Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-03-24 / 12. szám

XV. evtolyam. 1929. március 24. 12. szám.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

Sitrktsztts*« is kiaiibhratal: LÉBÉRT Utasán ■.)

Riadta :l LOTHER-SZÜVÉTSÉG. Postatakar ékpiaztirl csakksziala: 1290.

Hasította: DR. RAFFIY SlMOOfl pisáik.

SiirkanWiirt ItliMi

NÉMETH KÁR OLT «speras.

Megjelenik betanktet eívszor, vasárnap.

EUflulésI ár: Egész évre 6 P. 40 fim létévre 3 P. 21 ML negitéévrt 1P. 10 flIL Egy szia M mi Hirdetési árak ■eiaivozts szófiai

Krisztus követése.

„Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban.“

FEL 2. 5.

Az apostol a gyülekezet életéről beszél. A gyülekezetnek tagjaiban legyen azonos érzés, indulat, szeretet, alázatosság. A gyülekezet, az egyház, Krisztusnak teste. Krisztus az egyház feje. De krisztusi legyen az egyháznak szive is. A tagokat ugyanaz az érzés fűzze egymáshoz, amely Krisztust kapcsolja az egyházhoz. «Krisztus szerette az egyházat és önmagát adta azért.» Az egyház lelki szervezkedésének kristályosodási pontja a Krisztus. Ez a beisó, lelki szervezkedés a lényeges. «Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.» Az egyház ismertető jele az egyház tagjainak egymáshoz való szeretete. «Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.» Az egyház azáltal mutatja magát Krisztus egyházának, hogy úgy szeretik egymást annak tagjai, ahogyan Krisztus szerette övéit. «Akiben nincs a Krisztus lelke, az nem az övé.» Az nem tagja a Krisztusnak, sem a Krisztus egyházának. Az egyháznak, mint külső, jogi szervezetnek tagjalehet az is, akiben nincs meg a Krisztusnak lelke. De az egyháznak, mint Krisztus testének csak az tagja, akiben az az indulat van, amely volt a Krisztus Jézushan. Ezt az indulatot, a szívnek, az érzelmeknek, az akaratnak világát, a léleknek belső megszerkesztettségét, berendezését, indítékait, rugóit, célkitűzéseit, hőfokát, telítettségét emberi mértékkel megmérni, adagolni, osztogatni nem lehet. Az Ur ismeri az övéit. A látható egy házban van a láthatatlan egyház. Az ányakönyvelt tagok között vannak a Krisztus tagjai, de senki emberfia nem tudja megmondani, hogy kik azok és hányán vannak. Ezek az élő tagok az egyháznak sója, kovásza, világossága. Még maguk az élő tagok is hitben járnak, nem látásban; ók is hitükkel ragadják meg a Krisztust, s félelemmel és rettegéssel viszik végbe üdvüket. Szüntelen imádkoznak, hogy megmaradhassanak a Krisztusban, hogy őbenne találtassanak, mint akiknek a Krisztusban való hit által van igazságuk.

Maga Jézus megmondja, hogy melyik az az indulat, amely őbenne volt: «Jöjjetek hozzám

mindnyájan... és tanuljátok meg tőlem, hogy' én szelia és alázatos szivü vagyok.» Jézus mindenkit hiv. De mindenki megy-e őhozzá és ta- nul-e ótőle? Van-e, aki a saját erejéből eljuthat hozzá és olyan szelíddé és alázatossá lehet, mint ö volt? Az emberek a maguk erejéből álakithat- nak-e olyan egyházat, amely a Krisztus teste, mert a Krisztus indulata él benne? «Isten a mi hozzánk való nagy szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.» Erötelcn és bűnös emberekért halt meg, tehát nem a magunk ereje által, hanem a Krisztus halálának és ieltaiuadásának ereje által van békességünk Istennel és menetelünk a Kegyelemhez. «Saját erőm vagy értelmem által nem volnék képes Jézus Krisztusban az én Uramban hinni, sem őhozzá jutni.» Ez a megalázkodás, tehetetlenségünknek őszinte átérzése és bevallása az első Tépés a kegyelem, a békesség, a Krisztus- ban van élet felé. Amiként Krisztus megüresi- tette magit és engedelmes volt: «Ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te;» követőit is arra tanítja, hogy igy imádkozzanak: «Legyen meg a te akaratod! Alázatosságban át kell magunkat engedelmesen adnunk Isten Szentlelke vezérlésének, megvilágositásának. Erre a Szent- lélekre kell bíznunk magunkat, aki szól hozzánk, hiv bennünket és másokat is, és aki az elhivotta- kat, az. alázatosakat, az engedelmeseket nemcsak hívja, hanem egyúttal gyűjti is, hogy’ mint élő kövek épittessemek bele a Krisztus anyaszentegy- házinak templomába, amely szép renddel takarit- tatik, s amelynek szerves része, szegeletköve a Krisztus maga. A hívőknek a Krisztussal és egymással való közössége az egyház, amelyben a Szentlélek naponkint kegyesen minden bűnt megbocsát, hogy az egyház szent egyház legyen a Krisztus megváltó érdeméért, akinek vére megtisztít minden bűnből.

Az egy ház, a gyülekezet, Lélekben való közösség1. Az erők, amelyrek összetartják, építik, irányítják, lelki erők. A Lélek pedig «nem ó magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall... az engem dicsőit majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.» Á Szentlélek épit. De nem a saját testet épiti, nem is emberek dicsőséglét szolgálja, hanem a Krisztus testét, az egyházat épiti, és a Krisztus dicsőségét szolgálja, hogy a Krisztusnak dicsősége viszont az Atya Istennek dicsőségére legyen. Nem a magunkéi vagyunk.