Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-03-10 / 10. szám

1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 77. nak a betöltésénél az embernek immár nem kell teljesen a saját erejére támaszkodnia, hanem az ember mintegy uj alapokon áll, oly alapokon, amelyekből állandó erőt nyer. Ezt az erőt a hit­ben adja meg1 Isten, abban a hitben, amely újra mer bízni Istennek a Jézusban nyújtott kegyel­mében. Ez a hit az a bizalom, amely feltétlen odaadással, állandó örömmel és hálaadással fo­gadja az Istennek a Krisztusban megnyilatkozó jóságát. Ez teremti meg az alapjait annak az uj életnek, amelyben a keresztyén erkölesiség in­dividuális és szociális téren egyaránt megépül. Mert a hitnek az ereje áthat mindent, amihez az ember csak hozzáér, átitatja munkáját, úgy mint egyéni életének minden megnyilvánulását, áthatja a felebaráthoz való viszonyát is és azt megújítja, s áthatja a közösségnek az életét is. Az a sokat emlegetett megújulás, amelyre a köz­életnek is minden terén szükség1 van, csak ezen a módon jöhet létre hatékonyan. Ez a rövid áttekintés, amelyet Dr. Römer- nek említett beszámolója alapján mutatunk be, már sejtet valamit az előadásnak mélyjárásu gondolatgazdagságából. Hazai evangélikus egy­házunk is bizonyára őszinte örömmel és hálás köszönettel venné, ha ez a négy' előadásból álló előadássorozat magyar nyelven is hozzáférhe­tővé lenne... D. Dr. Pröhle Károly a konfe­rencia nyilvánosságát egyúttal arra is felhasz­nálta, hogy egy külön előadásban ismertesse meg annak hallgatóságát hazai egyházunkkal és a magyarság helyzetevei. Ezzel közvetlenül is szolgálni törekedett egyházunknak és hazánk­nak: adja a jó Isten, hogy mindezen munkán gazdag áldás nyugodjék! — K. A württembergi lelkészek lapjából kivona­tosan átvett közleményhez a magam részéről is legyen szabad hozzáfűznöm néhány személyes emléket. Ha a helmstedti apologetikai tanfolyam tiznapi munkájára visszagondolok, különösen két erős benyomás elevenedik meg bennem. Az egyik az a rendkívül nagy szorgalom és gon­dosság, mellyel a száznál több részvevőből álló hallgatóság túlnyomó nagy része az előadásokról jegyzeteket készített s ezeket az ugyanazon tárgyra vonatkozó új előadás előtt vagy leg­alább a záró vita előtt át is dolgozta, amint azt a magánbeszélgetés során újra meg újra tapasz­talni lehetett. A másik azaz ugyancsak rendkívül élénk és hálás fogékonyság, mellyel a hallgató­ság az előadásokat s a bennük foglalt indításokat fogadta. Az óraközökben és a közös étkezések alkalmával is mindig a hallott előadásokról folyt a szó, s ilyenkor a köszönetmondásoknak és há- lálkodásoknak nem volt se vége se hossza. Csak nemrégiben is kaptam levelet egy poroszországi falusi lelkésztől, aki feleségével együtt hálásan emlékezik a helmstedti konferenciára és azon sajnálkozik, hogy sok egyéb munka miatt eddig nem tudták újra átdolgozni helmstedti jegyze­teiket, de legközelebb... Ezek, nemde, tudják, miért mennek konferenciára és ilyeneknek érde­mes előadni. — Viszont Stange professzor, a konferencia vezetője, örömmel és hálával em­lékezett a három ev előtti pécsi konferenciára és bármikor szívesen jön hozzánk vissza. Azt a nemzetközivé szélesedő evangélikus theologiai konferenciát, mely ezidén Göttingenben ül össze, néhány év múlva Budapestre szándékozik össze­hívni, amit mi csak örömmel üdvözölhetünk. De a káté és az ágostai hitvallás jubileumi éveit nekünk sem volna szabad elmúlni engednünk megfelelő theologiai konferenciák nélkül. Eze­ket részint egyetemesen, részint kerületenként minél előbb meg kellene szervezni. D. Dr. Pröhle Károly. hírek. A vallásfelekezetek képviselői a törvény­hatóságokban. A törvényhatósági bizottságok­ban a közigazgatás rendezéséről szóló törvény- javaslat szerint a vallásfelekezetek is képvisele­tet nyernek. A felekezeteket a legnépesebb egy­házközségeik élén álló lelkészeik képviselik; a képviselők száma a hívek számarányához iga­zodik. Egyházunk képviselőinek bizottsági tag­létszáma a következő: Pest m. 1; Jász-Nagykun —; Somogy 1; Zala 1; Szabolcs és Ung 1; Békés 5; Heves —; Vas 2; Borsod —; Tolna 1; Baranya 1; Veszprém 1; Fejér 1; Nógrád 1; Hajdú —; Csanád 1; Bihar —; Komárom és Esztergom —; Győr, Moson és Pozsony 1; Csongrád —; Sop­ron 1; Zemplén —; Szatmár —; Bács-Bodrog —. A törvényhatósági jogú városokban: Szeged —; Debrecen —; Kecskemét —; Hódmezővásár­hely 1; Miskolc —; Győr 1; Pécs —; Székes- fehérvár —; Sopron 1; Baja —. Az egyes fele­kezetek képviselőinek száma az összes várme­gyékben és városokban a következő: 22 evang.; 179. r. kath.; 59 ref.; 8 gőr. kath.; 3 gör. kel és 12 izr. lelkész, összesen 283 lelkész. A speyeri protestáció 400 éves jubileumá­nak Speyer városában leendő megünneplésére a Gustav Adolf-Stiftung központi választmánya, az Evangelischer Bund központi választmánya és a speyeri rendező bizottság a következő közös meghívót bocsátották ki: Az idén telik 400 esz­tendeje, hogy a speyeri birodalmi gyűlésen hat evangélikus fejedelem és 14 német birodalmi vá­ros képviselői a katholikus érzelmű többség ál­tal hozott birodalmi gyűlési záróhatározat ellen protestáltak. A záróhatározat egyértelmű volt a reformáció németországi terjeszkedésének megtiltásával, a Luther és barátai, valamint a svájci Zwingli által megkezdett munka elnyo­másával, amely időközben evangélikus országos egyházak fel- és kiépítésévé fejlődött és szeren­csés jövőt ígért. Az 1529. évi speyeri protestáció felette bátor, mert veszélyteljes cselekedet volt. A protestáló rendek életüket és javaikat, kincsü­

Next

/
Thumbnails
Contents