Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-02-02 / 5. szám
urnák 3UDAPEST VII.0izelU-u.2S XV1. •▼ioiymm. 1930 február 2. 5. szám. Szerkesztőség és kiadéhlvatal: LEBENY (Meson m l Kiadja : I LUTHER-SZÖVETSÉG Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. «lapította: OR. RAFFIT SUDOR püspök. Stork«.zlé.ért lel.ló. NÉMETH KÁROLT esperes. Meglelenlk hetenként eívszr, lasárnap. Előfizetési ir: Eiész tm 8 P. 41 mi., félévre 3 P. 21 ML negyedéire I P. 68 ML fii szán 16 (III Hirdetési árak aedeivezés szériát. A jelenvaló Isten. „Az Isten 6 közepette vad. nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.“ 46. Zsoltár 6. vers A próféta-lelkű költő a nyomorúság éjszakájában ellenséges, erős népek hadi lármájában, nemzete történelmének válságos, vajúdó napjaiban irta ezt a zsoltárt. A zord és komor világ nem rejti el iátnoki szemei elől azt a csendes békéjü kertet, amelyben Isten forrásai csörgedeznek. A gonoszságban fuldokló világban is meglátja a Felségesnek ragyogón égbetornyo- suló szent hajlékait. Köröskörül vak éjszaka; a kegyetlen és duna ciöszi k;u.k, TélclcmucK és szörnyűségeknek éjszakája. A próféta látja a virradatot, a hajnalhasadást, a szebb jövőt. E/ az igaz ember hitéből él. Hiszi, hogy Isten jelen van. Nem kell érte messze menni a multba, vagy a jövőbe; a magasba, vagy a mélységbe. Isten az ő városának közepette-van. »Ime én veletek vagyok!« És: »Ahoi ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben, ott vagyok«. Sokan néznek vissza. A multba. Amely állítólag szebb volt, jobb volt, igazabb volt. Sokan néznek a jövőbe és attól réméinek a mánál jobbat, szebbet, igazabbat. De megtarthat-e bennünket a mtilt? És táplálhat-e bennünket a jövő? Nem elég-e minden napnak.p maga baja? A in* emlékezésünk köti-e a múltát a jelenhez? S a mi reményünk-e a hid, melyen átmehetünk a jövőbe? Mi vagyunk a láncszem, a hid, a kapocs, a meder? A hinta, mely a múlt és jövő között ring? > Az Isten ő közepette van«. A mindig jelenvaló Istené az idő, a tegnap, a ma és a holnap. Övé az örökkévalóság. A mienk a jelen. A inult és a jövő Istenben kapcsolódik egybe. Mi akkor élünk* az örökkévalóságban, ha Istenben élünk. A hitnek és bizalomnak teljes erejével kell megragadnunk a jelent, a mát és áron is kötelességünk megvenni az alkalmakat. Nem várhatunk arra, hogy az emberek mások lesznek, fogékonyabbak lesznek. Nem vándorolhatunk vissza más, elevenebb hitü korszakokba, hogy azoknak emberei közt dolgozzunk és éljünk. Ma kell élnünk és dolgoznunk. Ábrándozás az élet megrontója. Erőnk az a hit, hogy Isten jelen van. A római katholikusok szerint Isten állandóan jelen van érzékelhetőleg is, az ol- tári szentségben. Mi is hisszük, hqgy Isten mindig jelenvan, bár nem az ostyában, az oltáron. Jelenvan mint igen bizonyos segítség. Mit mondhat nekünk a 2000 év előtti názáreti Jézus? A mi világunk^más. A mi világunk gazdagabb, tudósabb, teljesebb. Ugyvan! De mi nem a 2000 év előtti Názáretiben hiszünk, hanem az örökké élő, és örökké jelenvaló Krisztus Jézusban. Krisztus minden idők emberének kor- társa N.'lu nélkül semmi sem lett, ami lett, és semmi sincs, ami van. Az Isten városában megtalálható, mert annak közepette van. Ha nincs ott, akkor nem Isten városa. A modern ember éppen úgy látni kívánja Jézust, mint ama görögök (Ján. 12, 21.) Joguk van hozzá. És teljes joggal kívánják Jézust látni a Jézus követőiben és tanítványaiban. Azokban, akik magukat keersztyéncknek vallják és nevezik. Mi nem vagyunk azok az angyalok, akik azt mondhatnánk az öt keresőknek: nincsen itt, feltámadott! Ha elhisszük azt, hogy aki minket fogad he, az Jézust fogadja be, s aki miránk hallgat, a/ öt hallgatja, s hogy amit a legkisebbel teszünk, azt ővele tesszük, miért riadunk vissza attól, hogy azt is mondjuk: aki minket lát, az látja a Jézust? Szerénységből és alázatosságból? Vagy azért, mert ez nagyon kényelmet- le és »g«*n követelődző mondás lenne’ Pedig, ha Isten jelen van, akkor annaK meg kell látszani. Az embereken, akik nem félnek, még ha elváltoznék is a föld, akik örvendeznek, mikor nemzetek zajongnak, országok mozognak. A világnak tökéletes igaza van, amikor a keresztyénektől valami egészen rendkívülit vár. Csodákat és jeleket. Mert, ha ők is olyanok, mint a világ, akkor miért neveztetnek keresztyéneknek? Smi haszna van akkor ennek az óriási apparátusnak, amit keresztyén egyháznak nevezünk? A világ egy akaraton van Istennel, amikor elvárja, hogy a keresztyének szentek legyenek és mutassák, hogy Isten közöttük és bennük jelenvan.
