Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-03-10 / 10. szám
1929. 75. EVANGÉLIKUSOK LAPJA adom^ny^ tataiért soha ellenszolgálatot nem váró ígehirde- tője (vasárnaponként nem egyszer négy helyen, sót néha 5—6 helyen is hirdette az igét), Tóth- pál János ev. vallású igazgató tanítót, aki, különösen míg boldogult feleségével együtt szolgálhatott, éjjelét, nappalát ennek az ügynek szentelte, dr. Kilényi Lórántnét és Marcali Pólit, akik főként a külföldi missziókkal való kapcsolat ápolásában szereztek érdemeket, végül Gergely Dezsőnét, akit talán az elsők között kellett volna említenem, aki egész életét a foglyoknak szentelvén, a hivő lélek mentő szeretetének melegével számtalan fogolyhoz juttatta el Krisztus evangéliumát. A fentebb említett egyesületek minden egyes buzgó munkásáról külön nem emlékezhetem meg ismertetésem keretében, de hiszen legfontosabb az, hogy szolgálataikat az Ür egész bizonyosan látja és számontartja. A segélyforrások megteremtésénél bölcs vezetőink különös megértésre találtak Armstrong Smith, dr. Hankinson bőkezű áldott jóltevőink- • nél, az angol segélyzó bizottságnál, — belföldi intézményeink közül a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületénél, a Gyárosok Országos Szövetségénél. Végül gróf Bethlen Márta személyét az adakozásoknál is külön fel kell említenem. A külföldi misszióknak Magyarországról való eltávozása és az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében végrehajtott s hatásait minden vonalon messzemenően éreztető szanálás a fogházmisszió anyagi erőforrásait is rendkívüli mértékben megapasztotta. Ebben leli magyarázatát a fogházmissziónak hazai egyházainkhoz intézett az a kérése, hogy esztendőnként egy vasárnapon a templomi perselypénze- _ket a fogházmisszió céljaira engedjék át. Amidőn a fogházmisszió nevében meleg köszönetét mondok ezúton egyházunk vezetőségének a fogházmissziói vasárnap elrendeléséért, lelkipásztorainkat pedig ügyünk buzgó felkarolására kérem, hadd hangsúlyozzam még különösen azt, hogy a jókedvű adakozás mellett a szíveknek megértő szeretete az, melyet híveink körében keresünk. Ne legyen magyar hazánkban s főkép egyházunkban senki, aki ha a fogházmisz- szióról hall, ezt divatos ,,bolondságának, „asz- szonyi kíváncsiságának, legjobb esetben „meddő időpocséklás“-nak minősítse, hanem hadd lássa meg minden őszinte lélek, hogy áldott munka ez, az örökkévaló Istennek mélyre alányuló karja, mennyei rózsa, melynek a földre alábocsátott gyökere a közelébe jutó sáros vízcseppet magába szívja és élő sejtjein át szirommá, életnek illatává formálja a dicsőség Ura számára. Áldja meg az Ür Isten a missziói vasárnap igehirdetését, hogy minél több lélek váljék Krisztus boldog foglyává s a bűn foglyainak készséges mentőivé. Dr. Molnár Gyula kir. ítélőtáblái bíró, ev. presbiter, a Magyarhoni ev. Misszió Egyesület világi elnöke. Jegyzetek. Lapunk 4-ik számában megjelent egy lelkész kérelme, a fogházmisszió munkájának ismertetése érdekében. Dr. Molnár Gyula, kir. ítélőtáblái bíró, presbiter és a Misszióegyesület elnöke volt szíves a belmissziói munkának ezt az ágát egy értékes cikkben ismertetni. Cikke egyidejűleg megjelent a Harangszóban is. • é Lapunk 9-ik számának hírrovatában közöltük a hírt az amerikai prezbiteríánus és az amerikai methodista egyházak egyesüléséről. Azóta érkezett hozzám egy cikk, amely a hazai evangélikus és a hazai református egyházak közt a harmonikus együttműködés szükségességét hangoztatja, különösen tekintettel arra a hatalmas, és minden eszközt megragadó klerikális-ultra- montán propagandára, amely hazánkban az utolsó évtizedben megindult. A cikket remélhetőleg hamarosan leközölhetem. Addig is örömömnek adok kifejezést afelett, hogy vannak, akik velem együtt érthetetlennek találják, hogy a hazai protestáns egyházak tagjai és vezetői a magyarországi protestantizmust életgyökereiben támadó, előle a levegőt is elzárni akaró „vértelcn ellenreformáció“ korában nem iparkodnak fokozottabb mértékben keresni az együttműködésre szolgáló alkalmakat. Az amerikai protestáns egyházaknak egymáshoz való viszonyáról a ,,Federal Bulletin" így ír: „A fontos tény az, hogy az Egyesült Államokban a legtöbb protestáns egyház már majdnem teljes egyöntetűségre jutott a tanítás tekintetében és a közös testvériség is a megvalósulás stádiumában van. A főprobléma jelenleg mekanikai; milyenek legyenek azok a tényleges formák, amelyeket az átfogóbb egység öltene, s hogyan lehetne egymáshoz tényleg közelebb hozni azokat a különböző és nagy szervezeteket, a protestáns egyházakat... Ma már kevesen kívánnak egy teljesen centralizált, egyetlen központból ellenőrzött óriásegyházat, hanem inkább egyes csoportoknak egyesüléseit, amelyek ugyanahhoz az egyetemes családhoz tartoznak, amely a tapasztalat fejlődésével együtt szélesedik; kívánják továbbá valamennyinek nagyobb integrálódását, lehetőleg a brit birodalom alkotórészeinek, vagy az Egyesült Államok szuverén államaiból alakult szövetségi uniónak mintájára." A magyarországi protestantizmus szorongatott helyzetében vezetőinktől elvárhatjuk, hogy sem kicsinyes féltékenykedés, sem ilyen féltékenykedésből származó akadályok nem fogják őket gátolni annak a mind égetőbbé váló feladatnak megoldásában: a magyar- országi protestantizmus erőinek közös megszervezésében a közös veszedelem és közös ellenség Mién. # A Jézus Krisztus életét tárgyaló irodalom szinte beláthatatlan arányokat ölt. Egyike a leg-
