Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-01-26 / 4. szám
1930 _________________EVANOeUKUSOK LAPJA__________________27. s ég életétől teljesen elvonatkozott, elrugaszkodott szőrszálhasogatás tételezheti fel elméletben ennek az ellenkezőjét. Ellenben bizonyos az, hogy megfelelő indíték nélkül a jócseíekedetek elmaradnak. Hitetlen, Istenben nem bizó embereknek hiába tárjuk fel a helyzetet, hiába kérünk tőlük szolgálatot, áldozatokat, amik nélkül a világ nem á.lhat fenn. Ha a hitnek forrása kiapad, az oázis belevész a sivatagba. Még a tapogatózó, félig vak, sót tévelygő hitben is több életerő van, mint a hitetlenségben. A hitetlenség meddő. Ha Speng- lemek igaza van, ha a nyugati. civilizáció elpusztul, ennek oka itt található meg: a cselekedetek mögül hiányzik a hit. S ha a pusztulásnak gátat akarunk vetni, ennek útja nem a jócselekedetek, mert hitetlen világban hol keressünk jócselekedetekct. Az élet útja a hitnek útja. A hitet pedig a Szentlélek adja. Mi segít tehát rajtunk? Egy második Pünkösd. A Szentiéleknek egy újabb kitöltetése. Ezt kell kérnünk imával, áhítattal, Isten kegyelmi ajándékainak önmagunkban való felgerjesztésével. Ma a keresztyén egyházaknak egyik életbevágó ügye ez: a Pünkösdi lél'ekkt áradása, aki »ahol és amikor Istennek tetszik, hitet ébreszt.« Támaszt-e az Isten közöttünk hittel és Szentlélekkel teljes férfiakat és nőket? A gyümölcs ne aggasszon bennünket. A gyümölcs terem a fán. Fák kellenek. Imádság a gyülekezetekért. Mindenható Isten! Hálát adunk neked a Krisztus gyülekezeteiért, amelyeket Szentlelked az imádság, az ige és a szentségek által fenntart, táplál és gyarapit. Köszönjük mindazt az áldást, kegyelmet, intést, buzdítást, tanítást, amiben általuk részesítesz. Háláljuk azt a sok jót, amihez a gyülekezeteknek te adsz indítást és erőt családban, társadalomban, nemzetben és élet után szomjuhozó lelkekben. Kérünk szabadítsd és őrizd meg őket kislelküségtől, szűkkeb- lüségtől, pártoskodástól, kicsinyeskedéstől. Adj prófétai lelkeket a mi időnkben. Szent oltárod tüzéböi vett szikrával gerjeszd, hevítsd, tisztítsd beszédüket. Támasz a gyülekezetekben úttörőket, vezéreket, akik a pusztában ösvényt tapossanak az utánok menőknek, hogy vezetők és vezetettek eljussanak szentséged hegyére, az örökkévalóság hajlékaiba. Ne engedd, hogy a gyülekezeteknek a Krisztusról való bizonyság- tétele elnémuljon, vagy hamis legyen. Tégv mindnyájunkat a Krisztus élő gyülekezeteinek élő tagjaivá, hogy mi általunk is láthatóvá legyen a Krisztus dicsősége, és mi is megdicsőit- tessünk azzal a dicsőséggel, amellyel te meg- dicsöitetted egyszülött Fiadat, a mi Urunkat. Ámen. A lelkész harcai. (A MELE nyíregyházi konferenciáján felolvasta: Puszik Lajos, miskolci lelkész.) (3) Csak egy ellen küzdjünk: a szószéki szolgálatunk leértékelése ellen. Becsüljünk nagyra, emberi méltóságunknak felemelésére, midőn tanítóvá, kijelentés-közlővé, lelkek indítójává avat az Isten, tehát e magasztos hivatást oly nagynak, szentnek és hatalmasnak lássuk, hogy mi magunk mindig eltörpüljünk e hivatás fensége előtt. Mindig imádkozva készüljünk és mindig készüljünk. Sapienti sat... Szeretném ezt napiparancsúl minden szolgatársam élé odaírni: készülj! Az igazi munkának ad Isten kegyelme igazi értéket és igy igazi hatást. Kü/dened kell azonban a gyűlési teremben is. Hány tiszta szándéktól született terv és cél, hány valóban építési értékű törekvés nem talál nyomban meleg, megérdemelt fogadtatásra; a szivek kemények, a fejek konokok, de a jó és következetes szóra egyszer mégis megindulnak, csak imádkozni és szeretni el ne fáradjon az a leik eszi szív. Csak kitartani... Milyen gyönyörűség nézni, amint a konok, kemény nyakak szépen meghajolnak, a fejek imára hanyatlanak. mert lassan-lassan terjed, árad és hódit a felismerés: a mi papunk mégis csak az Igében élő, nemes lelkitartalmú egész ember, ki tud adni, mert Isten adott neki. Ez a mi diadalunk, ez a feleszmélés, ez a felismerés. III. Amiket most fogok mondani, azoknak ezt az összefogó gondolatot adhatnám címül: Harc az Istennel. De Jókai közismert megrázó elbeszélése már elvitte e cimet előlem; ott jó helyen van. Itt ha használnám blaszfémiát követnék el, mert Isten oly végtelen hatalom, ki előtt nincs lehetetlenség, ki a multat jövővé, az aggot gyermekké s a világosságot sötétséggé teheti; tehát nem hallgathatom el, hogy lelkemen, hitemen bizonyos borzongás futott végig, midőn hallottam éppen a teljesebb hit alapján szóló és oktató testvéreimtől ilyes kifejezést: »ezt Isten nem teheti meg.« Abszolút akarat ö, nemcsak az akarat ethikája, hanem dinamikája szerint is; ami előttünk lehetetlennek látszik, ö előtte egy szemrebbenésnyi energia munkája. Isten az ellene lázadó emberi akaratot is, tehát — felfogásom, hitem szerint a bűnt is belefoglalja és igy hatásában megtisztítja az ö örök és ember által soha fel nem érhető üdvtervébe. Harcról beszélni tehát — ismétlem — blaszfémia Istennel szemben, de igenis Iátok, tehát beszélhetek az ’isteni akarat ellen lázadozó, az eTott