Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-03-03 / 9. szám
68, EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. A bizottsági véleménye az, hogy a társadalomnak nem kell aggódnia a monogamikus (egynejű és egy férjü) házasság végső jövőjén. A családi otthon nemi mesterkélt intézmény, hanem! az emberi fajnak legmélyebb és legrégibb tapasztalataiból fejlődött ki. A férfinak és nőnek egymásra utaltságából, az életnek és munkának kooperációjából fejlődött ki, amelyek nélkül fajunk nem bírt volna fennmaradni; kifejlődött abból a legfontosabb szükségletből, hogy a gyermekek mindkét szülőnek szeretetteljes gondozására vannak utalva az emberi sarj növekedésének hosszú időszakában. A családi élet, minden nehézség ellenére, amelyeket esztelenség volna lekicsinyelni, még mindig a legjobb környezetet alkotja és kétségtelenül mindig alkotni fogja a gyermekek számára, egyszersmind a legtöbb embernek, férfinak és nőnek a legnagyobb boldogságot nyújtja, a jellemképzésre a legerősebb hatásokat adja és a legjobb biztosíték a magárahagyatottság, a betegség és az öregség kockázatai ellen. Az ébredés útja. Irta: Gáncs Aladár. Az ébredésnek van egy megtévesztő formája. Ez az, amikor valaki nem bűntudatra ébred, hanem csak az Isten országában való munkálkodás öröme ejti rabul a szivét. Vannak, akik azután az ébresztést is ezen az alapon munkálják. Ezzel találkoztam! s ennek hatása alatt voltam soká én is. Egy egyébként nagyon ismert magyar evangéliomi munka mozgott ebben az irányban. Az Űrért való munka, az evangélium realizálása érdekében kifejtendő harc számára igyekeztek elsősorban a lelkeket megnyerni. Őszinte lelkek azután rájönnek az egy szükséges dologra s egyik állomástól eljutnak a másikig. De vannak, akik fogva tartatnak az első káprá- zatoktól, s vagy vergődéssé lesz az életük, vagy íellengző keresztyénekké lesznek és sok szénát, meg pozdórját építenek. Bizonyos, hogy az Isten országa számára való verbuválás szimpatikusabb mint a bűntudat számára való megnyerés, az összetörettetés. Amennyire az ember szereplési vággyal telítve van, arra is kapható, hogy a bűntudatnak és bünbánatnak mázát elfogadja, hogy azután az arany elevátor őt is felfelé vigye. Az jut eszünkbe, amit az Ur Jézus azokról mond!, akik nem az ajtón mennek be. Ez a módszer, melyet oly sokan követnek, megboszulja magát. Egyelőre azonban ez a magyarázat ahhoz, hogy olyan sok miunka folyik evangéliumi jelmezben, de evangéliumi életet azért az ember ne keressen. Mire ébresszen az ébresztő igehirdetés? Az Igle előtti meghódolásra, a saját gondolatvilágunk romlottságának felismerésére. Az Ur hivó savának meghallására, a régi élettel valói szakításra, a széles ut elhagyására, a Jézushoz és az övéihez való csatlakozásra, a kijelentett kegyelemnek, mint közvetlen nekem szólónak elfogadására, mindenek felett pedig a kereszten számomra is elvégzett váltság személyes megragadására. Hofacker Lajos már theologus korában megtalálta a keresztet s prédikált is róla. Később a lelkészi szolgálat első éveiben mégis mellőzte a Keresztről való beszédet abban a hi- szemben, hogy igy többeknek nyeri meg az érdeklődését. De mihamar belátta tévedését s a baráti körlevelek egyikében azt irta Ielkésztár- sainak: «Most már csak a Keresztet prédikálom. Kár minden szóért, amit a szószéken mondunk, ami nem visz a Kereszthez. Oh Barátaim, prédikáljátok a Keresztet! Ez vonzza a lelkeket. És csak ez vonzza őket.» Spurgeon is igen nagy súlyt helyez arra, hogy az ébresztő igehirdetésben bent legyen a helyettes elégtétel világos kifejezése. Valamikor úgy gondoltam, hogy ez már az építő igehirdetés feladata. S bizonyára igy gondolják sokan, mig az ébredés lényegével nincsenek tisztában. Inkább az ébredés útjához tartozónak gondol az ember valami mást. Hogy mit, vessen arra világot egy közülünk való lelkésznek egészen friss vallomása. Az illető túlságos sokat foglalkozott az u. n. rendki vüli megtérési esetekkel. S úgy értette, hogy minden ébredésnek, vagy megtérésnek ilyen rendki vüli élmények közt kell lejátszódni. Igehirdetéséből is úgy érthették a hallgatók, mintha a megtérésben nagy érzelmi kitörések, szokatlan lelki megnyilvánulások s rendkívüli isteni behatások tennék a lényeget. Pedig az ébredés lényege egy bizonyos belső nyugtalanság, amely egy nagy — «igen» — mondás nélkül nem tér nyugovóra. Az bizonyos, hogy rendkívüli jelek közt lejátszódó ébredések ma is vannak. Semmi szükség arra, hogy a másik végletbe essünk s épen ezeket fogjuk gyanúba. De azt imputálni, mintha a damaszkuszi utat csak olyan rendkívüli tünemények kíséretében lehetne megjárni, mint Pál apostol, — meghamisítása a dolgoknak s késleltetése ébredéseknek. Mi a határállomása a lelki ébredésnek? Egyesek az ébredés alatt azt a folyamatot értik, amely a megtérés és újjászületés pillanatait előkészíti, de abba át nem nyúlik. Ideális ébredésnek azonban csak azt tarthatjuk, amelynek folyamatába, mint betetőzés a megtérés és újjászületés beletartozik. Az ébredési igehirdetőnek, mondanom sem kell, hogy ilyenre kell 'törekednie. Egyik nemrég lejátszódott nagyobb szabású s egy gyülekezet elég' tekintélyes részére kiterjedő lelki ébredés áll most szemeim előtt. Szerintem ez egyike a Iegszélesebbkörü s legtisztább ébredéseknek magyar földön s nem hiszem, hogy nagyítanék, ha azt mondom, hogy evangélikus egyházunk keretein belül ilyen még nem játszódott le. Ezen az ébredésen figyeltem meg, hogy a lelkek egyszerre elhatoltak teljes romlottságuk felismeréséhez és a golgothai kegyelem birtokba vételéhez. Egymástól függetle
