Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-03-03 / 9. szám
1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 67. gal szemben, amely számos családban megvan, még szép, naponkénti tapasztalatok mellett is. Innen a kérdés, hogy vájjon bármely emberi viszonylatnak, különösen olyan alapvető szociális intézménynek, amilyen a családi élet, szabad-e elsőrendű céliául kitűzni a boldogságot. És egy második kérdés: Vájjon a boldogság nem menekül-e azok elől, akik boldogságot keresnek, s nem gyakoribb-e az az eset, hogy a boldogságot keresés nélkül találjuk meg a hűség és kötelességtel jesités utján? Bizonyára a fiatalokat nem csupán arra kell buzdítani, hogy őrizzék meg egymás iránt a szeretetet, hanem gondosabban kellene őket kioktatni a házasságnak magasabb kihatásai és szociális kötelmei felől, s azon változások felől, amelyeknek végbe kell menni, hogy a házasság sikerült legyen. A családi élet nyugta la nságá n a k s a férj és feleség között gyakran meglevő ingerültségnek egy része arra vezethető vissza, hogy mindegyik félnek szabadsága szükségtelen korlátozásoknak vettetik alá. Nem mintha nem szeretnének együtt lenni, vagy hogy hűtlenek egymáshoz, hanem mindegyiknek oívan érdeklődései és céljai vannak, amelvek ha túlságosan mutatkoznak, felingerlóleg hatnak. Az egyiknek zenei hajlamai vannak, a másiknak nincsenek. Lehet, hogy a nőnek hajlama van a nyilvános szerepléshez, a férje pedig inkább szeret odahaza. Lehet, hogy a férj kedveli a sportokat. Az egyik a költészettel és irodalommal, a másik inkább a tudományokkal szeret foglalkozni. A házasság természetszerűleg magával hozza a közős érdekek ápolását s az egyéni ízlésnek változtatását. A közös érdekek fejlesztése lehetséges és az életnek kiszélesítésére és gazdagítására válik. De van egy finomabb pajtásság is, amelyben mindegyik fél örül, hogy a másiknak alkalma nyílik a maga munkáját végezni a világban és bizonyos mértékig a saját életét élheti. A házassági kötelékek erősebbekké válnak, ha mindegyik tekintetbe veszi társának érdekeit; és ez nem is olyan nehéz feladat, eltekintve azoktól az önző lényektől, akik szánalom nélkül feláldozzák azokat, akik őket szeretik. Sok házasság boldogtalanná lesz, vagy nem sikerül, szegénység, vagy a jövedelem helytelen beosztása miatt. Az elégtelen jövedelem olyan próbára teszi a férjet és a feleséget, de az idősebb gyermekeket is, hpgy annak terhe alatt összeroppannak, vagy elzüllenek. Szerencsére a modern időknek egyik nagy vívmánya annak felismerése, hogy a szegénység gyógyítható. A szegénység gyökerei mélyen belenyúlnak a társadalmi rendbe és minden irányban elágaznak alacsony munkabérek, munkanélküliség, baleset, előrelátás hiánya, betegség, haláleset, gyönge- elméjüség, bűn, az életre és munkára való nevelés hiánya és a családi jövedelemnek túlsók gyermek eltartásához elégtelensége. Az elszegényedésnek ezek az okai, amelyek igen sok családban feltalálhatók, világossá teszik azt a feladatot, amellyel a társadalom most kezd foglalkozni, hogy a szegénységet megszüntesse és a családi életet megóvja annak romboló hatásaitól. De valószínű, hogy a családi életet ép oly gyakran megbontják elkerülhető pénzügyi nehézségek is, amilyenek a beosztás hianya, a férjnek vagy’ a feleségnek pazarlása, vagy az a körülmény, hogy a feleségnek a saját szükségleteire nincsen más pénze, mint amit a férje ád neki, aki a családi jövedelmet kizárólagosan kezeli. Ezeket a bajokat nagyrészt meg lehet szüntetni a házasságot megelőző nevelési módszerekkel s a pénzügyi dolgoknak és felelősségeknek világosabb megértetésével. Semmiféle érzelgősség ne tartsa vissza a fiatalokat attól, hogy ezeket a dolgokat egymás közt a házasságkötés előtt megbeszéljék. HivatkozUink a házasság szellemi jellegére és arra a meggyőződésre, hogy Isten az, aki a férfit és a nőt a házasságban egyesíti. Azonban nem elég, ha mindjárt a házasság elején felismerjük annak szentségi jellegét. Az igazi vallásosság oltártüzként ég a családi életben, s az Isten éjjel-nappal láthatatlan vendége az otthonnak. Ez a tapasztalat nehezen megvalósíthatónak tetszhetik, de nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik. Naponkénti megszentelódést, naponkénti áhítatot és «az Isten jelenlétének naponkénti gyakorlását» kívánja meg. Nagy segítség ebben a tekintetben a templom baj árás szokása, a családi imádkozás és az étkezések előtti ima. Az otthonnak, mint alapvető szociális intézménynek, megvan a rendes helye a társadalom életében és ennek folytán az egyházban is, mert az egyház a társadalom szellemi törekvéseinek szervezett kifejezése. Az otthonnak kétszeres biztosítéka, ha a férj és a feleség Isten erejére támaszkodva őrzik eszményeiket; ha a gyermekek már anyjuk ölében megtanulnak imádkozni, de egyúttal apjukkal együtt imádkoznak esténként; ha az egész család egyfelől családi szokásból, másfelől a társadalmi eletben való tudatos részvételből, együtt megy a templomba. Nyilvánvaló, hogy az egyház teljes erejével és nagy befolyásának latba vetésével köteles a házasság keresztyén eszményét emelni és azt minden lehető szankcióval körülvenni. Különösen hangsúlyozni köteles az egyház a házasságnak komolyabb kötelességeit, azokat a nehézségeket, amelyekre felkészülve kell lenni a házastársaknak és ki kell fejleszteni azt az akaratot, amely ezeket a nehézségeket le tudja győzni. Az egyház csak az olyan házassági eszményt taníthatja, amely egész életre szóló egyesülést jelent. A házassági elválást, még ha az egyház megengedi is, mindig tragikus és Icalacsonyitó kudarcnak kell tekinteni. Az egyház igehirdetésében és egész programmjáhan uj helyet kell juttatni a gyermekekre célzó házasságnak, a gyermekek boldog otthonhoz való jogának, a szülői örömöknek és a házasság életgazdagitó nagy jelentőségének.
