Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-01-13 / 2. szám
XV. ertoijm 2. szám. Sztrkesztftsii És HaiAfclvatal: LESEIT IMosm bJ Kiadta:l LOTHCR-SZOVETSÉC. PastatakarékBÉBZtirl csakkszlala: 1290. Ilaaititta: OS. SITFIT SHOOS »«sail. Saarfc«aiU*ért UUUa NÉMETH KÁROLT Mftrti Matlalaaik kataaklat aívsiar. vasiraaa. ElWattH Ir: Eiftu tw« IP. 48 ML léién« 3 P. 21 QIL itívcéém 1P. H ML En ukm K fill Mriatisl Irak aagatvazis szartaL A nevelés és a vallás. »Megtalálták ét a templomban, a doktorok között ülve, amint éket hallgatta és kérdezgette éket,“ Lak. 2, 4ö. Az ifjúság* tanításának, nevelésének ügye állandóan foglalkoztatja a legkiválóbb elméket. Vallási, műveltségi, politikai Is gazdasági szempontok érvényesülnek a nevelés elmé étiben és gyakorlatában. Hol az egyik, hol a másik szempont lép előtérbe, s nem lehet mondani, hogy bármelyiknek sikerült volna végérvényesen megszerezni az első helyet. Az oktatás anyagának kiválasztásán kívül eltérések vannak a nevelési és oktatási módszer, sót a nevelés célja tekintetében is. A kultuszm niszter nagysz básu kultu^prog- nammja hazánkban a nemzeti életnek is homlokterébe áll tja a nevelés- és oktatásügyet. Reánk, evangél.kusokra nézve pedig aktuálssá teszi a vallásos nevelés ügyét az egész világ evangélikusai között elterjedt vallástani kézikönyvnek, Luther Má.ton Kiská.éjának négyszázévá jubileuma. Reméljük, hagy evangéLkus pedagógusaink a jubileumi esztendőben a Kiskátét érdeme szerint méltatni el nem muhsztják. Itt csak arra gondoljunk, hogy a tizenkétéves Jézus, amikor a tanítókat a templomban hallgatta és őket kérdezte, mennyire hasonló képet tár eli- bénk ahhoz, ahogyan Luther Márton a káté- tan.tást a tankönyvének beosztása szerint elképzelte. A tanuló hallgat és kérdez. Kétségtelen, hogy a Jézus korabeli zsidóságban a népoktatás főleg vallásoktatás volt. A zsinagógákban tanították olyan tudósok, akiknek tudománya első sorban a szentratok ismeretéből állott. S ebben a tekintetben nagyon eltért a görögök és rómaiak nevelésétől. A ke- resztyénség területén hosszú fejlődés áll a mai irányzatok mögött. Sokféleképen alakult az oktatás anyaga, amig eljutottunk odáig, hogy a modern állam a vallás tanítását a felekezetekre bízza úgy az anyag, mint a módszer tekintetében. Tudvalevő, hogy a pedagógusok között akadnak olyanok is, akik a h.toktitást teljesen el akarják hagyni az iskola tantárgyai sorából, és nagy keresztyén államok tanterveiben nem is szerepel a hitoktatás. * Ahogyan általában a nevelésügy terén nagy táborok állanak egymással szemben, úgy különösebben a vallásnak a neveléshez való viszonyát illetőleg is megosz’anak a felfogások. A kérdés tisztázásához okvetlenül szükséges, hogy egyfelől ismerjük a nevelés történetét, másfelől a nevelés célját. A múltnak ismerete tanít meg bennünket arra, hogy miként igazodjunk el a jelen problémáiban. Á nevelés célja állapítja meg azt, hogy m;lyen része legyen a vallásnak a nevelésben. A nevelésnek, értve alatta az oktatást is, amely a nevelésnek egyik eszköze, kétféle célja van. Ismeretek közlése és jellemképzés. «Jézus gyarapodék bölcseségben, az Isten és emberek clótt való kedvességben.» A vallásnak a nevelésben juttatott szerep már most attól függ, hogy mekkora értéke van a vallásnak a jellem- képzés és az ismeretszerzés tekintetében. Es hogy a vallás szerepét ezen a két téren előnyösnek, vágó' károsnak tartjuk-e. Abban talán megegyeznek a vélemények, hogy a vallásnak a jellemre, a jellem alakulására igen nagy hatása van. Bizonyára nem kevés azoknak a száma, akik azt tartják, hogy döntő hatása van. A keresztyénség körén belül a hivő keresztyének kétségtelenül azt fogják mondani, hogy a vallásnak a jelemre gyakorolt hatása álűásos, pótolhatatlan; tehát a nevelésből semmi esetre ki nem higyható. Ámde még azok közölt is, akik nem hivő keresztyének, akadhatnak, sőt tényleg vannak sokan, akik úgy vélekednek, hogy' a vallásos hitnek a gyermeki korban jó hatása van a jellem kialakulására, s helyesnek találják, ha a gyermekek val ásos nevelésben részesülnek. Később, ha értelmük kifejlődik s ismeretkörük k.tágul és elmélyül, majd elhagyják azt, ami a keresztyénségben nem igaz, s a modern tudományosság színvonalán tariha- tatlan, ellenben a jellemükön megmarad az a jótékony hatás, amelyet a vallásos nevelés gyakorolt rájuk. Persze a nemhivök között sokan, talán többségben vannak azok, akik azt vélik, hogy ez az érvelés a vallásos nevelés mellett nem helytálló, mert könnyen, sót valószínűleg) bekövetkezhet.k, hogy a felnövekedett gyermek, amikor rájön, hogy a hittanórákon olyasmiket is tanítottak, am.k nem igazak, ezzel együtt elfordul mindentől, amit a hittanórákon tanult, s a konkollyal együtt kiveti jelleméből a búzát is.
