Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-03-10 / 10. szám
76, EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. újabb életrajzoknak D. Gore Károly, volt oxfordi anglikán püspöknek műve: ,,A Názáreti Jézus.“ D. Gore az ú. n, „magasegyházi“ iránynak híve. Művéből álljon itt az, amit Jézusnak a világ anyagi dolgaiban vallott tanításáról ír: „Az Embernek Fia minden férfiú és nő iránt mély tiszteletet mutatott. Mindenki láthatta, hogy az emberiségről emelkedett felfogása volt. Azonban az emberi lélek végtelen értékelését különösen akkor látjuk, mikor olyanokkal érintkezik, akiket a közvélemény megbélyegzett, vagy gyűlölt, vagy útált — vámszedők, prostituáltak, bélpoklosok, samaritánusok. Barátságos volt azon farizeusok irányában is, akik őt szivesen fogadták. De nem volt személy válogató. Még a gazdagok asztalánál sem csinált titkot abból, hogy mennyire undorodik mindentől, ami által az emberek feljogosítva érzik magukat arra, hogy másoktól maguk számára tiszteletet követeljenek, ők maguk másokat lenézhessenek vagy a saját érdekükben kizsákmányolhassanak. Gyűlölte a vagyon felhalmozását. A pénzről (Palesztina nyelvén: a mammonról) úgy beszélt, mint rivális istenségről, vagy hamis bálványról, amelynek tisztelete az igaz és egyetlen Istent trónjától fosztja meg. Szerinte a gazdagság majdnem elkerülhetetlenül kizár az Istenországából. A bolond gazdagról szóló példázatban megvetésével sújtja a vagyonnal való büszkélkedést. A gazdagról és a Lázárról szóló példázatban a gazdag ember ebédlőjét a gyötrelmes pokol előtornácá- nak festi. Nyilvánvaló, hogy a fösvénység, vagy a telhetetlenség, vagy a pénzgyüjtésnek életcéllá tevése Jézus szemében legalább is akkora gonoszság volt, mint a zabolátlan kéjelgés, vagy bármely gyalázatos bűn. Természetes tehát, hogy a jómódúak, ugyan nem kivétel nélkül, ezt az új Tanítót, aki tanítványokat szerzett, ellenszenvvel nézték, vagy látszólagos megvetéssel, amely azonban alapjában véve rosszul leplezett félelem volt.“ n helmstedti konferenciáról. Egyházi lapjainkat annak idején bejárta a hir, hogy a helmstedti apologetikai konferencia vezetősége felkérte D. Dr. Pröhle Károly egyetemi tanárt egy előadássorozat tartására. A konferencia az elmúlt évi október 1—10-ig tartotta szünidei tanfolyamát, amelyen az említett előadás is esedékes volt. A stuttgarti «Evangelisches Kirchenblatt» egyik legutóbbi száma részletes beszámolót közöl a konferenciáról s abból vesszük az alábbi, bennünket magyarokat is érdeklő részleteket. A helmstedti konferencia apologletikus jellegű, azaz a tárgysorozatában szereplő előadássorozatok igyekeznek rávilágítani azokra a kérdésekre, amelyek a keresztyénség jelenlegi, la nem-keresztyén világnézetekkel szemben folytatott harcában központi jelentőségűek. Azok a kérdések, amelyek igy sorrakerülnek, legalább első pillanatra nagyon elvontaknak, tisztán tudományos jellegüeknek látszanak. Pedig a konferencia résztvevői elsősorban gyakorló lelkészek. Azonban a német lelkészi karban nagyon élénk annak a tudata, hogy a gyakorló lelkész munkája eredményes és lelkiismeretes csak akkor lehet, ha állandóan igyekezik tájékozódni azon nagy világnézeti harcok felől, amelyeket ma a keresztyénségnek meg kell vívnia és ha állandóan fenntartja a kapcsolatot azzal a theo- lógiai tudománnyal, amelynek világítása nélkül a gyakorlat a sötétben tapogatódzik vagy pedig elhasznált igazságok lélektelen ismétlésévé lesz. Ez érteti meg velünk az említett konferencia tárgysorozatán található témákat is. A konferencia előadói közt különösen kimagaslik D. Stange, a göttingeni egyetem nagyhírű professzora, aki a néhány évvel ezelőtt tartott pécsi lelkészi konferenciáról még élénk emlékezetünkben van. Előadásában a modem szellemi életnek azon motívumait igyekezett felmutatni, amelyek Luther művében is nagyjelentőségüek lettek s amelyek ennek következteben alkalmasak arra, hogy napjaink nagy szellemi krízisében Útmutatókul szolgálhatnak. Ilyenként Stange elsősorban azt igyekezett kimutatni, hogy a mai ember letett arról a reménységről, hogy a filozófiai ismerés utján hatolhat el Isten ismeretéig. Az ember irracionális utón tapasztalja meg Istent: s ez a tény azután ismét utat nyit az evangéliumnak, éppen annak az evangéliumnak, amelyet Luther is újra fedezett fel s szabaditott ki a skolasztika bilincseiből. A konferencia napirendjén ezenkívül még D. Heinzelmann baseli, D. Deissner greifswald'i, D. Schneider berlini professzorok, D. Riemer wittenbergi szemináriumi igazgató, D. Ihmels szászországi püspök, valamint D. Dr. Pröhle Károly előadásai szerepeltek. Az utóbbinak a témája «A keresztyén hit jelentősége az erkölcsi életre nézve» volt. Dr. Römer az emljtett beszámolóban a többek közt azt Írja erről az előadásról: «Nagyon szerencsés gondolat volt D. Pröhle meghívása. Személyében és előadásában egybekapcsolja a theologiai tudományt és az egyházat; mi svábok még hozzá tehetnénk: a lutheranizmust egy szemernyi közösségi keresz- tyénséggel.» Előadásaiban, amelyeket «rendkívüli világosság» jellemzett, D. Pröhle rávilágított embervoltunknak azon alaptényeire, amelyek abból származnak, hogy Isten teremtményei vagyunk s hogy ennek következtében életünk alapviszonylatait Isten adta meg. Ezen alapviszonylatokat tette tönkre a bűn s az ember élete megtelt önmagának istenitésével és hazugsággal. Istennek a Krisztusban szerzett váltsága éppen abban áll, hogy ennek a bűnnek a hatalmából ment meg és erőt ad az ember eredeti, Istentől kitűzött céljának a megvalósítására. Ezáltal uj értelmet nyer az erkölcsi’ törvény, mert an-
