Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-02-02 / 5. szám
34, Evangélikusok lápja 1930. Orvosok és lelkészek szövetsége. Korunk tudományos érdeklődésének központi problémája a lélek. Egy német napilap szerint az elmúlt év folyamán Amerikában kétezer, Németországban ezerötszáz psychologiai tárgyú mű jelent meg. Nemcsak paedagogusok, lelkészek és orvosok dolgoznak ezen a téren, hanem még a közgazdasági, jogi és mérnöki fakultások legtöbbjén is van psychologiai tanszék. A legkülönfélébb alapokon, a legkülönfélébb módszerekkel igyekeznek a lélek rejtélyes és fölöttébb bonyolult világát megközelíteni, annak jelenségeire nézve törvényszerűségeket megállapítani. A lélekre vonatkozó elméleti és különösen gyakorlati tevékenység hozta létre Németországban azt a sajátságos szellemi mozgalmat is, melynek külső formát a cikkünk címében megnevezett egylet ad: Orvosok és lelkészek szövetsége (Arbeitsgemeinschaft von Medizinern und Theologen). A mozgalom egészen újkeletű. Az első lelkész-orvos konferencia öt évvel ezelőtt (1924.) folyt le. Két évvel később (1926) jött létre az egész Németországra kiterjedő orvos-lelkész szövetség, 1927-ben alakult meg a berlini munkaegylet, amelyen keresztül e sorok Írója a mozgalommal megismerkedett. Ma már a szövetségnek folyóirata is van (Arzt und Seelsorger), melyet Dr. K. Schweitzer, az Ev. Apologetische Zentrale igazgatója szerkeszt, s melynek munkatársai közt a sok kiváló orvos mellett ott találjuk P. Althaus, R. Otto, E. Seeberg, Titius theologiai professzorokat is. A német országos szövetségnek jelenleg tizenkét városban tizenkét helyi csoportja van. A berlini egylet, tagjainak száma 53 (33 lelkész, 20 orvos). I A szövetség évenként egyszer országos konferenciát tart, melyen az aktuális kérdéseket tárgyalják meg. Egyébként a munka javarésze a helyi egyletekben folyik le. Ezek a helyi egyletek havonként egyszer rendes ülést tartanak, melyeken valamely tag referátuma alapján a közös gyakorlati és elvi kérdéseket teszik megbeszélés tárgyává. Ezenkívül hetenként egyszer úgy a lelkészek, mint az orvosok külön-külön szemináriumokban jönnek össze, hol a leikészek egy orvos, az orvosok pedig egy lelkész vezetése alatt igyekeznek a másik szak munkájáról tájékozódni. Végül intézeteket is szándékozik a szövetség felállítani, melyekben mindkét szak tagjai tovább képezhetik magukat. Énnyit a szövetség munkájának külső kereteiről. Sokkal érdekesebb ennél az a szellem, mely a szövetség tagjait áthatja.*) *) Ezt a szellemet közvetlen benyomásaim s a berlini egyletben lefolyt megbeszélések alapján ismertetem. Hogy ez számomra lehetővé vált, azért nagy hálával tartozom Dr. Müller- Braunschweignek, a berlini orvos-lelkész egylet elnökének. Köztudomású, hogy az orvosok és a lelkészek, általában véve a természettudósok és a theoiogusok hosszú időn keresztül hadilábon álltak egymással. Annál feltűnőbb, hogy a német orvosok és lelkészek egy tekintélyes része ma lehetségesnek, sőt szükségesnek tartja az együttműködést. Ez természetesen megkívánja a régi ellentétek kiküszöbölését. Hogy ezt miképen igyekeznek keresztülvinni a szövetség tagjai, arra nézve a következőket kívánjuk megjegyezni. A hagyományos ellentétnek általában véve kettős: elméleti és gyakorlati oka van. Elméleti, jobban mondva világnézeti tekintetben u. i. az orvosok a naturalizmus álláspontjára helyezkedtek. Ezzel viszont együttjárt az idealizmusnak, s főleg a vallásos életnek és világnézetnek a lebecsülése. De a vallásos világnézet képviselői is kitartottak álláspontjuk igazsága mellett. így került egyfelől a lelkész, másfelől az orvos a világnézetalkotásnak a két legszélső pólusára. Tagadhatatlan, hogy ez az ellentét — különösen a tudományos munka módszerére néz’/e — ma is fennáll. Különösen egyes orvosi sz^Qk- kal kapcsolatban tapasztalható ez. Vis^^t annál örvendetesebb változás észlelhet^, különösen az u. n. Psychotherapeut^ orvosokkal kapcsolatban, akik végeredményben js elsősor. ban vannak hivatva az orvosolt között a lelki életre nézve állást foglalj A psychoterapia körében u. i. mindinkább elfogadottá váEk az a tény, hogy az embernek vallásos életszükségletei is vannak, amelyeknek a kielégítése a lélek egészsége szempontjából rendkívül fontos. Elismerésre talál az is, hogy a vallásos, általában a . lelki élet autonóm létterület, mely teljesen kívül lesik a természettudományok munkakörén. A térim észettudományok területén u. i. az okság elvéhez kell igazodnia a munkának, mig ellenben a lélek világában a célnak, a célosságnak (te- leologia) van alapvető s meghatározó jelentősége. A lélek világában — ámbár az egyes alkotórészek fontosságát sem tagadhatjuk — mégiscsak az egész organizmus a fő, amellyé az egyes alkotórészeket mindig valamilyen cél hozza össze s amely organizmus mivoltára nézve az egyes alkotórészek ismerete alapján mégcsak halvány sejtelmünk sem lehet. Ezt ma már több természettudós az anyagi organizmusokra, nézve is elismeri, úgyhogy a mechanisztikus materializmus már a természettudományok területén is kezdi elveszíteni egyeduralmát. Mintha a tudo-^ mány az okság és a célosság elveinek nagy synthesise előtt állana. Ennek első feltétele felismerni azt, hogy a két elv — mint eddig sokan gondolták — nem zárja ki egymást, hanem egymást kölcsönösen kiegészítik. S már ez egyúttal a hit és a természettudomány igazságai nak s azok képviselőinek is a békéjét jelenti., Ennek a békességnek a hajnalhasadását kell látnunk többek között a német orvos-lelkész szö-^ vétség létrejöttében is.
