Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-03-10 / 10. szám

74. EVANGÉLIKUSOK LAPJA

_________________________1929,

A fogházmisszió.

A fogházmissziónak alapkövét maga az Ur Jézus helyezte le, amikor az utolsó Ítéletről szólva, a halhatatlan lelkek kétfelé választásának indokai közé ezt is felveszi: ,,..... fogoly voltam és eljöttek hozzám“ .... ,,fogoly voltam és nem látogattatok meg engem.“ (Máté 25. r. 36. és 43. vers.)

Mint egyfelől olyan valaki, aki az egyetemes papság elvéből folyó jogával élve, magam is nem egyszer hirdettem az igét a letartóztatottak előtt, másfelől mint a fogházmisszió kérdéseinek az ígazságügymíniszteriumban közel egy évtized óta előadója, hadd mondjam el az alábbiakban, hogy a magyar társadalom mit tett az ujjápítés kezdete óta és hadd érintsem, hogy mit tehetne a jövőben a foglyoknak és hozzájuktartozóiknak felkarolására vonatkozó missziói parancs betöltésére.

A viláháború és azt követő két forradalom, a nemzet annyi más drága értékével együtt, majdnem teljesen tönkretette a foglyok patro- nálására alakult és a béke utolsó esztendeiben már oly szép lendületet vett rab-patronage intézményét is. Az 1919. év ősze ezen a téren is csak romokat talált. Ez az idő hazánk igazságügyét rendkívül nehéz feladatok elé állította. Ezrektől kellett számon kérni a forradalmak bűneit s ennek lehetővé tétele érdekében új és új ideiglenes foghazakat rendezni be, megfelelő egészségügyi berendezést biztosítani s ezeken felül megtalálni azokat a társadalmi erőket is, amelyek a foglyoknak sokszor teljesen ártatlan hozzátartozóit megóvják a teljes pusztulástól. A nemzeti érzésű társadalom közlelkiismerete megmozdult s a bámulatos gyorsan erőteljes lendületet nyert fogházmisszió, mialatt igen számottevő támaszt nyújtott az igazságszolgáltatás szerveinek, egyúttal igyekezett kenyérrel hajítani vissza a követ, amellyel megtévesztett honfitársait megdobták.

A fogházmisszió, a letűnt közel tíz esztendő alatt, főbb vonásokban a következő munkát végezte:

1. Előmozdította, hogy a foglyok istentiszteletek, bibliaórák, ismeretterjesztő előadások, analfabéta tanfolyamok, megfelelő irodalmi termékeknek köztük való szétosztása útján, minél behatóbb valláserkölcsí és lehetőleg szellemi nevelésben is részesüljenek. Hogy ennek a munkának milyen rendkívüli volt a fontossága, különösen abban az időben amidőn a telt fogházak zsúfolt celláit forradalmi érzelmű egyének töltötték meg, nem szükséges bővebben fejtegetnem.

2. Támogatta az igazságügyi hatóságokat (foglalkoztató műhelyek berendezése és fenntartása útján) a foglyok munkára nevelésében; a hiányos és az újjáépítés első esztendeiben még igen nehezen beszerezhető felszerelési cikkek pótlásában, — az igazságügyi intézeteket pedig a beteg foglyok gondozásában. — Támogatást

nyújtott ezenkívül a misszió ahhoz is, hogy a közkegyelem tárgyában kibocsátott egyik rendelet végrehajtása, a kormányzó úr őfÖméltósága intencióinak megfelelő, üdvös eredménnyel járjon. A szükséges tájékoztató adatok beszerzésével megkönnyítette a kegyelem tárgyában való helyes döntést; azáltal pedig, hogy megfelelő munkaalkalmakról gondoskodott, a szabaduló foglyoknak a munkástársadalomban való elhelyezkedését mozdította elő.

3. Látogatta a misszió a letartóztatási intézeteket abból a célból, hogy a foglyokat egyénenként is gondozza s vállaikról levegye azokat a terheket, melyeket az igazságszolgáltatásnak nem állott céljában reájuk rakni, de amelyeket viszont a maga eszközeivel elhárítani, vagy levenni nem képes: így pld. a foglyok aggodalmainak, kérelmeinek meghallgatása után eljárt: kilakoltatások megakadályozása, lakásban maradt bútorok, ruhaneműek megmentése, rokkant illetmények kíeszközlése stb. érdekében). A missziónak ezek az eljárásai nagyban elősegítik azt, hogy a fogoly sorsát nyugodtabban viselje, munkáját hívebben végezze, de egyútal azt is, hogy a szabadult foglyot a reá váró viszonyok esetleges rendkívüli mostohasága (ruhátlanság, otthon- talanság) ne döntsék újra bűnözést előidéző lelkiállapotba.

4. Igyekezett a misszió támogatni a szabaduló foglyokat a társadalomban újra való elhelyezkedésükben is. Ez a munka persze az európaszerte érezhető rendkívüli munkanélküliség folytán, szinte megoldhatatlan problémává vált.

5. A kezdetben -— éveken át — majdnem kizárólag társadalmi úton teremtett anyagi erőforrásaival nagyban enyhítette a foglyok hozzátartozóinak és a szabadult raboknak Ínséges helyzetét. (1921-ben pld. ruhával és cipővel látott el a misszió 378 gyermeket, felruházott 188 szabadult rabot, pénzsegélyt nyújtott 207 nyomorgó családnak és 162 szabadult fogolynak.)

A fogházmísszíói munkát a társadalmi tényezők közül főként a Bethánía Egyesület, a Fébe diakonissza nőegylet s a Szociális Misszió Társulat központjai és helyi szervezetei karolták fel. Az egyéni munkások sorából különösen kimagas lanak: Morvay László, az állami átmeneti fiú otthon igazgatója, a munka megindítója és első elnöke, herceg Hohenlohe Károly Egon és dr. Nagy Emilné, dr. Göllner Mária, a munka későbbi vezetői, de a csapattisztek között is nem egy van, kiknek nevéről, bármennyire távol áll is a misszió a személyi kultusztól, elévülhetetlen érdemeikre tekintettel, lehetetlen meg nem emlékeznem. Hadd említsem meg azért itt gróf Bethlen Mártát, aki az Országos Gyűjtőfogházban hosszú évek óta végzett hűséges szolgálatai alatt a fogház kórházában megfordult sok beteg fogolynak sebére vitt balzsamot, dr. báró Podma- niczky Pált, aki sok egyéb elfoglaltsága mellett, majd egy évtizeden át volt a foglyoknak, szolgá-