki azonban felelős állásban van, s naponként és óránként szemelőtt látja azt a távolságot, amely azt ami van, elválasztja attól, aminek len­nie kellene, elfanyalodik minden szépremázolás- tól. Hogy egyházunk,ma is küzdő egyház, amely a viszonyoknak sokféle kedvezőtlenségét kény­telen elszenvedni, az elgondolható — de nem akarunk panaszkodni«. Takács Elek, a veszprémi egyházmegye esperese ezt írja esperes! jelentésében: »Trianon módszere ellen, amely a léleikszám- arány, a kisebbségi helyzet konzekvenciájának kíméletlen levonását jelenti megcsonkított ma­gyarhoni evangélikus egyházunk vesztére, pro- testációt jelentünk be«. Folytathatnám még az idézeteket, amelyek mutatják egyházunk vezetőinek az állapotokkal való elégedetlenségét, s amelyekből következ­tetni lehet arra, hogy a hazánkban folyó bur­kolt kultúrharc nyílt kitörés előtt áll. Egyhá­zunknak s a magyarországi protestantizmusnak ebben a viszonylatban az a nagy feladata, hogy megtalálja az eszközöket és fegyvereiket a harc győzelmes lefolytatására. Ezek a fegyverek a magyar törvény és az evangéliom örök igaz­ság^. Ellenfeleink oldalán van a vagyon éls a hatalom, de a vesztük az, hogy lábbal tiporják a magyar törvényt és Krisztus tanítását. A kletildligeti lelkész-kuferencia; augusztus 25—27. (Befejezés.) Augusztus 27-ikén a konferencia harmadik napját Trauschenfels Elza diakonisszafőnöknő vezette be Máté 10, 34—42 alapján tartott bib­liatanulmányával- ,,Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássák e földre." Ezt az mondja, aki más helyen azt mondja „békes­ség néktek" s ,,az én békességemet adom nék- tek" és akiről az írás azt mondja, hogy ő a mi békességünk. Igen, ő békességet ád, de nem a földre, hanem az egyes ember szívébe. Hogy bé­kességhez jussunk, előbb nagyon nyugtalanoknak kell lennünk. Ezt a nyugtalanságot megelőzi egy elég nyugodt .állapot, amit úgy lehet nevezni, hogy álom, lelki álom, amikor az ember nincs tisztában sem önmagával, sem helyzetével, Is­tennel és Isten dolgaival. De azután történik va­lami, aminek következtében az ember felébred abból az álomból, hogy minden rendben van. Észrevesszük, hogy bizonyos dolgok máskép is lehetnének. A Szentlélek bevilágít szívünkbe és megismerteti velünk szívünk állapotát. Megmu­tatja a bűnt a maga igazi mivoltában; nem azt, amit a világ bűnnek nevez és amit a törvények büntetnek, hanem amit Isten bűnnek nevez és minden emberben megtalál. Meglátjuk, hogy a bűn az, hogy az ember nem Isten akarata sze­rint él, hanem a maga gondolatai szerint. És akkor következik a nagy nyugtalanság, amikor Isten felsorakoztatja a sok mulasztást, ami ter­hel bennünket. Nehéz lesz az ember szíve és azt mondja: hogyan tudok én élni ez alatt a nagy teher alatt? Azután egyszer megértjük, hogy Jézus Krisztus éppen azért jött a földre, hogy ettől a tehertől megszabadítson, azért halt meg, hogy bünbocsánatot szerezzen s amikor szemé­lyesen igénybevesszük megváltói cselekedetét, akkor lehull szívünkről a teher; megértjük, hogy amit rosszul tettünk, jóvátenni nem lehet, de bocsánatot kapni lehet; megértjük, hogy a ke­reszthalál azt jelenti, hogy van számunkra erő ahhoz, hogy ezután másként legyen. Nem kell a régiekhez alkalmazkodni, nem kell önmagunk­ból kiindulni, mert van erő, hogy a kísértések idején ellenálljak, hogy új, Istennek tetsző életet éljek s Istennek szolgáljak. Ekkor nyer a szív a mélyig ható békességet. És amikor én el­nyerem ezt a békességet, akkor kezdődik a bé­kétlenség a családban. Más felfogásom van a bűnről. A családban azt mondják: Miért nem te­szed ezt vagy amazt? Nem teszem, mert engem bűnre visz. Akkor azt mondják, hogy otthonülő vagy, rajongó vagy. Nem baj! Tetszik az embe­reknek amit mondok: annál jobb! de ha nem tetszik, úgy is jó. Isten kegyelme majd odase­gíti őket, hogy meglátják, hogy nekem van iga­zam, mert nekem van békességem, örömöm és azután kutatják, honnan van ez az irigylendő

Next

/
Thumbnails
Contents