Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-06-22 / 25. szám

1930. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 195. lékezd, jövőjére célt kitűző szavakért Fáik igaz­gató mond köszönetét a gimnázium tanári tes­tületé nevében. Az üdvözlések során a tanáregyesületi elnök köszönetét mond Schöll Lajosnak, a Tolna— Baranya—somogyi egyházmegye esperesének, a szíves vendéglátásért, Bonyhád elöljáróságának, az Országos Tanáregyesület kiküldöttjének (Böhm Dezsőnek), a R. K. Tanáregyesület ki­küldöttjének (Lechner Tibor személyében) s az Orsz. Tanítóegyesület részéről megjelent Gries- haber Endrének. A kiküldöttek meleg szavak­ban utalnak az összhangzó munka fontosságára, mely lehetővé teszi a különböző egyesületekbe tömörült, de közös célokért küzdő pedagógusok törekvéseinek megvalósítását s Isten áldását ké­rik e munkára. Dr. Szelényi Ödön titkári jelentésében meg- emlékszik a régi (Eperjesen, Pozsonyban, Mis­kolcon, Szarvason tartott) vándorgyűlésekről s kívánja, bár éledne föl újra e szép és hasznos szokás. Szól az év eseményeiről: megemlékezik az államfő kormányzói munkásságának 10 éves tartamáról. E büszke öröm mellett a fájdalom hangján szól szintén 10 éves fordulója alkalmá­ból a trianoni gyászról, mely ellen újra, mint minden alkalommal tiltakoznunk kell. Utal az Ágostai Hitvallás szellemtörténeti jelentőségére, (említi Pröhle K. új fordítását és a miskolci jog­akadémiai emlékkönyvet). Szól a középiskolai tanárok szolgálati szabályzatáról, melyben egy­házunk ideális elveivel ellenkező intézkedésnek látja a tanári házasságkötésnek korlátozását. Ki­fejti, mily lesújtó hatást tett a felekezeti intéze­tek államsegélyének 6%-al való csökkentése. Ezután jelentést tett a tagok évi irodalmi, peda­gógiai és társadalmi munkájáról és elgyászolja az év folyamán sorainkból kidőlt tagtársakat, így: Kendeh-Kirchknopf Gusztáv dr. és Szüts Gábor lelkészeket, mint vallástanárokat, Barto- niek Gézát, Eötvös kollégiumi igazgatót és Krafka Boriska kőszegi tanárt. A pénztári jelentés 2884 P jövedelemről, 1805 P kiadásról, 1078 P megtakarításról szól. A tanár gyermekek ösztöndíjára szolgáló vagyon (11.500 P) az Egyetemes Egyház kezelésében van. Ezután Vidovszky Kálmán olvasta fel a ,,val- lástanitás kapcsolata a többi középiskolai tan­tárgyak" című értekezését. Kifejti a koncentráció nagy fontosságát, különösen a vallástan alapvető, evangéliumi jellemet képező céljára való tekin­tettel. Részletezi a vallásos érzés szerepét a köl­tészetben s Sylvester, Sztárai, Tinódi, Balassi, Zrínyi, Berzsenyi, Csokonai, Madách, Kemény, Eötvös, Arany, Petőfi, Ady költészetéből vett példákkal támogatja állítását. A történelemmel kapcsolatban kimutatja a vallásnak nemzeti jel­lemét alakító kultúrát determináló hatását a zsidó, kínai, görög, török középkori európai ál­lamok kialakulásában. Kimutatja, hogy a vallási hanyatlás a történelem dekadens koraival esik össze, viszont a reformáció következtében kiala­kulnak az északi vagy protestáns államok. A földrajzi viszonyok is hatnak a vallás kialakulá­sára. A természetrajz, fizika csodálatos jelensé­geinek láttatása vezessen Isten bölcseségének megéreztetéséhez s a matematika ,,végtelen“ fo­galma találkozzék a vallás árán megismert vég­telen jóság, bölcseség, mindenhatóság fogalmá­val, Istennel. Az ősi zene vallásos érzésből fa­kad s a müzene legkiválóbb képviselői is Isten­hez fordulnak. (Bach.) Az építészet remekei templomok, melyek a piramistól kezdve a kölni dómig s az egyszerű, alföldi, fehérfalú protestáns imaházig mind Isten dicsőségére épülnek. A fes­tészet is ott fejlett, hol a vallás nem tiltja az is­te nábr ázol ást. A keresztyén festő Isten helyett Krisztust ábrázolja s a Mária kultusz is alkalmas tárgyat ad. A testnevelés, mint a lélek sátrát fejlesztő, szép lélek számára szép testről gondos­kodó tárgy szerepeljen. Befejezésül kifejti, hogy a különböző órákon más-más szempontból felkel­tett érdeklődést mélyítse a vallástan egységes, személyes lelkitartalommá. Ezután vitéz Réz Henrik dr. tartja meg mód­szeres előadását, a német nyelv tanításáról. Be­vezetésében legalább egy idegen nyelv ismere­tének fontosságát emeli ki s azt a tényt fejtegeti, hogy erre nekünk a legalkalmasabb a német, mert e nemzettel István király ideje óta kapcsolatban állunk s kultúránkra is nagy hatással van a né­met műveltség. Ezután neveléstörténelmi vissza­pillantást tesz a nyelvtanítás módszerére. Ki­fejti, hogy eleinte modern nyelvek oktatásában is, a latin mintájára, teljesen nyelvtani alapon próbálkoznak. Később Comenius, Ratichius, Ba­sedow s mások közvetlenebb módszerekkel tö­rekszenek jobb eredményekre, de Herbarth fo­kozatai még el vontabbá teszik a nyelvoktatást. A „direkt“-módszer első szószólója Szressai, de mint annyi más magyar gondolat, ez is csak ak­kor talál meghallgatást, mikor idegen ajkáról hangzik el. A Berlitz-módszert méltatva jellemzi ennek antigrammatikus és pszichologiaellenes irányát, a mégis bekövetkező eredményt a felnőt­teknek a nyelvtanulásra fordított nagy kitartá­sával magyarázza, de kétségtelenül helyteleníti a nyelvtani indukciókban rejlő nagy értékek el­hanyagolását. Ezután a tanterv célkitűzésének megfelelő szempontból tárgyalja a jó olvasmá­nyok megválasztásának, valamint a pontos, jó fordíthatásnak a fontosságát, de nem mellőzi az olvasmányhoz, képhez fűzött beszédgyakorlato­kat, sőt a tanulókkal való kikérdeztetést sem s hangoztatja a tanár sok és helyes német beszé­dének szükségességét. Mindezek az ú. n. köz­vetítő módszer elvei, melyeket egyedül helye­seknek ismer el. , Az elnök köszönetnyilvánítása után dr. Böhm Dezső emeli ki a gramofonnak, mint kez­dőfokon jól használható segédeszköznek a fon­tosságát, továbbá az alsó fokon célravezető já­tékos módszer alkalmazását. Vidovszky Kálmán az egybegyűltek figyel-

Next

/
Thumbnails
Contents